Fát és gázt használó fűtők, figyelem! Nehéz idők várnak rátok!

Bár egyes új építésű lakások már a modern energiatermelési megoldások felé tendálnak, a magyar háztartások fűtési rendszere még mindig túlnyomórészt a gázra és a fára épít.

A legfrissebb népszámlálási adatok rávilágítanak a fűtési szokások és lehetőségek megújulásának ütemére, valamint a területi eltérésekre.

A legfrissebb statisztikák alapján az ország jelentős területein a téli időszakra való felkészülés továbbra is magában foglalja a szezon előtti kazántisztítást, a kémények alapos ellenőrzését, valamint a tüzelőanyag előrehalmozását. Ezen folyamatok elkerülhetők lennének, ha tiszta energiaforrásokat használnánk.

A legfrissebb népszámlálási adatok alapján a magyar háztartások fűtési szokásait tekintve a gáz a legelterjedtebb megoldás, hiszen a háztartások 62,5%-a ezt a módszert választotta. Ezen kívül a fát fűtő házak aránya 31,8%, míg az elektromos fűtés csak 9%-os részesedéssel bír.

A szén, a palackos gáz és más fűtőanyagok együttesen sem teszik ki a 3%-ot. Azonban, mivel többféle fűtőanyagot is használunk egyszerre, az összesített érték túllépi a 100%-ot.

Az ország különböző régióiban és vármegyéiben a fűtési szokások markánsan eltérnek az országos átlagtól. Például Békés megyében a vezetékes földgáz használatának aránya meghaladja a 76%-ot, míg Baranyában ez az arány nem éri el a 45%-ot. Nógrádban a legnépszerűbb fűtési forma a fatüzelés, amelynek részesedése 54%, ezzel szemben Budapesten csupán 2,8% a fatüzelés aránya. Csongrád-Csanád megyében ez az érték 29,1%-ra tehető.

Az elektromos fűtés Pest vármegyében a legelterjedtebb (14%), és Komárom-Esztergom, Fejér, valamint Budapest is 10% fölötti aránnyal bír. Szabolcs-Szatmárban ez az arány 5%, míg Borsod-Abaúj-Zemplénben 5,8%.

Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője hangsúlyozza: "Nincs egyetlen meghatározó szabály vagy egyértelmű ok a különbségek magyarázatára." Az eltérő településszerkezet, a lakásállomány sajátosságai, a gázhálózat kiépítettsége, valamint az erdők közelsége mind jelentős hatást gyakorolhatnak a fűtési szokásokra. Emellett az új lakások építési, valamint a régi otthonok felújítási üteme is kulcsszerepet játszik a helyi fűtési gyakorlatok alakulásában.

A fent említett hatások különösen jól kirajzolódnak az alábbi kiemelkedő példák révén. Békés és Csongrád-Csanád vármegyék, amelyekben a gázfűtés uralkodik, és a faalapú fűtés aránya rendkívül alacsony, az ország legnagyobb városi népességgel rendelkező területei közé sorolhatók, hiszen lakóik 77%, illetve 75% városokban élnek. Ezen vármegyék erdős területei is meglehetősen korlátozottak: Békés a legkevésbé erdősült, míg Csongrád-Csanád a harmadik legkevésbé erdős vármegye az országban.

A fatüzelés Nógrádra jellemző, ahol a városi lakosság aránya a legalacsonyabb (40%), miközben az egy főre jutó erdőterület az egyik legnagyobb.

A 2010 után épült lakások fűtési szokásai világosan tükrözik az otthonok energetikai korszerűsítésének aktuális trendjeit és irányzatait. Ezek a változások nemcsak a komfortérzetet növelik, hanem hozzájárulnak a fenntarthatósághoz is, kiemelve azokat a területeket, ahol a legnagyobb fejlődés zajlik.

Az egyféle fűtőanyagot használók körében változatlanul dominál a vezetékes földgáz, átlagosan immár 73 százalékos részesedéssel. Az összállományhoz képest szintén magasabb az elektromos áram szerepe, kevéssel meghaladja már a 19 százalékot, viszont erős visszaesést mutat a fa, a maga 6 százalékával.

A trendváltás során jelentős eltérések figyelhetők meg az egyes területek adottságai alapján. Nógrádban például az újonnan épült házak 29%-ában még mindig a fatüzelés a domináló fűtési forma. Ezzel szemben Fejérben és Tolnában a villamos fűtés iránti bizalom a legmagasabb, itt az újépítők 28%-a választja ezt a megoldást.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tapasztalható ellentmondásos helyzetben az új otthonok csupán 8,7%-át fűtik árammal, míg a vezetékes gázra való támaszkodás kiemelkedő, hiszen ennek aránya 79,7%. Ezen a területen a földgáz dominál, de Győr-Moson-Sopronban még ennél is markánsabb a helyzet, hiszen ott a gázfogyasztás eléri a 80,7%-ot. Az utóbbi években végbement dinamikus fejlesztések eredményeként a fatüzelés aránya drámaian csökkent, mindössze 5,9%-ra.

