A Fonó 30. születésnapját ünnepli, és ezt az eseményt egy kivételes számítógépes szakembernek köszönheti, aki álmodozásából valóságot teremtett.

A Fonó Budai Zeneház, a magyar nép- és világzene kiemelkedő központja, 2025-ben harminc esztendős fennállását ünnepli. Ez a jeles évforduló nem csupán a számok játéka, hanem egy különleges és sokszínű programsorozatot is magával hoz, mely méltóképpen tükrözi a helyszín gazdag örökségét. Érdemes egy kis időt szánni arra, hogy visszatekintsünk a három évtizedes történetére, és megismerjük, hogyan formálódott a Fonó a zene világában.

A magyar fővárosban több olyan hely is található, ahol a táncházak, a magyar népzene és a világzene kedvelői feltöltődhetnek kedvenc táncaikkal, zenéjükkel, ezek egyik legnevesebbike a Fonó Budai Zeneház. De hogy miben is áll a jelentősége, ahhoz először a táncházjelenséget kell megértenünk.

Idehaza generációk óta töretlen, hogy a magyar népzenének, néptáncnak és általában a magyar népi kultúra ápolásának mindig van egy erős tábora. Ez nem csupán Bartók és Kodály öröksége, hanem - sok más elkötelezett művész mellett - a magyar táncházmozgalomnak is köszönhető. A hetvenes években amatőr néptánccsoportoktól indult a törekvés, hogy a táncot le kell hozni a színpadról, közösségi élménnyé kell tenni. Az első táncházat, amelyen Novák Ferenc "Tata" és Sebő Ferenc is részt vett, 1972-ben rendezték. A népzene és a néptánc ezen formája hamar a városi fiatalok szórakozási formájává vált, például a Kassák Lajos Művelődési Házban rendszeresen megtartott táncház a Kádár-kori főváros szinte kultikus eseményévé vált.

A mozgalom tagjai nem csupán annyival elégedtek meg, hogy egy nagyvárosi kultúrházban népzenére táncoljanak, hanem elindultak a Kárpát-medence falvaiba, hogy ott felfedezzék és összegyűjtsék a helyi táncokat és a népzenei örökséget. Ekkor került a figyelem középpontjába az erdélyi Mezőség rendkívül gazdag zenei és tánckultúrája, és a táncházmozgalom a Széken jellemző táncrendet ölelte magához, így teremtve meg a hagyományok újraélesztésének lehetőségét.

A táncház jelensége valóban egyedülálló a világ színpadán, és nem meglepő, hogy 2011 novemberében az UNESCO a "Szellemi kulturális örökség az emberiség számára" listájára helyezte a táncházmódszert. Ez a döntés nem csupán a táncház hagyományainak elismerését jelenti, hanem a közösség és kultúra összefonódásának fontosságát is hangsúlyozza.

A népi kultúrával foglalkozó Fonó ötlete és megvalósítása rendhagyó módon egy számítógépes szakembertől származik. A Lukács testvérek, József és Endre, a nyolcvanas években HomeLab néven személyi számítógépet dobtak a piacra, majd 77 Elektronika néven az orvosi mérőműszerek piacán is sikereket értek el. Az amúgy fizikusvégzettségű Lukács József nyitott volt a folkzene irányába, dél-amerikai népzenei klubokba járt, majd később a Los Gringos Együttes tagja lett. Ekkor olyan tervek jártak a fejében, hogy Peruba és Bolíviába utazik népzenét gyűjteni.

Tervei nem csupán a messzi Dél-Amerikára irányultak; 1989 után a kultúra számos vonatkozásban válságba került. Lukácsot ez a helyzet cselekvésre ösztönözte, így létrehozta a Fonó Budai Zeneházat, amely új lehetőségeket és inspirációt kínált a helyi művészek számára.

Számos romos művelődési ház falai között jártunk, és világosan érzékelhető volt, hogy a kormány a rendszerváltás után teljesen háttérbe szorította a művházak jelentőségét. A zenei értékek szinte eltűntek a mindent elborító kereskedelmi nyomás alatt. Ezzel szemben úgy döntöttem, hogy létrehozok egy kis szigetet, ahol nem a sablonos, előre megírt kultúra dominál.

A Forbesnak adott interjújában később így emlékezett vissza a kezdetekre: A XI. kerületben felfedezett egy elhagyatott, romos ipari csarnokot, amely tökéletes helyszínnek bizonyult a céljai megvalósítására. Itt, 1995-ben vette kezdetét a Fonó története.

