Donald Trump megjelenésével a demokráciaexport fénykora véget ért.
Ha szeretné megosztani a cikket, kérjük, kattintson ide az email küldéséhez, vagy másolja ki ezt a linket és küldje el: https://demokrata.hu/vilag/a-demokraciaexport-alkonya-991012/.
Donald Trump második elnöki ciklusának kezdete óta a liberális politikai elit, mind az Egyesült Államokban, mind a nemzetközi színtéren, egyre inkább kétségbeesésbe süllyed. A republikánus politikus, aki sokkal erősebb támogatással tért vissza a Fehér Házba, bátran nekilátott olyan évtizedek óta érinthetetlennek tartott struktúrák átalakításának, mint például a demokráciaexport elve. Ez az elképzelés, amely a pártpolitikától függetlenül is alapvetőnek számított, az amerikai külpolitika egyik sarokköve volt az elmúlt fél évszázad során. Azonban ez a tevékenység nem csupán ideológiai ambíciókat szolgált, hanem rendkívül költséges vállalkozásnak is bizonyult.
A második Trump-adminisztráció hivatalba lépése után a tágabb értelemben vett külföldi befolyásolás terén is elővette láncfűrészt, a költségcsökkentés zászlóvivője, Elon Musk - mint a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) társvezetője - is pózolt vele egy nagygyűlésen. Az új adminisztráció gyakorlatilag leépítette az Egyesült Államok Globális Médiaügynökségét (USAGM) és átszervezte a Külügyminisztériumot, megszüntetve annak globális demokráciáért felelős irodáját, valamint kiüresítette az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét (USAID). Márciusban Marco Rubio külügyminiszter bejelentette, hogy a USAID szerződéseinek 83 százalékát érvénytelenítik. Az ügynökség, amely év elején még tízezer főnyi nemzetközi munkaerőt alkalmazott, addigra 15 fősre csökkent, a maradék dolgozók a Külügyminisztérium alá tartoznak.
Az utóbbi időszakban számos alkalommal került szóba az említett ügynökség tevékenysége, amely rendkívül széles spektrumú hatáskörrel bír. Tevékenységei között szerepel az ivóvízhez való hozzáférés javítása a legelesettebb afrikai térségekben, ugyanakkor foglalkozik az LMBTQ közösségek támogatásával és a független média fejlesztésével is. Számos média- és civil szervezet, amelyek szintén amerikai külügyi forrásokból, gyakran pedig a Soros-hálózat pénzügyi támogatásával működnek, már februárban figyelmeztettek arra, hogy Donald Trump által bevezetett segélybefagyasztás globálisan a független médiumok számának csökkenéséhez, az álhírek elterjedésének fokozódásához és az állami propagandisták térnyeréséhez vezethet.
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) szerint a USAID 2023-ban 6200 újságíró képzését és támogatását finanszírozta, 707 nem állami médiumot segített és 279 civil szervezetet támogatott, amelyek több mint 30 országban dolgoztak "a független sajtó erősítéséért" - köztük Iránban, Afganisztánban és Oroszországban.
A független média fogalma alatt az Egyesült Államokban eddig uralkodó liberális nézőponttal szembenálló, külföldi kormányokat bíráló médiumokat értjük. Magyarország sem maradt ki ebből a pénzügyi támogatásból, amelyet pontosan azok a szereplők kaptak, akikre az olvasó éppen gondolhat. A USAID megszüntetése szinte elkerülhetetlenül arra a képre asszociál, amikor a gyerek a fürdővízzel együtt kerül kiöntésre, de valószínűleg a helyzet előbb-utóbb normalizálódik. Noha Donald Trump és környezete talán úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak nem kötelessége foglalkoznia a világ minden szenvedésével — amelynek egy részéért a saját külpolitikájuk is felelős —, világos, hogy a jelenlegi törekvések középpontjában a demokráciaexport visszaszorítása áll.
Ez a lépés összhangban áll Trump azon célkitűzésével, hogy a globális rendőr szerepének betöltése helyett inkább hazája gazdasági fellendítésére fókuszáljon. Ezen kívül, amerikai területen is harcot hirdet a woke eszmék ellen, ami felveti a kérdést, miért akarná ezeket az eszméket az adófizetők pénzén terjeszteni világszerte. E tabudöntés világszerte sokakat pánikba ejtett, akik különféle módon a demokráciaexportból húznak hasznot.
A februárban elindult folyamat az utóbbi napokban új irányt vett. Május 2-án a kongresszus elé került a 2026-os pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslat. Ez a javaslat drámaian csökkenti a nemzetközi programokra szánt forrásokat, amelyek a Külügyminisztérium, a USAID és kisebb szervezetek költségvetését érintik. Trump terve csupán 31 milliárd dollárt biztosít a nemzetközi programokra, ami 47 százalékos csökkenést jelent a 2025-ös évhez viszonyítva. Ezen kívül a javaslat további húszmilliárd dollárnyi, korábban már jóváhagyott nemzetközi programfinanszírozás visszavonását is magában foglalja. Ha a kongresszus elfogadja ezt a költségvetési keretet, a külügyi kiadásokra szánt új források mindössze 9,6 milliárd dollárt fognak kitenni, ami 84 százalékos csökkenést jelent a 2025-ös évhez képest.
A Trump-adminisztráció nem csupán a külföldi, független médiák támogatását vonta vissza, hanem egy komoly csapást mért az amerikai demokráciaexport élharcosaira is. Talán a USAGM neve nem cseng annyira ismerősen, de az Amerika Hangja (Voice of America - VOA) és a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió (Radio Free Europe/Radio Liberty - RFE/RL) annál inkább ismertek, hiszen ők a demokratikus értékek terjesztésének zászlóvivői voltak.