Jelenleg három vármegye van Magyarországon, ahol az új építésű házaknál a gázfűtés aránya nem éri el a hatvan százalékot: Nógrád megyében csupán 53,5%-ot, ahol a fa fűtőanyag használata a legelterjedtebb. Ezen kívül Tolna megyében 55,3%-ot, és Somogy megyében 58,9%-ot tapasztalunk. Ezekben a megyékben az elektromos fűtés jelentős mértékben jelen van, Tolnában 28%-os, Somogyban pedig 24,8%-os használati arányt mutatva, így kompenzálva a gázfűtés alacsonyabb arányát.

A legújabb népszámlálási adatok betekintést nyújtanak a legmodernebb energetikai berendezések elterjedtségébe, és rávilágítanak a lakásállomány megújításának irányaira. Az 2010 után épült otthonok 17,1%-ában található napelemes rendszer, míg 12,8%-uk hőszivattyús energiatermelő berendezéssel van felszerelve. Érdekes, hogy minden huszonharmadik lakásban mindkét technológia együttesen jelen van.

A napelemeket legnagyobb arányban Fejér (24%), Hajdú-Bihar (23%) valamint Békés és Csongrád-Csanád (21%) új lakásainál alkalmazták. A hőszivattyú-használatot tekintve két vármegye emelkedik ki a mezőnyből: Veszprém (22%) és Tolna (20%). Szabolcs-Szatmár-Bereg mindkét listán (14, illetve 7 százalékkal) az utolsó helyen szerepel. Talán meglepőbb ennél, hogy mindkét helyen az utolsó előtti (14, illetve 8 százalékkal) az a Győr-Moson-Sopron, amely lakásfejlesztés szempontjából az egyik legdinamikusabban fejlődő terület volt a közelmúltban.

A népszámlálási adatok mélyebb betekintést nyújtanak az otthonfűtési stratégiák négy évtizedes fejlődésébe, lehetővé téve, hogy jobban megértsük a változások mögött húzódó trendeket és társadalmi hatásokat.

A szöveg egyedivé tételéhez az alábbi módon reformulálhatjuk: A jelenlegi helyzet rávilágít arra, hogy az otthonok 64%-a egyetlen fűtőanyagra támaszkodik, míg 21%-uk többféle tüzelőanyagot használ, és csupán 15%-uk élvezi a távfűtés nyújtotta stabilitást. Ez a megoszlás jól tükrözi a fűtési lehetőségek sokszínűségét és a lakások energiaellátásának függőségét.

Az 1981 és 2000 között épített lakások esetében a távfűtés aránya még jelentős, 20%-os értéket képvisel. Az ezt követő két évtized során azonban ez az arány drámaian csökkent, mindössze 4-5%-ra esett vissza. Emellett a különböző tüzelőanyagok használata is háttérbe szorul; míg az ezredforduló előtt ennek aránya 25% volt, addig a következő évtizedben 22%-ra csökkent, és 2010 és 2020 között már csak 17%-os mértékben volt jelen.

Ezekkel a tényezőkkel szemben a monofunkcionális fűtési rendszerek népszerűsége egyértelműen emelkedett, különösen a 2000 és 2010 közötti időszakban. Ekkoriban az újonnan épített lakások esetében a fűtési módok között a korábbi 55%-ról már 75%-ra nőtt az egységes fűtési rendszer használatának aránya. A következő évtized során ez az arány további három százalékponttal emelkedett.

A gáz mint fűtőanyag népszerűsége 2000 és 2010 között érte el csúcspontját az építkezések során, hiszen az ebben az időszakban készült otthonok 85%-ában alkalmazták. Ezzel szemben az ezt megelőző és követő időszakban épült ingatlanoknál csupán 71-73% volt ez az arány.

A fa felhasználásának népszerűsége folyamatos csökkenést mutat: az 1981 és 2000 közötti időszakban a faanyag a lakóépületek 24%-át tette ki, azonban az ezt követő húsz évben ez az arány folyamatosan csökkent, mára csupán 6%-ra esett vissza. Ezzel szemben a villamos fűtés, amely évtizedekig háttérbe szorult, most újra középpontba került: az 1981 és 2010 közötti építkezéseknél mindössze 3%-ot képviselt, de a 2010 után épült otthonokban már 19%-os arányt mutat.