A kulturális intézmény működése azóta is töretlen, rendszeresen adnak otthont táncházaknak, magyar nép- és világzenei koncerteknek. 1995-ben Lukács József egy olyan helyet álmodott meg, ahol össze lehet jönni, ahova mindenki - mint egykor a falusi fonókba - elhozza azt a táncot vagy dallamot, amit a legjobban szeret és tud. De a Fonó az évek alatt egy külön intézménnyé nőtte ki magát. Ők hozták be a jobb híján világzenének nevezet irányzatot Magyarországra, illetve a balkáni népzene hazai elterjesztésében is jelentős szerepet vallhatnak a magukénak.

A hely nívóját jól jellemzi, hogy innen indult a Besh o Drom, és Boban Marković is fellépett itt. Az intézmény lemezkiadással is foglalkozik Fonó Records néven. Többek között ők adták ki Lajkó Félix több albumát, eddigi legnagyobb példányszámú kiadásukat Csík János és Lovasi András közösen jegyezte Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen címmel. A kiadások rangját jól jelzik, hogy a Fonó az egyetlen kelet-közép-európai kiadó, amely a Womex, a világzenei expó legjobb kiadóit tömörítő listáján szerepel.

A Fonó neve egy különleges projekttel is összefonódik, amely az "Utolsó óra" népzenei gyűjtés néven ismert. A magyar kultúrában mély gyökerekkel rendelkező hagyomány szerint az adatközlőknek hívott egyének által rögzített dalok, dallamok és táncok gyűjtése nem csupán értékes, de nélkülözhetetlen is. Kelemen László irányításával, valamint az MTA Zenetudományi Intézete és a magyar kulturális tárca közreműködésével az ezredfordulón újra életre keltek a népi kulturális kincsek felkutatásának folyamatai a Kárpát-medencében. Az adatközlőket a fővárosba szállították, ahol néhány napig vendégül látták őket, és a Fonó falai között gyűjtötték be a kincseiket: a dalokat és zeneszámokat, amelyek a népzene gazdag örökségét képviselik.

Eddig összesen 23 ezer dallamvariációt és 1250 órányi anyagot rögzítettek, amely számos népi kultúrához kapcsolódik, beleértve a magyart, románt, cigányt, szlovákot, gorált, ruszint, horvátot, zsidót, szerbet, szászt, németet, morvát, oroszt és szlovént.

A 24/25-ös jubileumi évadban a Fonó egy sor izgalmas és figyelemfelkeltő programmal várja a közönséget. Az ünnepi év kezdetét a Fonó 30 sorozat jelzi, ahol kiemelkedő művészek lépnek színpadra, hogy varázslatos pillanatokkal gazdagítsák az élményt. Ne hagyd ki ezt az egyedülálló lehetőséget, hogy részese lehess a művészet ünneplésének!

A 25. évfordulóját ünneplő Utolsó óra gyűjtéseiből a Fonó és a Hagyományok Háza közös kiadásában jelenik meg egy 68 kiadványból álló sorozat Új Pátria néven. A két intézmény Élő hagyományok ünnepe a Fonóban címmel programsorozatot indít, amely keretein belül táncházakat rendeznek, műhelybeszélgetéseket és műhelykoncerteket tartanak, de adatközlő mesterek is tiszteletüket teszik majd a Fonóban egy beszélgetés és zenélés erejéig.

A kerek évfordulón a Fonó Records új albumokat bocsát a világzene kedvelőinek a rendelkezésére, a jubileumi évadban új anyaggal jelentkezik a Dresch Mihály Vonós Quartet, Lajkó Félix és Cserepes Károly is. A néptáncok rajongói körében jól ismert Fitos Dezső Társulat a repertoáron tartott tíz előadáson felül négy új bemutatóval készül az évadban, a Transylvania Expressben - nevéből adódóan - az erdélyi táncok kerülnek az előtérbe, az Élet a falakon túl az ifjúsági korosztálynak szól majd, a Bernarda Ballada - csak nők, férfiak nélkül táncai pedig "a mozgás, a tánc által idézi meg a lorcai költőiséget és érzelmi telítettséget, a szenvedély elsöprő erejét". Végül a Tündérhinta bábszínházi produkciója a legkisebbekhez szól majd.

Források: 1. **Könyvek**: Az irodalom gazdag forrása lehet a témánknak, ahol mélyebb ismereteket nyerhetünk. 2. **Tudományos cikkek**: A legfrissebb kutatások és elemzések segítenek a téma naprakész megértésében. 3. **Weboldalak**: Számos online platform kínál értékes információkat, de fontos a megbízhatóságuk ellenőrzése. 4. **Interjúk**: Szakértők véleményei és tapasztalatai közvetlen betekintést nyújthatnak. 5. **Dokumentumfilmek**: Ezek vizuális források, amelyek érzelmi hatással bírnak, és segíthetnek a téma mélyebb megértésében. Ezek a források hozzájárulnak a tudásunk bővítéséhez és a téma alaposabb feldolgozásához.