Nagyon aggasztó a helyzet, mivel az öngyógyítás nem mindig a várakozások szerint alakulhat.

A kortárs magyar írónők egyre inkább reflektálnak a társadalmi és egyéni kihívásokra, új regényeikben olyan mélyreható témákat boncolgatva, mint a csalódottság, válás, depresszió vagy az érzelmi kiégés. Tari Annamária pszichoanalitikus megjegyzi, hogy ez a jelenség nem csupán a nőket érinti, hanem egy globális problémáról van szó, amely a felgyorsult életvitel, az online tér hatásai és az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai miatt vált egyre sürgetőbbé. Az írónők művei tehát nemcsak a személyes sorsok bemutatására vállalkoznak, hanem társadalmi kritikát is megfogalmaznak, reflektálva a modern kor kihívásaira.

Az utóbbi években észrevettem, ha kortárs (női) irodalom, azon belül is regény kerül a kezembe, egytől egyig a depresszió, a csalódás, a párkapcsolati problémák, az öngyilkos hajlamok témaköröket dolgozza fel. A szóban forgó kötetek elsősorban 40-50-es női szerzők művei, de a fiatalabb generáció is előszeretettel nyúl hasonló témákhoz.

Nem tudatos választás volt számomra ez a könyvhalmaz; inkább úgy tűnt, hogy bárhová is nyúlok, mindig ilyen olvasmányokra akadok. El kell ismernem, hogy nem érdemes általánosítani, ez csupán a saját tapasztalatom, de mégis felmerült bennem a kérdés: Miért találkozunk annyi "depresszív" kortárs magyar női regénnyel? A kortárs női irodalom Magyarországon valószínűleg nehezen éri el azt a szintet, ahol a férfiak már régóta ott állnak.

A magyar irodalomban a

A női írásmódok sokkal kifejezőbbek és személyre szabottabbak, amikor egy nő egy másik nőnek szól. Ekkor a témák természetesebben bontakoznak ki, hiszen a közös tapasztalatok és érzések mélyebb megértése lehetővé teszi, hogy az írás még inkább tükrözze a női perspektívát.

"A XXI. század kifáradó érzelmeit is látjuk. Túlságosan gyors az élet, ami az arra érzékeny írókból a megértésre irányuló tudattalan érzelmeket váltja ki, amelyek a kortárs művészetben is megjelennek. Peiker Éva irodalmi szerkesztő szerint az utóbbi években nemzetközi szinten is sokkal nagyobb figyelem irányult a pszichológiai témákra, az önreflexióra. Ha valaki azt érzi, hogy a kortárs magyar irodalom, és azon belül is női irodalom fókuszál a negatív élet eseményekre és érzelmekre, akkor nem arról van szó, hogy mindenki, aki könyvet ír a depressziós érzelmekről, az rögtön depressziós, inkább arról, hogy maga körül is döntően ezt a jelenséget látja" - fogalmaz Tari Annamária pszichoanalitikus, akit a jelenség lehetséges okairól kérdezünk.

A kortárs művészet, legyen szó filmművészetről, színházról vagy irodalomról, mindig is egyfajta "diagnosztikus tükörként" funkcionált, amely felfedi, hogyan is élik meg a társadalmak a saját valóságukat, és benne az egyes emberek lelki állapotát. Ha napjaink trendi témáit összevetjük a múlt évtizedek, sőt évszázadok kérdéseivel, világossá válik, hogy az utóbbi időszakra a pszichológiai mélységek kutatása, valamint az élet bonyolult érzelmi labirintusainak feltárására irányuló igény vált jellemzővé. Egy szakértő megjegyzi, hogy manapság nem nyithatunk meg egy mainstream online magazint anélkül, hogy a hétvégi mellékletben ne találkoznánk a depresszió, válások és különféle konfliktusok témáival.

