A Recirquel olyan egyedülálló előadásokkal hódította meg a nemzetközi újcirkusz világát, amelyek maradandó nyomot hagytak a műfaj történetében.

A cirque danse műfaját egy neves nemzetközi társulat alapította, amely az avantgárd előadóművészet határait feszegeti. Novemberben a Millenáris ad otthont Európa legnagyobb immerszív produkciójának, ahol a nézők szinte maguk is részesei lehetnek a varázslatos élménynek.

Az újcirkusz ma már sokkal inkább a köztudat része Magyarországon, mint 2012-ben, amikor Vági Bence koreográfus-rendező megalapította a Recirquel társulatát. Akkoriban a közönség csupán annyit tudott róla, hogy ez az a formáció, ahol állatszámok nem szerepelnek. Pedig már akkor is több alkalommal fellépett Budapesten a világhírű Cirque Du Soleil, és azok, akik a kortárs művészetek szentélyében, a Trafóban járatosak voltak, bizonyára hallottak a Circus Cirkörről. Számukra világos volt, hogy az előadások sokkal inkább a színház világába tartoznak, és a zene épp olyan fontos szerepet játszik a számokban, mint a trükkök maguk. (Az újcirkuszban bűvész nem található, csupán az akrobatikus teljesítményeket nevezik így.)

Vági Bence újcirkuszi társulata először a Sziget Fesztivál színpadán mutatkozott be, és akik tanúi voltak az előadásnak, mind elragadtatva álltak a látottak előtt. Míg a fesztivál ideje alatt három és fél hét állt a rendelkezésükre, hogy a frissen végzett artistákból álló csapattal egy lenyűgöző produkciót állítsanak össze, a következő bemutatójukra már csak korlátozott idő jutott. Ezt a különleges előadást a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül a Müpában láthatta a közönség. Érdekes módon, ez a helyszín vált a társulat második otthonává, ahol több mint egy évtizede rendszeresen bemutatják lenyűgöző cirkuszi produkcióikat.

"Elképesztően fiatalok a Recirquel szereplői, miközben alakjuk, tudásuk és merszük kábé egy szuperhősé" - írta 2013-ban a Népszabadság a Cirkusz az Éjszakában című előadásuk előtt. "A legidősebb is a húszas évei elején jár, többségük nemrég vagy épp az idén végzi a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskolát. Tíz évük volt rá, hogy megtanulják a szakma fortélyait, de cirkuszmestereik a próbákon és a Müpában is velük voltak, a rendező folyamatosan konzultált velük."

Az egyik kiemelkedő mester, Simon Árpád, aki már 87 évesen is tele volt élettel és tapasztalattal, a háború utáni időszakban együttműködött a legendás Louis Armstronggal. Árpád szavaival élve, Armstrong nemcsak rendkívül tehetséges trombitás volt, hanem egyúttal rendkívül kedves és közvetlen személyiség is!

Vági Bence Paul McCartney neves iskolájában, a Liverpool Institute for Performing Arts koreográfus-rendezői szakán szerezte meg diplomáját. Már gyermekkora óta lenyűgözi a cirkusz világa, és ennek hatására mélyen belemerült a cirkuszművészet, a kabaré és a revü rejtelmeibe. Nem meglepő tehát, hogy az évek során egy új műfajt teremtett: az újcirkuszt a kortárs tánc és a színház elemeivel ötvözve kialakította a cirque danse stílust.

Bár Vági Bence nem volt soha artista, a társulata már a kezdetektől kipróbáltatta vele, amit kért tőlük. A fiatalok gátlástalanul felküldték a trapézra. Valahogy nem tűnt lentről olyan magasnak az a 11 méter, ahova fel kellett másznia. Majd belehalt, de persze ment, a nézőtér felé lengő kötéltől az átfordulós kerékig. Még akkor is, ha végül lezuhant a lengődrótról, és majd eltörte a könyökét. A legfrissebb, immerzív előadásuk, a Walk My World sajtópróbája után mesélte, az orosz hintát, amelyről 20 métert ugranak az artisták, azért nem vállalná be, garantáltan kitörné a nyakát.

2014-ben két új előadásuk is született, A Meztelen Bohóc és a Párizs Éjjel. Az utóbbit a világhírű magyar fotóművész, Brassai (eredeti nevén Halász Gyula) munkái inspirálták.

Néhány évvel később, 2017-ben a Recirquel alapítója, Vági Bence, kapta meg a feladatot, hogy megalkossa a 17. FINA vizes világbajnokság záróünnepségét. A budapesti rendezvényre több mint 200 művészt és táncost válogatott össze 18 különböző országból, hogy egy lenyűgöző előadást hozzon létre a Papp László Sportarénában. Az előadás különlegességét a csodaszarvas legendája adta, amely inspirációként szolgált a grandiózus produkció megvalósításához.

