**Egységkényszer - Kéthetes Ajánló** Fedezd fel a 'Egységkényszer' című művet, amely az emberi kapcsolatok komplexitását és a társadalmi elvárások nyomását vizsgálja. A következő két hétben mélyebb betekintést nyerhetsz a történet világába, ahol a szerep

Dekolonizált szuverenitás, városi lüktetés, szőnyeg mint emlékezés tárgya, virágos metaforák, bazaltos bor, Tranker, rózsaszín linóleum, a szocializmus egységkényszere – és mindezek mellett: Brooklyn, London. Kiállítási perspektíva – most a szabadság jegyében duplán megnyitva.

ValósáG /// Szuverén /// Pop-up

A kiállítás a szuverenitás fogalmát a hagyományos geopolitikai kereteken túlmutatva elemzi. A globális migráció, a digitális kormányzás, az éghajlati válság és a decentralizált gazdaságok korában a tárlat olyan művészeket vonultat fel, akik videó-, installációs-, performansz-, hangművészeti és digitális média munkáikkal, valamint textil, kerámia és szobrászati alkotásaikkal járulnak hozzá a szuverenitás újragondolásához. Ez a fogalom itt nem csupán az államiságra vagy a nemzeti határokra vonatkozik, hanem kiterjed a személyes autonómiára, a testi integritásra, az őshonos közösségek önrendelkezésére, az adatok feletti tulajdonjogra és az ökológiai felelősségvállalásra is. A kiállítás központi kérdései a következők: Ki rendelkezik az egyén felett egy megfigyelt világban? Mit jelent a tér, a föld vagy az idő szuverén birtoklása? Hogyan lehet a szuverenitást dekolonizálni vagy új perspektívából megvizsgálni?

A Luppart 2015-ös megalapítása óta arra törekszik, hogy a természet ölelésében, a városi zűrzavartól távol, teret adjon a mélyreható alkotói folyamatalakításnak. E közegben lehetőséget teremt a párbeszédre és az együttgondolkodásra. A jelenlegi kiállítás ennek az összetett élménynek a vizuális tükrét nyújtja.

Budapesti Galéria /// A férfi szerepe a forradalomban senkiben sem merül fel kérdésként.

Az MTA Művészeti Gyűjtemény raktárából egy különleges, hetven négyzetméteres virágmintás szőnyeg költözik a kortárs kiállítótérbe. Ez a lenyűgöző alkotás több mint 160 nő közreműködésével készült a 19. század során. A szőnyeg nem csupán egy szép dísz, hanem egy olyan emlékmű is, amely politikai üzeneteket hordoz, és a benne rejlő élettörténetek textilbe szőtt lenyomata. A Magyar Tudományos Akadémia, mint a nemzeti gondolat és mozgalom szimbóluma, körül folyamatosan formálódtak olyan közösségi kezdeményezések, amelyeket nők indítottak el az évek során. Az egyik legelső ilyen projekt a virágos szőnyeg létrehozása volt, amely 1865 és 1867 között valósult meg.

A kiállító művészek sora közel kétszáz alkotót foglal magába, többségük női művész, akik a 19. századtól napjainkig terjedő időszakban hozták létre munkáikat. Közöttük található Adèle d'Aubouin, Bohus Jánosné Szőgyén Antónia, a Catholics for Choice csoport tagjai, Deutsch Szidonia, Földváry Lajosné Szita Aloyzia, valamint gróf Bethlen Józsefné Sissányi Erzsébet. Továbbá a művészeti színtér izgalmas képviselői között szerepel a Lana Desastre Collective, Małgorzata Mirga-Tas, Marina Naprushkina, Richter Sára, Szabó Eszter Ágnes (HINTS), Sophie Utikal, Varjassy Jakab és Zapantera Negra is. E sokszínű csapat minden tagja saját egyedi perspektíváját és stílusát hozza a kiállításra, gazdagítva ezzel a kortárs művészet palettáját.

"Magyari Zsuzsi munkáiban az emberi kapcsolatok komplexitását, valamint egyéni és társadalmi szintű vonatkozásait vizsgálja, amely doktori kutatásának is fő témája. A művész személyes élményeiből kiindulva, változatos médiumok felhasználásával elmélkedik azokról az alapvető emberi léttel kapcsolatos kérdésekről, amelyek mindannyiunkat érintenek - így tapasztalataink viszonylagosságáról, megfoghatatlan érzéseinkről vagy épp felvett szerepeinkről. Térinstallációiban évek óta központi szerepet játszanak a virágok, sajátos szimbolikájukat Magyari mindig más és más kontextusban bontja ki."