Ezek a regények, noha első ránézésre hasonlónak tűnhetnek, valójában különböző világokba vezetnek el bennünket. Lehetséges, hogy a fő cselekmény vonala hasonlít, azonban a szereplők érzelmi reakciói és a felmerülő konfliktusok mélysége és jellege regényenként eltérő. Minden egyes történet saját egyedi árnyalatait hordozza, amelyek gazdagítják az olvasási élményt.

Itt lesz nagyon fontos az írónő tehetsége, hogy ez hogyan jelenítődik meg, hogy mennyire szól és ír le olyan képeket, amik tényleg megérintenek, elgondolkodtatnak és gazdagodsz tőlük, mert ez a művészet célja, hogy megváltoztatja, gazdagítja az életedet, az érzelmeidet és ezen keresztül a társadalmat.

A szakértő véleménye szerint, amikor nők írnak nőknek, az időnként inkább egyfajta önvizsgálati terápiás módszerre emlékeztet. Akárhogy is alakul a helyzet, egy igazán jó regény az olvasó számára hatalmas támogatást nyújthat.

"Szerintem még egy laikus is érzi, hogy az írás egyfajta terápia. Amikor azt mondjuk, hogy valaki rosszul érzi magát, és ezt leírja, tulajdonképpen helyesen cselekszik, hiszen ez arról szól - amit művészetterápiás eszközként maga a pszichológia is alkalmaz -, hogy az illető próbálja megfogalmazni az érzelmeit" - mondja a Tari Annamária.

A nők alapból fogékonyabbak az említett témákra - mind íróként, mind befogadóként. Tari Annamária úgy véli, az idősebb férfiak többségét egy lélektani regénnyel még mindig ki lehet kergetni a világból, mivel attól tartanak, hogy olyan érzelmes mondatokat olvasnak, amiket nem szeretnek.

Ami a magyar könyvpiac érzelmi táját és hazai viszonyait illeti, meg kell hagyni, hogy nem éppen hatalmas. Különböző nézőpontok és tehetségek formálják a művészetet, ám általánosságban elmondható, hogy egy női író munkái általában a női olvasók körében népszerűbbek. Ugyanakkor nem hiszem, hogy egy írónő kifejezetten csak nőknek írna. Gondoljunk csak Elena Ferrante vagy Sally Rooney nevére: műveik világszerte elismertek, és nemcsak női, hanem férfi olvasók is felfedezik és értékelik őket. Az írás univerzális, és a valódi érzelmek mindenkit elérnek, függetlenül attól, hogy ki áll mögöttük.

- mondja.

Az önreflexió jelensége napjainkban egyre inkább összefonódik az online világban megjelenő önkifejezésekkel. Ez a tendencia annyira dominálóvá vált, hogy különösen a fiatalabb generációt könnyedén magával ragadhatja. Azonban míg a hagyományos irodalmi eszközök szinte teljesen hiányoznak ebből a térből, a képek kommunikációs ereje új kihívások elé állíthatja a közönséget. Így például a depresszió vizuális reprezentációja divatos jelenséggé válhat, ami komoly veszélyeket rejthet magában. A képek világában a sötétség és a fájdalom esztétikája sokszor vonzóbb, mint a valódi érzelmi mélység feltárása, és ez torzíthatja a valóság és az önértékelés képét.

"Annak végiggondolása azonban, hogy miért is alakul ez a trend ennyire erősen, úgy hiszem az önigazolások, identitáskeresés, a bizonytalanságok kiküszöbölése mellett az online tér mindent elárasztó impulzusáradata is felelős. Sosem volt még ennyi elérhető információ ellenőrizetlen forrásokból, melyeknek "Szent Amatőrei" (Andrew Keen elnevezése) ontják az innen-onnan szedett, "tudásnak látszó" sorokat. Az átlagemberek ezeket olvassák, aztán használni kezdik a fogalmakat" - fogalmaz.

