A kulturális miniszter véleménye szerint a Beatles zenéje még mindig megállja a helyét, de a politikai diskurzus nem helyénvaló a fesztiválok színpadán.
Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Emellett még a Beatles dallamai is szívesen elférnek, csupán annyit kérek, hogy a pártpolitikai viták maradjanak távol tőlük."
Tusványosi előadása után Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel folytatott beszélgetésünk során arra kerestük a választ, hogy vajon milyen helyet foglal el a fesztiválokon a politikai diskurzus, különösen a fideszezés. Szó esett arról is, mit takar a kifejezés, hogy "a világ legjobb dolga magyarnak lenni", valamint arról, hogy milyen okok vezettek Pintér Béla Társulata támogatásának elutasításához.
Mint kulturális miniszter mit gondol arról, hogy akár a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott fesztiválokon is a közönség sokszor mocskos Fidesz skandálásban tör ki?
Mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy kifejezze a véleményét, de a kulturális események lényege a kultúra ünneplése kell, hogy legyen, nem pedig a politikai diskurzus.
Ez a személyes felelősség azon emberekre hárul, akik a kultúrát és a szórakoztatást mások kárára manipulálják. Meggyőződésem, hogy a magyar fiatalok tele vannak tehetséggel és ambícióval; szeretnének sikeresek lenni, jóindulatúak és közösségben gondolkodnak. Éppen ezért azoknak, akik politikai céljaik elérésére használják fel ezt az energiát, óriási felelősségük van a jövő formálásában.
Gyakori válasz, hogy a szórakozásnak és a politikának nincs köze egymáshoz, de éppen Orbán Viktor mondta azt a tusványosi beszédében a fesztivál és a politika különválasztásáról, hogy örül annak, hogy Tusványoson ez a kettő még egyben tud létezni.
Természetesen! Íme egy egyedibb változat a szövegedből: Valóban, de hogy lehetséges ez egyben? Most éppen egy igazán tartalmas párbeszéd zajlott. De nem zenéltem, és énekelni sem volt lehetőségem - szerencsére ezt mindannyian tudjuk -, hanem a tudományos kérdésekről folytattam eszmecserét. Igen, ha lett volna rá alkalom, akkor valószínűleg politikai vitába is bonyolódtunk volna. Az MCC Fesztivál keretein belül Hiller István egykori miniszter úrral fogok eszmét cserélni, hiszen ott van teret és lehetőséget a politikai diskurzusnak. Az viszont nem illik egy zenekar vagy művészeti esemény színpadára.
Az előző században számtalan olyan zenekar létezett, kezdve a Beatles ikonikus dallamaitól egészen a punk mozgalom lázadó hangzásáig, amelyek nem csupán zenei élményt nyújtottak, hanem erőteljes politikai és kulturális üzeneteket is közvetítettek. Ezek a formációk képesek voltak összekapcsolni a szórakoztatást a társadalmi mondanivalóval, így mélyebb hatást gyakoroltak a közönségre.
De pártokkal szemben foglaltak állást? A Beatles párttal szemben foglalt állást?
A hippik esetében például határozottan kiálltak a háború ellen. De miért is lenne problémás, ha valaki politikai párttal szemben foglal állást?
A zenekarok politikai állásfoglalása egy érdekes jelenség, hiszen minden együttes saját értékrenddel és üzenettel bír. Ha egy zenekar kifejezi a véleményét politikai kérdésekben, az teljesen érthető és elfogadható.
Tehát innentől kezdve, ha részt veszel egy koncerten, ahol tisztában vagy a zenekar eszméivel — például, hogy háborúpártiak vagy békepártiak —, akkor ez a választásod tudatosan tükrözi a véleményed. De itt? Mit is mondtál, hogy mit skandálnak állítólag ott?
A "mocskos Fidesz" kifejezés helyett használhatnád például a "korrupt kormány" vagy a "megélhetési politikai elit" kifejezéseket, attól függően, hogy milyen érzelmeket vagy véleményeket szeretnél kifejezni. Emellett alkalmazhatsz szinonimákat vagy metaforákat is, például: "elvtelen hatalmi körök" vagy "pénzéhes politikai csapat". Fontos, hogy a kifejezések hűen tükrözzék a gondolataidat és érzéseidet.
De ez egy pártpolitika. Érted ebben a distinkciót? Érted ebben a szétválasztást? Szerintem ez egy nagyon fontos dolog.
Íme egy egyedi megfogalmazás: "Egy különleges kijelentés fogalmazódik meg a magyar kulturális politika lényegében, amely így szól: a legcsodálatosabb dolog a világon magyarnak lenni. Kíváncsi vagy, hogy ki a szerzője ennek a gondolatnak?"
Ez én vagyok!