A kiállítótér és a borbár izgalmas programmal várja az érdeklődőket a tanúhegyek lábánál, hiszen elindult nyári pop-up kiállítás-sorozatuk második állomása! Fedezd fel a művészet és a bor világát egy varázslatos környezetben!

Ősi és mítikus hangulatú plasztikáival Tranker Kata most először egyedül varázsolja el a Mészáros úti különleges kiállítóteret.

Nappalijának rózsaszín linóleum padlójára építve, a "designteoretikusi és designmenedzseri" tapasztalatából merítve, a művész olyan képeket és tárgyakat válogatott össze, amelyek a mindennapi élet és a művészet határvonalán helyezkednek el. Az általa bemutatott tárgyak között megtalálhatók a fogyasztási cikkek, a hétköznapi eszközök, valamint a múzeumok vitrinjeiben és galériák falain fellelhető műalkotások, mindezt a rózsaszín különböző árnyalataiban. Ez a szín a különböző korokban, kultúrákban és társadalmi csoportok között mindig más és más jelentést hordozott. Miért lett a rózsaszín a femininesség szimbóluma? Milyen szerepet játszik a népművészetben? Hogyan alakította a rózsaszín imázsát a francia királyi udvar, a szocialista Magyarország, és milyen hatással volt Hollywood? Ezek a kérdések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a rózsaszín ne csupán egy szín legyen, hanem egy kulturális narratíva szerves része, amely folyamatosan fejlődik és átalakul.

Az acb Galéria mindhárom helyszínén Július Koller (1939-2007), a háború utáni avantgárd egyik ikonikus alakja előtt tisztelegnek. Koller a kommunista Csehszlovákia perifériáján, a hivatalos művészeti színtérrel való kapcsolat nélkül formálta meg életművét. Az acb Plus terében megrendezett kiállítás középpontjában a szinuszgörbe motívuma áll, amely Koller számára a szocialista egységkényszerrel való szembenállást, valamint a kommunikáció, az ősi tudás és az emberi tapasztalatok hullámzását jelképezte. A tárlat öt évtized műveit mutatja be asszociatív módon, visszatérő motívumok – mint például a kérdőjel, a pingpong, a Möbius-szalag és az UFO-k – köré csoportosítva. Különböző médiumokon keresztül (rajz, festmény, fotó, tárgy, nyomat) bontakozik ki Koller elkötelezettsége a hivatalos kultúrával szembeni kritikában, hangsúlyozva a képzelet és az aktív párbeszéd jelentőségét.

Melissa Joseph, miután tavaly debütált a The Artsy Vanguard című folyóiratban, munkáit már a Charles Moffett standján is láthatta a közönség az Art Basel Miami Beachen, valamint a londoni Public Galleryben is. Legutóbb pedig elnyerte a Brooklyn Museum által brooklyni művészeknek odaítélt UOVO-díjat. Idén nyáron a Brooklyn Museum előtt egy helyspecifikus installációval készül, amelyet a reneszánsz művészet gazdag képi világának inspirációja alapján alkot.

A művész, aki az észak-ausztráliai Sandover régióban élő Anmatyerr nép egyik idős tagja, hetvenes évei végén kezdett komolyan foglalkozni a művészettel. Az 1970-es években selyemre és pamutra festett viaszolt-batik stílusban, ami különleges és egyedi megközelítést tükrözött. A nyolcvanas évek végén áttért a vászonra való festésre, amely lehetőséget adott számára, hogy még szabadabban és spontán módon fejezze ki magát. Fáradhatatlan alkotó szellemét haláláig megőrizte, hiszen nyolc éven keresztül naponta körülbelül egy művet készített. Most pedig a Tate Modern, az Ausztrál Nemzeti Galériával karöltve, Kngwarray munkásságának első jelentős európai kiállítását rendezi meg. Ezen kívül a londoni Pace Gallery is önálló tárlatot állít össze számára, amely június 6. és augusztus 8. között zajlik, és részben átfedésben áll a Tate Modern kiállításával.

2026. január 11-ig