Elévült-e vagy sem Till Tamás ügye? Az ELTE Büntetőjogi Tanszékének vezetője most végre tisztázta a helyzetet, és fényt derített a kérdéses ügy részleteire.

Tízmillió büntetőjogászként élünk hazánkban. Nem csupán jogászok és bűnügyi szakértők, hanem politikai szereplők és laikusok is lelkesen interpretálják a törvényeket. Kérdéseket vetnek fel, mint például: elévült-e a 2000-ben történt gyilkosság ügye, amelynek áldozata az akkor 11 éves Till Tamás volt? Gellér Balázs, az ELTE Büntetőjogi tanszékének vezetője az Indexnek kifejtette, hogy miért nem évült el ez az emberölési eset, és véleménye szerint miért lenne felesleges újabb törvények megalkotása.

Az elmúlt hetekben nemcsak a közvéleményt zaklatta fel Till Tamás feltételezett gyilkosának ügye, hanem a büntetőjog szűkebb szakmai berkeiben is vitát váltott ki jogalkalmazók és jogtudósok között, hogy elévült-e a feltételezett elkövető büntethetősége. A probléma a régi és az új Büntető törvénykönyv (Btk.) két-két rendelkezésének egymásra vetített értelmezéséből ered. Mind az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.), mind pedig a jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény (új Btk.) közel azonos módon szabályozza az időbeli hatályt, azaz a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni.

Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. Azaz, csak a két időpontban hatályos törvényt kell és lehet összevetni, az elkövetés idején, 2000. május 28-án és a ma hatályos Btk.-t.

A jogi értelmezések sokszínűsége szembetűnő, hiszen a jogászok véleménye gyakran eltér egymástól. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón kifejtette, hogy szerinte F. János büntetőjogi felelősségre vonása nem ütközik jogi akadályokba; csupán a hatályos jogszabályok megfelelő értelmezésére van szükség. Hack Péter, egyetemi tanár, hasonlóan vélekedik, kiemelve, hogy a jogszabályok világosak: a rendőrség és az ügyészség a fiatalkorú elkövetők esetében nem alkalmazhat életfogytig tartó büntetést, így a legmagasabb kiszabható büntetés 15 év szabadságvesztés, ami azt jelenti, hogy a cselekmény 15 év elteltével elévül.

Ha a kormány úgy látja, hogy ez máshogy is értelmezhető, akkor erről valószínűleg meg kell győzni az ügyészséget és a bíróságot is. Lehet, hogy nem az elkövető büntethetőségét akarják nézni, hanem azt, hogy a cselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett, ezért nem évül el. Ez nem biztos, hogy megállja a helyét a bíróság előtt, de meg lehet próbálni

"Ha a jelenlegi jogszabályok szerint eljárás alá vonható a Till Tamás ellen elkövetett emberölés gyanúsítottja, miért van szükség a Büntető Törvénykönyv módosítására?" - vetette fel a kérdést az ELTE oktatója.

Magyar György ügyvéd is hasonló nézeteket oszt, és véleménye szerint rendkívül árulkodó, hogy "ha az ügyészségnek valóban igaza lenne, miért sietnének néhány nap leforgása alatt átverni a törvénymódosítást a parlamenti kétharmadon?" Ő ezt a gyakorlatot kapkodónak és károsnak tartja, ami ellentétes a jogalkotás alapelveivel. "A törvényeket nem lehet fejszével faragni, és a szakmai szempontokat nem szabad feláldozni a populizmus érdekében" – hívta fel a figyelmet az ügyvéd.

Gellér Balázs, az ELTE Büntetőjogi Tanszékének vezetője az Index kérdésére válaszolva elmondta, hogy meglepő, de a bűncselekmény elkövetésének idején érvényben lévő és a jelenlegi, új Büntető Törvénykönyv (Btk.) is hasonló módon rendelkezik a többszörösen minősülő emberölés elévüléséről. Ezen bűncselekmények, amelyek különös kegyetlenséggel és tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen történnek, életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethetők, és ez a helyzet ma is fennáll. Gellér rámutatott, hogy a korábbi Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontja értelmében az emberölés súlyosabb minősülési esetei, így a most szóban forgó ügy is, nem évülnek el. Ugyanez a megállapítás a hatályos Btk. 26. § (3) bekezdés b) pontjában is szerepel, amely szerint az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is sújtható bűncselekmények büntethetősége szintén nem évül el.

A problémát az okozza az egyetemi tanár szerint, hogy a feltételezett elkövető a cselekmény elkövetésekor - legalábbis a sajtóértesülések szerint - 16. életévét betöltött fiatalkorú volt, akire mind a két Btk. - világszerte elfogadott szabályok és nemzetközi szerződések szerint - speciális, kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz.

A régi Büntető Törvénykönyv 110. § (2) bekezdés a) pontja értelmében, amennyiben a bűncselekményt 16. életévét betöltött fiatalkorú követi el, a kiszabható szabadságvesztés maximális időtartama 15 év lehet, különösen életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető cselekmények esetén. Továbbá, ugyanazon paragrafus (5) bekezdése világosan rögzíti, hogy a büntethetőség elévülésének időtartamának megállapításához a (2) bekezdésben meghatározott 15 éves időkeret az irányadó.

A jelenleg hatályos Btk. ugyanezt a szabályt tartalmazza, hiszen a 109. § (3) bekezdés a) pontja szerint a bűncselekmény elkövetésekor 16. életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén 15 év, a (4) bekezdés pedig kimondja, hogy a büntethetőség elévülése határidejének számításánál a (3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak, azaz 15 év.

