A sziget, amelyet Trump meg kíván szerezni – Gröndland mint a jövő geopolitikai (had)színtere?
Kevesen tudják, de az Európai Uniót először nem az Egyesült Királyság hagyta el, hanem két másik terület. Az első kiváló terület 1962-ben - miközben az európai uniós projekt épphogy elindult 1958-tól és annak jogelődje, a EGK még csak néhány éve szövögette az integrációt - Franciaország által megtámadott és függetlenedő Algéria volt. (Ez a támadás lényegében az orosz-ukrán háború intenzitásával is felérő, brutális háború volt egy jogilag az egyik, saját és korábban annektált gyarmata és immáron megyéje ellen Franciaországnak). A második, még kevésbé ismert terület, amely távozott az európai projektből a kontinensnyi Grönland volt, amire most (ismét) bejelentette az igényét Trump, és az ifjabb Trump már oda is látogatott.
Mielőtt mélyebben belemerülnénk annak politikai vonatkozásaiba, érdemes először megismerkednünk Grönland sajátos környezetével! Az éghajlatváltozás nem csupán egy távoli jövőbeli fenomén, hanem már most is a szemünk előtt zajlik: az elmúlt öt évben a Grönlandtól északra elhelyezkedő tengeri területeken, az 1979 óta végzett mérések alapján, először figyeltek meg széleskörű nyílt vizet, a polinyját, amely jégmentes és akadálymentesen hajózható vizes területeket jelent. Ez komoly változást hozhat a jég ellen mérsékelten megerősített hajók számára, hiszen az év 10-12 hónapjában ezek a területek hamarosan elérhetővé válnak az Északi-sarkvidéken. A következő évszázad végére akár 4-8 hónapos nyílt vízi hajózási időszakokra is számíthatunk a régióban, ami új lehetőségeket teremt a tengeri közlekedésben.
Ezáltal újraértelmezi a kereskedelmi útvonalakat, és egyben a politikai hatalmi viszonyokat is, mivel egy teljesen új kereskedelmi zóna jöhet létre.
A klímaváltozás következményeként a szárazabb területek még Európában is egyre északabbra vándorolnak, miközben a Közel-Kelet egyre nagyobb részei válnak szinte elviselhetetlenné a 50 fokot meghaladó nyári hőséggel. Ennek következtében a Földközi-tenger kereskedelmi szerepe Európa történetében akár csökkenhet is, hiszen a régió stabilitása és lakhatósága egyre inkább kérdésessé válik.
Egyre inkább aggasztó mértékű olvadás tapasztalható Grönlandon, amely már most is kézzelfogható következményekkel jár. Dán kutatók egy része úgy véli, hogy Grönland - nevéből adódóan - 2100-ra gyökeresen átalakulhat, és zöldellő mezőgazdasági területek színterévé válhat a globális felmelegedés következtében. Ez a változás gyökeresen újraértelmezheti a térség gazdasági térképét, hiszen egy indiai kontinensnyi méretű ország tűnhet fel a világ színpadán. Grönland területe meghaladja a 2 millió négyzetkilométert, ami azt jelenti, hogy olyan kiterjedt, mint Szaúd-Arábia, vagy huszonhárom Magyarország is elférne rajta. A jövőben Grönland nem csupán az Egyesült Államok és Kanada, Skandináv országok, Oroszország és Kína közötti fontos kereskedelmi útvonal középpontjába kerülhet, hanem hatalmas, benépesíthető területekkel is gazdagodhat, amelyek óriási beruházási és fejlesztési lehetőségeket rejtenek magukban.
Először a kikötők és a hajózási infrastruktúra, majd a mezőgazdaság, illetve az energiaipar területén fognak megjelenni a beruházók.
Nem beszélve arról, hogy az ott már meglévő amerikai katonai támaszpont felfejlesztése esetén akár a felére is csökkenhet a távolság Oroszország és az USA-ban telepített csapásmérő eszközök között.