A 1942-ben megalapított VOA (Voice of America) és partnerei globálisan terjesztik híreiket, egy 2024-es belső jelentés szerint pedig heti 427 millió emberhez jutnak el 49 különböző nyelven. A műsorszolgáltatás a második világháború idején kezdődött, célja pedig az volt, hogy tájékoztassa a német közönséget, miközben a náci rezsim próbálta elfojtani a szabad információáramlást, emellett az amerikai katonák tájékoztatására is szolgált. A hidegháború alatt a Szovjetunió és Kína tett kísérleteket a VOA hangjának elnémítására, míg Irán és Észak-Korea évtizedek óta próbálja megakadályozni a hozzáférést. Ironikus módon, ahogy Trump ellenzői is megjegyezték, a leghatékonyabb cenzúra a saját kormányától érkezett. A USAGM legnagyobb hálózata pedig március 15. óta nem közvetít.
Donald Trump intézkedései gyakran nem éppen simán zajlanak, mint ahogy azt sokan elvárnák. Miután a USAGM március 15-én megvonta a finanszírozást, egy szövetségi bíró törvénytelennek minősítette ezt a döntést, és március 25-én elrendelte, hogy az ügynökség fizesse ki az RFE/RL kongresszusi forrásait. Azonban a USAGM nem tett eleget a bírósági határozatnak. Az RFE/RL újra a bírósághoz folyamodott, és április 29-én ismét győzelmet arattak, de mivel az ügynökség továbbra is figyelmen kívül hagyta a bírósági döntéseket, a jogi harc továbbra is tart.
Donald Trump stábja elfogadhatatlannak tartja a VOA-t és más, állami támogatású amerikai médiákat. Az elnök és Elon Musk "radikális baloldali őrülteknek" titulálta ezen médiumok munkatársait, akik szerintük csupán az adófizetők pénzét pazarolják el. Ezzel szemben az Európai Unió liberális politikai elitje másképp vélekedik, és hónapok óta azon fáradoznak, hogy szükség esetén az európai adófizetők forrásaiból támogassák - ahogyan az Európai Bizottság fogalmazott - a "demokrácia és remény fáklyáit".
Ugyan a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja és az amerikaiak által pénzelt külföldi médiumok kapcsán a fenti a fő érv, vagyis hogy radikális woke ideológiát terjesztenek, az elmúlt évtizedekben az amerikai soft power (puha hatalom) fontos eszközének tekintették őket. Elemzők szerint az Egyesült Államok sikerének középpontjában az állt, hogy ideológiai versenytársaival - például a Szovjetunióval vagy Kínával - szemben jobban tudta alkalmazni a soft power eszközeit, vagyis hogy meg tudta nyerni a világ közvéleményének szívét és eszét, meggyőzve őket arról, hogy az Egyesült Államokhoz való igazodás, még ha bizonyos kötelezettségeket és terheket jelent is, hosszú távon a jobb választás. Az amerikai életforma felsőbbrendűségét hirdette, beleértve a popkultúra népszerűsítését. Ahogy egy cikkben elfogódottan fogalmaztak: az Amerika Hangja vitte el a vasfüggöny mögé a dzsesszt.
A több százezer, határain kívül állomásoztatott katonán túlmenően az Egyesült Államok a nemzetközi humanitárius segélyek 48 százalékát nyújtotta a USAID révén, valamint a költségvetési hozzájárulások mintegy húsz százalékát folyósította az ENSZ-nek és szervezeteinek. Számos médiacsatornát is finanszírozott, amelyek célja a szovjet és kínai propaganda ellensúlyozása volt. A már említetteken túl egyébként 1996-ban létrejött a Szabad Ázsia Rádió (Radio Free Asia) is.
Az Egyesült Államok nemzetközi médiahálózatát siratók alapvetően abból indulnak ki, hogy a liberális demokrácia mindenekfelettiségét hirdető, azt merőben eltérő kultúrákra ráerőltetni akaró gépezet morálisan helyesen járt el. Ez az arrogancia önmagában is hozzájárult ahhoz, hogy nőjön az Egyesült Államokkal szembeni ellenszenv a világban. A globális Dél és Ázsia országai az elmúlt évtizedekben fokozatosan erősödtek, gazdasági talpra állásukkal párhuzamosan pedig egyre kevésbé kérnek az ideológiai gyarmatosításból. Az amerikai hegemónia hívei szerint a világban mindenki úgy akar élni, mint az amerikaiak, csakhogy az emberek leginkább jól akarnak élni, és ha hagyják őket, akkor meg tudják találni a boldogulások saját, nemzeti útjait. Bár Donald Trump diplomáciája elég sajátos manőverekre képes, okkal feltételezhetjük, hogy nem tartozik az általa kedvelt harcnemek közé a saját maga által is elítélt woke ideológiák terjesztése az erre kevésbé fogékony országokban. Ahogy az sem, hogy külföldi kormányokkal szemben kritikus médiumokat pénzeljen. Ezek ugyanis alapvetően ellenséges lépések, és fordított esetben az amerikai nemzetbiztonság szempontjából is kritikusnak tartják őket. Afelől persze ne legyenek kétségeink, hogy a CIA ahogy a múltban, úgy a jövőben is örömmel semmibe veszi szövetségesei és ellenfelei nemzeti szuverenitását, de ha a nemzetközi médiában sikerül változást elérni, az már nagy szó.
Visszatérve az amerikai soft powerre, az amerikai életstílus népszerűsítésének első lépése az, hogy ezt az életformát újból megerősítik. Donald Trumpnak végső soron éppen ez a célja. Közben pedig, akár tanulmányozhatja is fő riválisát, Kínát, amely nem próbálja meg rákényszeríteni politikai berendezkedését és kulturális értékeit a világ többi részére.