"A probléma tehát nem az időbeli hatály körül forog elsősorban, hanem a két Btk. hasonló rendelkezéseinek értelmezése okoz gondot" - állította Gellér Balázs, aki szerint két lehetséges interpretáció létezik:

A professzor szerint a második értelmezés a jelen ügyben nem tette, de nem is teszi lehetővé a cselekmény elévülését.

Mint arról beszámoltunk, december 16-án az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága módosító javaslatot terjesztett a parlament elé, amely szerint az új Btk. 109. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

A (2) bekezdés b) pontjában, továbbá a (3) bekezdés b) és c) pontjában említett esetekben a büntethetőség elévülésének határidejét az ott rögzített időtartamok figyelembevételével kell meghatározni.

Gellér Balázs véleménye szerint a Btk. módosítása, amely a 109. § (4) bekezdéséből eltávolítja a kérdéses (3) bekezdés a) pontját, vagyis a 15 évre vonatkozó rendelkezést, valójában nem hoz létre érdemi változást az érintett jogszabályban. Ha az általa felvázolt második értelmezés helytálló, akkor tulajdonképpen feleslegessé válik bármiféle törvényalkotási folyamat.

A tanszékvezető véleménye szerint a törvénymódosítás hátterében az indoklás áll, mivel az Alaptörvény 28. cikkének második mondata világosan kimondja, hogy a bíróságoknak...

A jogszabályok céljának meghatározása érdekében elsődlegesen a jogszabály preambulumára, valamint a jogszabály megalkotására vagy módosítására tett javaslat indokolására kell fókuszálni.

A módosító javaslat indokolása világosan rávilágít arra, hogy az Országgyűlés miként értelmezi a hatályos Büntető Törvénykönyv (Btk.) szövegét. A törvényjavaslat célja, hogy megszüntesse a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény jelenlegi normaszövegével kapcsolatos jogértelmezési kétségeket. Ezen túlmenően szeretné egyértelművé tenni azt a következetes jogalkotói szándékot, amely kimondja, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmények - felnőtt vagy fiatalkorú elkövetők esetén - soha nem évülnek el.

miért volt szükség új törvény megalkotására, amikor a Btk. eddigi rendelkezései már látszólag egyértelműen foglalkoztak az elévülés kérdésével? A válasz az, hogy a valóságban nem volt teljesen világos a helyzet, mivel a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok különleges jellegük folytán gyakran felülírták az általános normákat. Ezt a rendőrség is így értelmezte a Btk. vonatkozó passzusainak alkalmazásakor. Az interjúalanyunk megjegyezte, hogy az Országgyűlésnek nem állt más lehetőség a rendelkezésére, ha azonnal szeretné orvosolni a jogalkalmazás során fellépő téves jogértelmezéseket. Ez a jogalkotási megközelítés talán szokatlan, de hatékony, hiszen a bíróságok számára az Alaptörvény 28. cikkének értelmében kötelező indoklás útján kellett kifejezniük az Országgyűlés szándékát a Btk. értelmezésével kapcsolatban. Összességében,

Mindazonáltal az időbeli hatály kérdése most ismét felmerül. A jogalkotó ugyanis csak a jelenleg hatályos, új Btk.-t tudja módosítani. Viszont mind a régi, mind az új Btk. szerint főszabályként a cselekmény elkövetésekor hatályban lévő Btk.-t kell alkalmazni, kivéve, ha az elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Úgy tűnik, hogy erre a cselekményre a ma már nem módosítható régi Btk.-t kell alkalmazni.

Gellér Balázs szerint ez a kérdés valójában messze túlmutat a büntetőjogon: a jelenlegi Országgyűlés a hatályos Btk. módosításán keresztül meghatározhatja-e az ügyészség és bíróságok számára, hogy a régi Btk. hasonló rendelkezését hogyan értelmezzék? Ami alkotmányjogi abszurdumnak tűnik első látásra, másfelől logikus jogértelmezés: a jelenleg hatályos szabály értelmezését meghatározhatja az Országgyűlés, de akkor ugyanezen szabályt a régi Btk.-ban milyen alapon értelmezné másképpen egy bíróság?

A jogalkotó számára kérdésként merülhetett fel, hogy egy új kodifikáció esetleg sértheti-e az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikk (1) bekezdésében, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (4) bekezdésében rögzített, az elkövetőre hátrányos visszaható hatályú büntetőjog tilalmát.

A törvényalkotó esetleges félelme, ha egyáltalán létezett, teljesen érthető. Ugyanakkor megnyugtató lehet az a tény, hogy a 11/1992. (III. 5.) AB-határozat világosan kimondta: az elévülés utólagos, az elkövetőre nézve hátrányos módosítása alkotmányellenes. Ezzel párhuzamosan azonban az Emberi Jogok Európai Bírósága megfogalmazta a kriminalizációs kötelezettséget, ami új megvilágításba helyezi a törvényhozás felelősségét.

[Például EJEB CR v. Nagy-Britannia és SW v. Nagy-Britannia (1995), Osman v. Nagy-Britannia (1998), Streletz, Kessler and Krenz v. Németország (2001).] Az államnak ilyen esetben a visszaható hatály tilalmának megsértésével is orvosolnia kell ezeket a szituációkat, és meg kell teremtenie az elkövető felelősségre vonásának lehetőségét - hangsúlyozta végezetül Gellér Balázs.