Antonescu a nyeregben: egy új fejezet kezdete.


A legfrissebb felmérés szerint, amelyet az Avangarde készített, izgalmas politikai tájképet fest a közelgő választásokra. Ha most vasárnap lenne a szavazás, a megkérdezettek 38%-a Călin Georgescura adná voksát, míg a második helyen Crin Antonescu áll 25%-kal. Nicușor Dan bukaresti főpolgármester, aki az utóbbi időszakban népszerűsége növekedését tapasztalja, 17%-ot kapna, míg a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke, George Simion, aki szélsőséges nacionalistaként ismert, 6%-kal zárna. Érdekes, hogy Elena Lasconi, a Mentsétek meg Romániát (USR) jelöltje, ugyanennyit, 6%-ot érne el, mint Simion. Ha Georgescu és Antonescu közül kerülne ki a második forduló versenyzője, Georgescu 39%-kal a magabiztosabb, míg Antonescu 38%-kal követi őt. Azonban 23% még mindig bizonytalan, ami izgalmas fordulatokat ígérhet. A felmérés arra is rámutat, hogy Nicușor Dan és Elena Lasconi valószínűleg nehezen tudnák megszorítani Georgescut, aki oroszbarát kijelentéseivel és vasgárdista kapcsolataival került a figyelem középpontjába.

Bár a novemberi kudarc után óvatosan kellene kezelni az ilyen előrejelzéseket - hiszen Georgescu a legkedvezőbb közvélemény-kutatás szerint is csupán 10 százalékot ért el két nappal az első forduló előtt, hogy végül a szavazatok 22,94 százalékával a dobogó tetejére ugorjon - annyit mindenképpen észlelhetünk: Georgescu támogatottsága az elmúlt két hónap során tovább növekedett. Mindez a különféle fórumokon megjelenő alapos elemzések, podcastek, rövid videók és kabarék tengerének ellenére történik, amelyek arra próbálják figyelmeztetni a Georgescu-hívőket, hogy egy hatalmas átverés áldozatai lettek.

Úgy tűnik, az Alkotmánybíróság döntése, (megkésett) magyarázata nemhogy helyre tette volna a dolgokat, ellenkezőleg! Az újabb Ciolacu-kormány, a hatalomba ragadt Klaus Iohannis, most pedig az alternatívának szánt régi jó Antonescu előkotorászása mindenről üzen a változásért kiáltó választónak, csak arról nem, hogy valamiféle beígért fordulatra készül a politikai elit.

Antonescu előtt tehát egy rendkívül összetett és kihívásokkal teli feladat áll: meg kell szólítania a Georgescu mögé álló szélsőséges nacionalistákat, akik az AUR és a Diana Șoșoacă-féle SOS politikáját követik, miközben az erdélyi magyar közösséghez is el kell jutnia – hiszen közös jelöltről van szó. Üzenetei nemcsak az alacsony iskolázottságú, könnyen manipulálható, az "aranykorszak" iránt nosztalgiázó tömegekhez kell, hogy eljussanak, hanem a politikai tájékozatlanságból fakadó csalódottságot érző, de jószándékú értelmiségiekhez és vállalkozókhoz is, akik az egyetlen lehetséges tiltakozási formát a politikai elit megbüntetésében látják Georgescu támogatásán keresztül. Sokan nem veszik észre, hogy ez a választás a "nagyobbik rossz" melletti döntés. És ne feledkezzünk meg a diaszpóráról sem, a külföldi munkavállalók tömegeiről, akik családjukat hátrahagyva keresik a boldogulást. Az ő protestszavazataik is Georgescu malmára hajtották a vizet. A csalódott milliók, a frusztrációk és a bizonytalanságok összessége adja Georgescu erejét és hatalmát – a látszólag független jelölt mögött álló kampány jól megtervezett volt, és volt mire építeni!

Hogyan teljesíti Crin Antonescu a hozzá fűzött reményeket? Az igazság az, hogy a koalíciónak nem volt túl sok választási lehetősége az elnökjelölt személyét illetően. Feltételezhető, hogy először is olyan jelöltre volt szükségük, aki jól ismeri a politikai színteret, és tisztában van azzal, hogyan zajlanak a dolgok a Dâmbovița partján. Nincsenek illúziói, de ambíciója és a bizonyítási vágy hatalmas: az önkéntes száműzetésből való visszatérésével Antonescu végre elégtételt nyerhet a múlt sérelmeiért, ami gyakran jelentős energiákat szabadíthat fel. Mint tapasztalt szónok, a hosszú távollétét egyfajta "megtisztulásként" éli meg, bár ezen a téren még van mit finomítani. Képes kapcsolatokat létesíteni választókkal, és a helyzettől függően könnyedén váltogatja a "szuverenista" és "unionista" nézőpontokat. A szociáldemokraták irányába is elfogadható alternatíva lehet. Marcel Ciolacu novemberi bukása után a PSD mintha belenyugodott volna, hogy nem saját elnökjelöltet indít májusban, ráadásul nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Antonescu már a Szociál-liberális Szövetség (USL) idején közös elnökjelölt volt a PSD és a PNL részéről - egészen addig, amíg Victor Ponta át nem verte a helyzetet. Az ismertség is kulcsfontosságú lehet, még ha nem is a legjobb emlékek fűződnek ahhoz az időszakhoz. De kétségtelen, hogy egy ismert jelölt "kifehérítése" sokkal egyszerűbb és gyorsabb feladat, mint például egy tisztességes, becsületes akadémikus "felépítése" egy ilyen rövid idő alatt.

Antonescu tehát startra készen. Mint mondtam, nem lesz könnyű dolga. Meggyőzni a választót arról, hogy ez a politikai garnitúra garanciája lehet a biztonságnak, jólétnek, demokráciának jelen pillanatban sokkal nehezebb, mint elhitetni, hogy a Föld lapos, a kóla mikrocsippeket tartalmaz, és hogy a németek milliószámra jönnek majd Romániába munkáért kunyerálni. (Ahogy azt Georgescu vallja...)

Related posts