A kínai csoda rejtélye: hogyan hódítják meg a globális színpadot?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Scott Bessent, az amerikai pénzügyminiszter, hangsúlyozta, hogy "a kínaiaknak nem szabad lehetőséget adniuk arra, hogy az exportált termékeiken keresztül térjenek vissza a jóléti állapotukhoz". Véleménye szerint a kínai gazdaság a "valaha volt legnagyobb egyensúlyhiányban szenved". Ezek a kijelentések jól tükrözik azt a fokozódó aggodalmat Washingtonban, amely a kínai ipar túlkapacitására, az állami támogatásokra és a dömpingezés hatásaira vonatkozik, és amelyek mind hozzájárulnak a globális kereskedelem torzulásához.

A sürgetőbb kérdés azonban nem az, hogy mit exportál Kína, hanem az, hogy hogyan. A globális költségstruktúrák valóban átalakulnak, de egy csendesebb és összetettebb erő hatására, a termelékenység megállíthatatlan növekedése miatt.

Kína nem egyszerűen több terméket, hanem egy új termelési modellt exportál, amelyet az automatizálás, a mesterséges intelligencia és az államilag irányított ipari optimalizálás hajt.

Ez a váltás diszruptív, deflációs hatású, és még mindig nagyrészt félreértik.

A 20. század végén Kína a világ gyárává vált, és ezt a fejlődést elsősorban a munkaerő olcsósága és a méretgazdaságosság hajtotta. Ma azonban Kína új irányt tűzött ki maga elé: az intelligens infrastruktúrák által megvalósított dominancia elérését. A mesterséges intelligencia már nem csupán applikációk vagy chatrobotok szintjén létezik; a fizikai gazdaságban is forradalmi változásokat hoz. A robotkaroktól kezdve a raktárak flottáig, sőt az autonóm gyártósorokig, mindenhol jelen van. Például a Xiaomi pekingi "lights-out" gyára évente akár tízmillió okostelefont is képes előállítani minimális emberi beavatkozással. A "lights-out" kifejezés arra utal, hogy a gyártási folyamatok annyira automatizáltak, hogy az üzem akár világítás nélkül is működhet. Az itt alkalmazott mesterséges intelligencia az érzékelők, gépek és analitikai rendszerek szoros együttműködését irányítja, ezzel létrehozva egy szorosan összefonódó ipari ökoszisztémát. Az így elért hatékonyság olyan mértékű, hogy a hagyományos gyártási módszerek csak fokozatosan képesek lépést tartani vele.

Ez a technológia által irányított ökoszisztéma nem csupán egyetlen gyár keretein belül működik.

Ezek a példák talán nem tekinthetők klasszikus "presztízsinnovációnak", de jól tükrözik az ipari optimalizálás széleskörű elterjedtségét. Az "új minőségi termelők" koncepciója alatt a kínai kormány kísérleti mesterséges intelligencia zónákat alakít ki, és aktívan támogatja a gyárak modernizálását. Emellett olyan városok, mint Hofej és Csengtu, jelentős helyi támogatásokat biztosítanak, amelyek versenyképesek más országok állami kezdeményezéseivel.

Ez a stratégiai megközelítés a japán ipar 1980-as évekbeli gyakorlatát idézi, amikor az automatizálás, a lean gyártás és az ipari konszolidáció lehetővé tette, hogy a japán vállalatok megelőzzék globális versenytársaikat. A kínai modell azonban túllép ezen, integrálva a mesterséges intelligenciát a méretgazdaságosság, a visszacsatolási hurkok és az involúció (más néven neijuan) sajátos kulturális dinamikájával. Ennek következményeként olyan folyamatos verseny alakult ki az optimalizálás és a piaci vezetés érdekében, amely gyakran a profitmarginok csökkenésével jár. A BYD, amely a világ legnagyobb vertikálisan integrált autógyártóinak egyike, nemrégiben több tucat modell árát csökkentette, ami 20 milliárd dolláros részvényeladási hullámot indított el.

Az e-kereskedelem és az elektromos járművek szektorában tapasztalható gyakorlatok olyan jelentős költségcsökkentést hoztak magukkal, hogy az állam időnként beavatkozásra kényszerült. 2025 áprilisában a Néplap (People's Daily) figyelmeztetett arra, hogy a szélsőséges involúció negatívan befolyásolja a piaci stabilitást. Ezen belül kiemelték a JD.com, a Meituan és az Ele.me között zajló kiélezett árharcot az étkezési kiszállítás területén, mint figyelemre méltó példát. A helyzet még súlyosabb az elektromos járművek (EV) iparágában, ahol jelenleg több mint 100 kínai márka versenyez. Érdekesség, hogy 2018 óta több mint 400 cég tűnt el a piacról, ami jól tükrözi a szektor kihívásait.

A globális versenyképességért folytatott harc rendkívül kemény és könyörtelen. Azok a vállalatok, amelyek sikerrel veszik az akadályokat, nemcsak hogy hatékonyabbá válnak, hanem alkalmazkodóképességük is jelentősen megnő, így kedvezőbb helyzetbe kerülnek a hagyományos, régi struktúrájú versenytársaikkal szemben. E folyamat révén a sikeres kínai elektromos járműgyártók képesek voltak betörni az európai piacra, olyan versenyképes árú modellek kínálatával, amelyekkel a helyi cégek nehezen tudják felvenni a versenyt. Bár első pillantásra a helyzet káosznak tűnhet, valójában a természetes kiválasztódás folyamatához hasonlítható. Kína tudatosan irányítja az ipari fejlődést: az állam széles spektrumú versenyzőket támogat, majd lehetőséget ad arra, hogy a piac szelektálja a legjobban teljesítőket.