A pszichológia napjainkra annyira a mindennapjaink részévé vált, hogy az érzelmi megértés már szinte alapvető szükségletté formálódott. Az emberek egyre inkább igénylik, hogy képesek legyenek értelmezni saját érzéseiket, hogy ezzel jobban eligibilizálhassák a belső világukat. Ugyanakkor, ha valaki csupán az érzelmi spektrum egy szűk részével foglalkozik, és nem tekint magára aktív résztvevőként a saját életében, akkor könnyen egy szűkös helyzetbe kerülhet. Ebben a sarokba szorult állapotban az érzelmek eluralkodhatnak rajta, és felnagyítva, eltorzítva jelenhetnek meg, így akadályozva a belső harmónia kialakulását.

Nehéz pontosan meghatározni, mikor érezzük azt a késztetést, hogy olyan írásokat olvassunk, amelyek az élet kihívásairól és nehézségeiről szólnak. A szakértők véleménye szerint...

természetesen adja magát, hogy akkor tudunk azonosulni, ha magunk is hasonlót élünk át. Ilyenkor egy jó regény sokat segíthet, főleg, ha erőt meríthetünk belőle. De van egy másik szál is: ha akkor olvasunk a magunk egész jól működő életében mások rosszul működő életéről, amikor arra a nárcisztikus kielégülésre vágyunk, hogy mi jobban vagyunk, hogy ennél azért jobban érezzük magunkat...

Jelenleg egy olyan időszakot élünk, amikor az irodalom határain kívül eső önsegítő könyvek népszerűsége egyre nő. Ezeknek a műveknek a tanulmányozása – a szakértők korábbi megállapításai szerint – akár kedvezőtlen következményekkel is járhat.

"Az ilyen típusú könyvek kapcsán már húsz éve is hangsúlyoztam, hogy kulcsfontosságú megvizsgálni, ki is a szerző, hiszen a motivációs és önsegítő művek valódi hasznát leginkább annak köszönhetjük, aki megalkotta őket. Nem elhanyagolható, hogy egy ilyen írás szakmai háttérrel rendelkező szakember vagy csupán egy önjelölt tanító tollából származik. Ez azért lényeges, mert a hétköznapi, közérthető nyelvezet révén sokan könnyebben azonosulnak a civil szerzők tanácsaival, ám valójában ezek a könyvek gyakran tudományos szempontból nem nyújtanak valós megoldásokat. A szakemberek viszont mindig óvatosan, feltételes módban fogalmaznak." - hívja fel a figyelmet a pszichoanalitikus.

Az emberek ezzel szemben egyre inkább szorongással és óvatossággal terhelték meg magukat, míg az online világ robbanásszerű fejlődése következtében a fiatalok, már huszonéves korukra, jelentősen kevesebb érzelmi támogatással bírnak. Az önsegítő mozgalmak akkor nyernek igazán teret, amikor a szükséglet óriási, ám a tényleges támogatási lehetőségek meglehetősen korlátozottak.

Amikor az olvasó folyamatosan diszkomfortos helyzetben tartja magát, például szomorú, bánatos vagy depresszív írásokat lapozgatva, és ha ő alapvetően is szorongó, visszahúzódó személyiség, akkor könnyen előfordulhat, hogy idővel nem csupán a megértés vágyával közelít a szövegekhez, hanem az érzelmi lehangolódást is magáévá teszi. Ekkor nem csupán a nehéz érzések terhével küzd, hanem azokkal az árnyakkal is, amelyek a leírtakból fakadnak, és így ő maga is egyre inkább a szomorúság fogságába kerül.

"Ezért kiemelkedően fontos, hogy amikor negatív érzésekkel szembesülünk, lépjünk ki a négy fal közül, nézzük meg, mi történik körülöttünk, és keressünk társaságot. Így elkerülhetjük azt a szürke spirált, amely elszigeteltségbe taszít minket" – hangsúlyozza a szakértő.

Ha úgy érzi, hogy támogatásra van szüksége, ne habozzon, hívja az ingyenesen elérhető 116-123-as telefonszámot, amely kifejezetten krízishelyzetekben nyújt segítséget! Kérjük, szánjon időt az oldal tartalmának átnézésére! Ha pedig más jellegű aggodalma van, ajánljuk figyelmébe ezt a hasznos forrást.