Ez a gondolat Szabó Lászlótól származik a Kommentár folyóirat keretein belül, de bárki más is megfogalmazhatta volna hasonlóképpen.
Én azt szoktam mondani, hogy a magyarnak lenni büszkeség, kiváltság és küldetés.
Valamint hogy maradjon meg Magyarország a normalitás szigetének ez lenne a kultúra feladata. Ezzel kapcsolatban szeretném azt kérdezni, hogy...
Ezt akár én is kijelenthetném! Ha valaki a nemzeti identitásban gondolkodik, akkor engedjük meg, hogy a magyar kultúráért felelős miniszter is ebben a szellemben lépjen fel. Véleményem szerint teljesen indokolt, hogy azt mondjuk: magyarnak lenni nem csupán büszkeség, hanem egyfajta küldetés és kiváltság is.
Ez a téma különösen lényeges, mivel úgy tűnik, hogy egyfajta előíró kultúrafelfogást tükröz. Az a kérdés, hogy mi fér bele a kultúrába, alapvetően meghatározza, hogyan formáljuk meg a társadalmi normákat és értékeket.
Ezt a témát külön kell kezelni. Mint a magyar kultúráért felelős miniszter, az én feladatom a magyar kultúra támogatása. Nem kívánom megmondani neked, vagy bárki másnak, hogy melyik kultúrát kellene értékelnie. A célom az, hogy a magyar közösség erőforrásait az Európai Unió átlagához képest duplán a magyar kultúra és örökség támogatására fordítsuk. Kérlek, ne keverd össze ezt a megközelítést azzal, hogy bárkinek is előírnám, milyen kultúrát kell szeretnie. Ez teljes mértékben a te jogod és választásod, különösen az életviteli kérdéseket illetően.
Úgy értettem, hogy milyen jellegű kulturális projekteket lehetne megvalósítani. Ennek a kérdésnek azért van különös jelentősége, mert a sajtóinformációk szerint ön tavaly közvetlenül beavatkozott abba, hogy milyen NKA támogatások érhetik el a különböző színházakat. Például Pintér Béla munkássága nem kapta meg ezt a támogatást. Talán érdemes lenne tisztázni, hogy mi számít érdemlegesnek a támogatás szempontjából, és mi az, ami nem felel meg a kritériumoknak.
Ilyenkor szoktam elővenni egy kis papírt és levezetni a folyamatot. Van a Nemzeti Kulturális Alapnak a bizottságai. Ezek a bizottságok javaslatot tesznek a miniszternek. 58 olyan javaslat volt, amit visszaküldtem megfontolásra, nagyjából ez a szám volt, aminek egy részét elfogadta a bizottság, egy másik részét nem fogadta el a bizottság. És ebben voltak olyan dolgok, amivel a bizottság egyetértett az én javaslatommal voltak olyan, ami nem. Amivel nem értett egyet a bizottság, azt én utána továbbengedtem. Tehát ez egy leírt folyamatszabályozás volt.
Az a gondolat, hogy közpénzt vagy kulturális támogatást olyan előadásokra költsünk, amelyek nyíltan foglalkoznak a pedofíliával a színpadon – ahogy az egyik támogatási javaslat is sugallja – felveti a kérdést, hogy ez mennyire összeegyeztethető Magyarország alaptörvényével. Engedtessék meg, hogy ezzel kapcsolatban fenntartsuk a fenntartásainkat.
A pedofíliával kapcsolatos téma kezelése nem összevethető a promócióval; a kettő teljesen különböző fogalom. Míg az egyik egy súlyos bűncselekmény és morális probléma, addig a másik inkább a támogatás vagy népszerűsítés aktusát jelenti. Az ilyen súlyos ügyek megértése és kezelése felelősségteljes megközelítést igényel.
A pedofíliáról szóló és a pedofíliát promotáló színházi előadása volt az egyik, amire a Pintér Béla Társulat támogatást kért. Tehát innentől most te azt kéred rajtam számon, hogy én a magyar kormány egyik minisztereként a magyar alaptörvény rendelkezéseivel ellentétes színházi darabra nem adtam forrásokat.
Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: "Semmi pénzért nem kérném számon senkinek a tetteit. Csupán az foglalkoztat, hogy mi a lényegi eltérés a promotálás és a megjelenítés között?"
Mit gondolsz, lehetséges-e olyan forrást biztosítani, amely ellentétes a magyar alaptörvénnyel? Közösségi forrásokról van szó. Az, hogy valaki más forrásból gyűjt pénzt ehhez, már egy külön téma. Az, hogy ezt a projektet színpadra lehet-e állítani, szintén egy másik kérdés. De vajon érdemes-e közösségi forrásokat ilyen célokra felhasználni?
