A villanyt néha Alvics Gyulánál is lekapcsolták, de a baranyai bunyósok közül kevesen tudták padlóra küldeni őt.

Olimpiai ezüstöst is tisztelhetnénk benne, nehézsúlyú ökölvívóként. Az élet azonban úgy hozta, hogy Alvics Gyula "csupán" egy ötkarikás játékokat helyettesítő versenyen állhatott a dobogó második fokára, mivel a politika közbelépett 1984-ben. Azonban a két Európa-bajnoki ezüst, meg a kilenc magyar bajnoki arany valódi értéket képvisel, azt elvitatni, elvenni már nem lehet a 61 éves egykori öklözőtől.

Sorban kilenc bajnoki szezonban volt verhetetlen a hazai kötelek között, a nehézsúlyban Alvics Gyula. Akivel összehozta a sors a ringben, annak gyakran akadt gondja, néha a padlót is megismerve. De még nemzetközi szinten is komoly rangja volt a technikás, szorgalmas versenyzőnek.

- Már a születése pillanatában is olyan volt, mint egy igazi csibész, aki kész a pofonok osztogatására!

- Nem annyira, az inkább a nemrég elhunyt bátyám, Anti volt - merengett el pár másodpercig Alvics Gyula. - Én csak követtem sok dologban, így a bunyóban is. A szigetvári kezdeti lépéseket 1972-től Kerekes Imre edző egyengette. Utána a PVSK-val fuzionáltunk, ott hozott össze a jó sorsom Horváth Gézával. Neki rengeteget köszönhetek. Amit elértem, abban örökös érdemei vannak szakemberként.

Legnagyobb eredményeit mégis a Budapesti Honvéd csapatában érte el!

- Mert a fővárosban jobb lehetőségek adódtak. Egy olimpiai indulás esélyét minden egyesület igyekezett megragadni, mert azzal támogatáshoz juthatott a szakosztály. Ezért írtam alá szerződést én is a piros-fehérekhez.

Szöulban, az 1988-as ötkarikás játékokon ötödik helyezést ért el, ami óriási teljesítménynek számított. Két évvel korábban, 1984-ben azonban súlyos igazságtalanság érte, sok más magyar sportolóval együtt, ami mély nyomot hagyott a sportág történetében.

Legnagyobb szomorúságomra a szocialista tábor szinte minden országa bojkottálta a Los Angeles-i eseményt. Helyette egy tornát szerveztek számunkra Kubában, Havannában. Ebben az országban, ahol a boksz a legnépszerűbb sportág. Tizenkét súlycsoportból tizenegyben hazai versenyző diadalmaskodott. Ott győzni szinte lehetetlen vállalkozásnak számított. A mezőny szoros volt, a '80-as moszkvai olimpiához hasonlóan. De hiába hangoztatták, hogy milyen nívós a rendezvény, mi tudtuk a valóságot. Egy olimpiai érmet semmi sem mérhet össze egy másik ezüstéremmel. Ez a fájdalom máig velem él, de sajnos nem tudok mit tenni ellene. Kiváló formában voltam, hiszen mind a torna előtt, mind azt követően döntőbe jutottam az Európa-bajnokságon. De ez már csak a múlt egy darabja!

Viszont az a tény, hogy újabb tehetségek fejlődését támogatja, mindenképpen figyelemre méltó.

Az edzői tevékenység messze túlmutat a pillanatnyi eredmények tervezésén; ez egy hosszú távú elköteleződés, ahol a sikereket években mérjük. Egy versenyző felépítése igazi kihívás, amely megköveteli a türelmet és az alapos munkát. A célunk, hogy kiemeljük a sportoló erősségeit, és felfedezzük az ő egyéni harcmodorát, amely a legjobban kifejezi a tehetségét. Ez a feladat nem csupán technikai tudást igényel, hanem mély megértést is a versenyző személyiségéről és potenciáljáról.

Manapság a hölgyek számára is elérhetővé vált mindez, és ez a lehetőség sokakat megszólít. Ön is tud azonosulni ezzel?

- Az én fiatalkoromban teljesen elképzelhetetlen volt, hogy ilyen helyzetek adódjanak, de a legfrissebb kihívásokra reagálni kell. Ha egy nő úgy dönt, hogy belép a ringbe, vagyis vállalja a kihívást, akkor szakmai szempontból mindenképpen támogatni kell őt.

- A szorítóban, még versenyzőként azért tűrnie kellett a fájdalmat rendesen?

Ha valakit éles szituációban orrnyergen találnak, az olyan, mintha hirtelen eloltanák a világítást. Minden elsötétül, és bár ez a pillanat nem a legkellemesebb, harcot kell vívni ellene. Ilyen a mi szakmánk. Én személy szerint ritkán tapasztaltam meg a kiütést, ezért hálás vagyok mindenkinek, aki valaha is tanított a bunyó művészetére.

Pucz Péter egy különleges egyéniség, akinek sokoldalúsága és kreativitása mindig lenyűgöző. Legyen szó akár a művészetekről, a tudományról vagy a mindennapi élet kihívásairól, Péter mindig képes új megközelítéseket találni. Barátságos természete és segítőkészsége révén sokak számára inspiráló példa, aki nemcsak saját céljait valósítja meg, hanem másokat is motivál a fejlődésre. Élete során számos érdekes tapasztalatot gyűjtött, amelyek formálták őt és hozzájárultak egyedi világképéhez.