Az első cirque danse-t megalkotó előadásuk a Non Solus című kétszemélyes darab volt, de a nemzetközi pályafutásuk igazi mérföldköve a 2018-as My Land lett. Ez a mű a szülőföld erejére és inspirációjára épített. Premierjét az Edinburgh Fringe Festivalon tartották, ahol két különböző fesztivál, a Fringe mellett az Edinburgh International kritikusai is az év legjobb előadásának választották a több mint négyezer bemutató közül. Négy évvel később az ARTE kulturális televízió egy egész estés dokumentumfilmet készített a produkcióról, így még szélesebb közönséghez eljuttatva ezt az egyedülálló művészeti élményt.

A pandémia első szakaszában született meg a Solus Amort, amely 2020 őszén debütált, és az időn és téren átívelő szeretet történetét mesélte el. A társulat korábbi előadásaiban az emberi karakterek játszották a középponti szerepet, de ezúttal egy különleges medvebáb lépett a színpadra, amelyet a neves dél-afrikai bábtervező, Janni Young alkotott meg. A nézők egyöntetűen arról beszéltek, hogy a báb mozgása tökéletesen visszatükrözte a valódi medve viselkedését, ahogyan a táncosok irányították azt. Ez a lenyűgöző produkció a korábbi két előadás folytatásaként trilógiává állt össze, új dimenziót adva a társulat művészetének.

Vági Bence minden előadásával egyre bátrabban mélyedt el a cirque danse műfajában. Noha a novemberben, a Millenárison nyitó immerzív produkció, a Walk My World tűnik a legnagyobb vállalásnak, ezt a műfajt - mikor elmosódik színpad és nézőtér, a művészek között sétál a közönség - már a 7 éve futó Kristállyal, majd a csend teremtő erejét megidéző IMA-val is kipróbálták.

A 2018/19-es szezonban a Kristály varázslatos atmoszférát teremtett, amely a téli ünnepek melegségét és csodáját hozta el a közönség számára. Évről évre, karácsony közeledtével, a Müpa előtt felállított hóborította cirkuszi sátor egy igazi mesevilágot alakított ki. Az installáció gazdag "jégbe fagyott" meseképekkel várta a látogatókat, akik szabadon felfedezhették a varázslatos mutatványokkal teli előadás világát. (Az esemény azóta új helyszínre költözött, és most már a Millenáris Üvegcsarnokban várja a közönséget.)

Az IMA előadásának helyszíne a Müpa mellett egy különleges színházsátor volt, amely nem a hagyományos cirkuszi formákat idézte, hanem egyedi tervezésének köszönhetően a produkció specifikus igényeihez igazodott.

Ezt a Paradisum című előadás követte, amely az elpusztult világot követő újjászületést dolgozta fel, és aratott szintén nemzetközi sikereket. Sőt, a Walk My Worlddel párhuzamosan játsszák majd itthon és viszik turnéra.

A különleges előadások varázsához hozzájárul, hogy egy olyan technológiai megoldást alkalmaznak, amely valóban páratlan Európában. A művészeket a levegőben mozgatják, mindehhez pedig kifejezetten artisták számára kifejlesztett, számítógép által irányított reptetőmotorokat használnak - árulta el Vladár Tamás, a Recirquel technikai vezetője és röptetéstechnikai szakértője egy friss interjúban.

A Recirquel mára Magyarország egyik legkeresettebb kulturális exportcikkévé nőtte ki magát, ahogy azt a hazai újságírók is megjegyzik. Az elmúlt évek során a társulat produkciói váltak a leggyakoribb magyar előadásoknak külföldön, ami figyelemre méltó teljesítmény. A nemzetközi sajtó is elismerően nyilatkozik róluk: a New York Times szerint „a Recirquel meditatív, egész estés műsora nem csupán cirkuszi attrakció, hanem inkább egy légi balett”. A Guardian kritikusa pedig így fogalmazott: „egyszerre monumentális és mégis intim előadás”. A Broadway Baby pedig „fizikai költészetként” jellemezte a társulat produkcióit.

Amikor az ember azt gondolta, nehéz innen nagyobbat dobni, akkor kezdték el belakni a Millenáris Nagycsarnokának 6000 négyzetméterét. Itt ugyanis novemberben mutatják be a Walk My Worldöt, Európa legnagyobb immerzív show-ját, amelyet heti ötször játszanak majd. A darab írója, rendezője, koreográfusa, Vági Bence 900 jelentkező közül választotta ki azt a 32 artistát (15 országból), aki látható majd az egyedülálló produkcióban, és olyan cirkuszi zsánereket (is) mutatnak majd be, amelyekre nem nagyon volt példa Magyarországon.

A közönség egy filmdíszletszerű világban kalandozik, ahol a nézőtér fogalma eltűnik, és mindenki saját felfedezésére indul a Dido és Aeneas mítoszának lenyűgöző univerzumban. Minden résztvevő egyedi utat jár be a több mint 200 jelenet között, hiszen lehetőséget kap arra, hogy saját döntéseivel irányítsa a történetet. Egyik pillanatban egy csatajelenet zűrzavarában találja magát, máskor pedig egy mozgalmas piactéren, ahol a helyi élet pezsgését tapasztalhatja meg, vagy akár a berlini éjszakai élet vibrálásával teli Ámor-bárban is elmerülhet. Minden lépés új élményeket és meglepetéseket tartogat, így a nézők valóban részeseivé válnak a történetnek.