Ez a folyamat akkor fog megkezdődni, amikor a jelenlegi prognózisok szerint a Föld népessége körülbelül 3 milliárddal, azaz 30-40%-kal fog gyarapodni a közeljövőben. Emellett egyre inkább számolnunk kell a klímamenekültek számának növekedésével, amely a tengerszint emelkedése, valamint az egyre gyakoribb áradások és szárazságok következménye. Erre jól példázza Indonézia esete, amely a legnépesebb muzulmán ország, és amelynek mezőgazdasági minisztériuma legutóbbi jelentése szerint az elmúlt két évtizedben több mint 29 000 hektár földterületet veszített a földerózió és a tengerszint emelkedése miatt – ez nagyjából Jakarta városának nagyságával egyenlő. Grönland így vonzó célponttá válhat, ami magával hozza a következő népvándorlást, tömeges migrációs hullámokat és az ezekkel járó nemzetközi feszültségeket. Ezt a folyamatot egy, a dán koronától teljesen függetlenedő, Algéria méretével megegyező új ország önállósodása fogja kiváltani. Felmerül a kérdés: vajon a dánok tömegesen vándorolnak majd az új Grönlandra, hasonlóan a korai Egyesült Államok történetéhez, vagy inkább egy olyan nemzetközi migrációs áradat indul meg, mint amilyen a 19. században volt, amikor németek, olaszok és svédek tömegesen költöztek az Egyesült Államokba?
A Grönland körüli, északi-tengeri vizek is hasonlóvá válnak majd a Karib-térséghez stratégiai és geopolitikai szempontból?
Emlékezzünk vissza, hogy Amerika felfedezésekor a cukornádültetvények és a rabszolga-kikötők jelentették a legfontosabb stratégiai pontokat a Karib-szigeteknél, itt pedig az északi sarkkörön túl a világ egyelőre még feltáratlan kőolaj-készleteinek 13 százaléka, a földgáz-készletek 30 százaléka rejtőzik.
Ráadásul Grönland kiváló lehetőséget kínál a közeli területeken kitermelt nyersanyagok feldolgozására is.
Aggodalomra ad okot, hogy az új kontinens felemelkedése akár nemzetközi feszültségeket is szülhet. Hiszen, amikor az Egyesült Államok létrejött, és a neves Monroe-elvet is kihirdették, számos európai nagyhatalom igyekezett befolyásolni a fiatal állam belső ügyeit.
Grönland napjainkban jelentős önállósággal és autonómiával bír, ami a gyakorlatban függetlenséget is jelent a nemzetközi megállapodások tükrében. Ezen a hatalmas, újonnan felfedezett területen a Dán Királyság számára komoly kihívások merülhetnek fel, ahogy Grönland függetlenségre törekszik. Mute Egede grönlandi miniszterelnök újévi beszédében hangsúlyozta, hogy a sziget célja a Dániától való teljes elszakadás, miközben a területén egy jelentős amerikai katonai bázis, a Pituffik Űrbázis (korábban Thule Légibázis) található. Fontos megemlíteni, hogy Dánia 1940. április 9-én történt német megszállását követően Henrik Kauffmann, Dánia nagykövete "A király nevében" gyakorlatilag átadta Grönlandot az Egyesült Államoknak, önhatalmúlag felhatalmazva őket arra, hogy katonai erővel védjék meg a grönlandi dán gyarmatokat a náci inváziótól. Ezt az aktust később, 1951-ben egy átfogó nemzetközi szerződés keretein belül megerősítették. A légibázis szerepe különösen fontossá vált a koreai háború kitörése után (1950), mivel kulcsszerepet játszott az amerikai nukleáris csapásmérésben. Grönland jövője tehát nemcsak a helyi politikai dinamikák, hanem a globális geopolitikai helyzet alakulása szempontjából is meghatározó lehet.
Gondoljunk csak bele, milyen összetett helyzet állna elő, ha Dániának egyidejűleg meg kellene védenie szuverenitását Grönland felett, miközben a nemzetközi közösség elismeri jogát a migránsok kezelésére és határainak védelmére. A kihívás nem csekély, hiszen a Dánia területén kívül, Koppenhágától távol eső, hatalmas és nehezen ellenőrizhető földrajzi területek esetében a kicsiny dán népesség számára komoly problémát jelenthet a fennhatóság fenntartása. Ha nem sikerül szigorúan kontrollálni a határokat, könnyen előfordulhat, hogy Grönland, mint a dán állam egy része, formálisan is elveszíti státuszát.
Dániának vajon végül teljesen fel kell-e adnia távoli szigetét, hasonlóan Nagy-Britanniához?
