Ervin, legyen a Jóisten a te nyugtatód! - Mandiner

Nagy Ervin, a kollégám és barátom, most már csak emlék maradt. A "volttal" van a gond, hiszen ő már nincs itt. Komolyan mondom, felfogni is nehéz. Egyszerűen felháborító, hogy ilyen hirtelen távozott.

Amikor először találkoztam vele, éppen a jobboldali ifjúsági szervezet megalapításán fáradozott az egyetemeken, és én is csatlakoztam ehhez az izgalmas kezdeményezéshez. Ez volt a Jobbik, amelynek párttá alakulásában Ervin jelentős szerepet játszott, de 2008-ban, amikor a csapat egyre inkább radikalizálódott, úgy döntött, hogy elhagyja a formációt. A politikai színtérről azonban nem távozott:

Őszintén, inspiráló módon lelkesedett közös dolgaink, illetve a haza ügye iránt.

Cikkeket publikált a Magyar Hírlapban és a Pesti Srácokban, ahol gondolatait tévéműsorokban is megosztotta. Emellett a XXI. Század Intézetnél is tevékenykedett, tavaly pedig a Mandiner csapatához csatlakozott.

Nem csupán hazafias érzésekkel teli, hanem valódi polgári karakter is jellemezte, a szó legnemesebb értelmében. Műveltsége és tájékozottsága példaértékű volt. Értelmiségiként bátran és nyíltan kifejezte véleményét, nem riadt vissza a vitáktól sem. Éppen emiatt búcsúznak tőle tisztelettel azok is, akik esetleg nem osztották nézeteit. Kiállása és stílusa mindenképpen tiszteletet érdemel.

Példamutató közéleti szerepvállalása jobb irányba terelgette a feszültségekkel terhelt közbeszédünket, öröm és megtiszteltetés volt vele a közös munka, a sok-sok beszélgetés, a nagy megfejtések az évtizedek során. Ennek most vége. Marad a csend és a hiány.

Ervin, a Jóisten nyugosztaljon, s gondolj ránk odafentről!