Ez a megközelítés szerte különböző iparágakban elterjedt. A napelemek esetében a kínai gyártók jelenleg a globális termelési kapacitás több mint 80%-át teszik ki, amivel az elmúlt évtizedben több mint 70%-kal csökkentek az árak. Hasonló tendencia figyelhető meg az elektromos járművek akkumulátorai terén is, ahol a kínai cégek uralják a kilowattonkénti költséggörbét. De ne essünk tévedésbe: ez a defláció nem a túlkínálatból vagy dömpingből ered. Ez az újratervezett költségstruktúrát tükrözi, amely a mesterséges intelligencia, az intenzív verseny és a könyörtelen iteráció eredménye.

A kínai ipar forradalmasította a hatékonyság fogalmát, és kereskedhető eszközként kezelve azt, alapvetően megváltoztatja a globális árképzés szabályait. Ahogy ez a változás egyre inkább megvalósul, a vállalatok világszerte kénytelenek lesznek újragondolni árképzési megközelítéseiket, a munkaerő kihasználását és az ellátási láncaik struktúráját.

Ez a folyamat sok gazdaság számára új kihívások elé állítja a döntéshozókat. Vegyük például a jegybankok szerepét, amelyeknek az árstabilitás fenntartása a legfontosabb feladata. Mit tehetnek, ha az inflációt nem a gyenge kereslet, hanem a külföldi piacokról érkező kínálati hatások fékezik? Valószínű, hogy a monetáris politika hatékonysága jelentősen csökken egy ilyen szituációban. A szoftverfejlesztés üteme nem fog lelassulni csupán a kamatok emelkedése vagy csökkenése miatt. E helyett az iparpolitikának kell középpontba kerülnie - nem protekcionista megközelítéssel, hanem mint alkalmazkodásra irányuló szükséglet.

Az alapvető különbség már nem a kapitalizmus és az állami tervezés között fog húzódni, hanem a statikus és a dinamikus rendszerek között.

Az amerikai inflációcsökkentési törvény, a CHIPS és a Science Act, valamint az EU Green Deal ipari stratégiája a nyugati országok korábbi próbálkozásainak újabb fejezete Kína dominanciájának megkérdőjelezésére. Azonban ezek az intézkedések nagyrészt reakciók voltak, elszigetelt lépésekkel, amelyek főként az upstream szegmensekre, mint például a félvezetők gyártására összpontosítottak. Miközben az Egyesült Államok és szövetségesei vámokat, támogatásokat és exportkorlátozásokat alkalmaznak, a valódi verseny a mesterséges intelligencia reálgazdaságba való integrálásáért zajlik: itt nem csupán a legfejlettebb chatbotok létrehozása a cél, hanem sokkal inkább az, hogy ki tudja a legintelligensebb gyárat felépíteni, és kinek a modellje válik ismételhetővé és fenntarthatóan skálázhatóvá.

Természetesen a kínai modellnek vannak hátrányai. A munkafeltételek romolhatnak az erőteljes költségcsökkentés hatására; a túlkínálat továbbra is rendszerszintű kockázatot jelent; a szabályozási túlkapások kisiklathatják a fejlődést; és nem minden hatékonyságnövekedés vezet mindenkire kiterjedő jóléthez. A fogyasztók jól járhatnak, de a munkavállalók és a kisebb cégek viselik majd a kiigazítás fő terhét.

Bár a kínai modell nem feltétlenül másolható világszerte, számos alapvető kérdést vet fel a politikai döntéshozók számára globálisan. Miként lehet versenyképesen helytállni olyan rendszerekkel szemben, amelyek képesek többet, gyorsabban és olcsóbban termelni? A válasz nem a bérek csökkentésében rejlik, hanem inkább a kreativitás és az innováció előtérbe helyezésében.

Ha Kína megközelítését csupán torzító jelenségként fogjuk fel, akkor elkerüljük a lényeg megértését. A kínai kormány nem csupán a hagyományos kereskedelmi stratégiákat alkalmazza keményebben, hanem alapjaiban alakítja át a szabályokat, és ezt nem vámok útján, hanem ipari átalakulásokon keresztül valósítja meg.

Ha a globalizáció legutóbbi szakasza a megfizethetőbb munkaerő kereséséről szólt, a következő fejlemény a fejlettebb és intelligensebb rendszerek kiépítésére összpontosít majd.

Az intelligencia nem csupán a felhő világában bontogatja szárnyait; egyre inkább jelen lesz a gépekben, a raktárakban, sőt a nonstop működő futószalagokon is, amelyek naponta 24 órában szolgálják a hatékonyságot.

Kína leglényegesebb exportja ma nem csupán egy termék, hanem egy innovatív folyamat, amely gyökeresen megváltoztatja a globális verseny dinamikáját.

Jeffrey Wu egy kiemelkedő személyiség, aki számos területen tevékenykedik. Az ő neve mögött sokféle tevékenység és eredmény rejlik, legyen szó tudományos kutatásról, technológiai újításokról vagy akár művészeti alkotásokról. Jeffrey mindig is a kreativitás és a tudás határait feszegette, inspirálva másokat is a fejlődésre és a felfedezésre. Eredményei és elképzelései révén hozzájárul a közösség fejlődéséhez, és nyomot hagy a világban.

A hongkongi MindWorks Capital kockázati tőkealap vezetője.