Talán meglepő, de a grönlandi függetlenséghez vezető út valójában sokkal közelebb áll hozzánk, mint azt elsőre gondolnánk. 2013-ban a Siumut (Előre) nevű párt diadalmaskodott a parlamenti választásokon, amelynek fő célkitűzése a függetlenség elnyerése volt. Ez a lépés nem volt előzmények nélkül; 1982-ben már tartottak egy népszavazást a Dániával közösen birtokolt Európai Gazdasági Közösség tagságukról. Az eredmény pedig az volt, hogy Grönland 1985-ben kilépett az európai gazdasági térségből, ezzel is jelezve, hogy a függetlenségi törekvések nem újkeletűek, hanem egy régóta érlelődő folyamat részei.
Grönland történelmi lépésével az első olyan terület lett, amely hivatalosan is kilépett az Unióból. Ez a döntés hatalmas jelentőséggel bír, és kérdéses, hogy kinek a szempontjából bizonyulhat végül óriási hibának. Európában számos esetet láthattunk az utóbbi évtizedekben, Ciprustól Koszovóig, ahol a nemzetközi közösség hatékony válasza ellentmondásos volt, s sokszor a katonai erő bizonyult a legfőbb eszköznek. Ha pedig az Egyesült Államok történelmét nézzük, érdekes párhuzamot találunk: a brit gyarmatok mindössze 170 év alatt váltak teljesen függetlenné, ami utat nyitott egy új világvezető hatalom születésének. Az Egyesült Államok természeti adottságai – mint a jól védhető tengeri határok, a gyorsan növekvő népesség, a piacbarát gazdaság és az alacsony népsűrűség – mind hozzájárultak ehhez a folyamathoz. Az első hivatalos gyarmat, Virginia, 1625-ben csupán 2000 lakossal indult, de a tömeges bevándorlás és a rabszolga kereskedelem révén a függetlenségi háború kezdetére már körülbelül két és fél millió ember élt a 13 gyarmaton. Ez a szám lényegében megegyezett Nagy-Britannia fegyverre fogható férfiainak létszámával abban az időben.
Ez a történelmi visszatekintés különösen figyelemre méltó, mivel Grönland jelenleg de facto független státuszban van, ami azt jelenti, hogy a jövő számos meglepetést tartogathat ezen a téren.
A 21. század küszöbén a világ talán egy új nagyhatalom és nemzetközi politikai szereplő színre lépésével néz szembe, amelynek gyökerei a régi világ és az új kontinens határvonalán találhatók. Ez a szereplő először léphet ki az Európai Unió kereteiből, amennyiben ezt lehetővé teszik számára. Ne feledjük, hogy a közelmúltban a Brit Birodalom harcot vívott a fiatal, függetlenségét kereső Egyesült Államokkal. Ki tudja, mit tartogat számunkra a jövő? Egy független, hatalmas új ország valószínűleg új nevet is kíván majd, talán Új-Atlantisz néven ismertté válhat. Ugyanakkor valószínű, hogy az emberek ragaszkodni fognak a régi névhez, hiszen addigra az ország zöldellni és virágozni fog a klímaváltozás kedvező hatásainak köszönhetően, és olyan képet mutathat, amilyet egykor, 892-ben, a névadó Vörös Erik is felfedezett. A várható tömeges migráció következtében egy semlegesebb név talán jobban tudja majd szolgálni az új nép identitását. Ezen kívül nem lesznek lekötve az EU jogi keretei sem, különösen a bevándorlás és más szakpolitikák terén, legyen szó mezőgazdaságról vagy környezetvédelemről, hiszen a globális felmelegedés legnagyobb nyertese Grönland lehet.
X. Frigyes dán király az év elején váratlanul bejelentette, hogy megváltoztatja a királyi címert, amely lépés még a történészeket is meglepte. A címeren már egyértelműen hangsúlyosan szerepelnek Grönland és a Feröer-szigetek szimbólumai. Vajon Ukrajna és Közel-Kelet után egy újabb geopolitikai helyszín lép a történelem színpadára 2025-ben?
Az alábbi szöveget egyedi stílusban fogalmazom meg: (Ez a cikk egy korábbi írás újragondolt és frissített verziója.)
