Harrison Ford, még segítség nélkül is, mesterien képes levadászni a félkarú gyilkost.
Egy akciófilm, amelyet hét Oscar-díjra jelöltek, és amely a bemutatása óta minden évben példát mutatott a műfajnak. Harrison Fordnak nagyban köszönhető, hogy a Szökevény úttörő alkotás, amely ma is feszült és lebilincselő élményt nyújt.
Képzelj el egy tisztességes embert, akinek élete egy tragikus fordulat miatt gyökerestül felfordul: feleségét brutálisan megölik, és őt állítják a gyilkosság gyanújának középpontjába. Hamarosan menekülni kényszerül a törvény elől, amely nem ad lehetőséget arra, hogy az igazság napvilágra kerüljön. Ez a történetváz sok film alapjául szolgálhatna, de minden egyes koncepciónak megvan a maga ikonikussá vált darabja - a bűnügyi akcióthrillerek szegmensében ez kétségkívül a „Szökevény”, Harrison Ford felejthetetlen főszereplésével. Több mint harminc év elteltével vajon a film még mindig képes megidézni azt az izgalmat, amit 1993-ban nyújtott? A mai fiatal nézők számára is fenntartja a feszültséget és a lebilincselő élményt? Az Origo retrokritikája ezekre a kérdésekre keresi a választ, feltárva, hogy a klasszikus elemek hogyan hatnak a modern közönségre.
Harrison Fordot is váratlanul érte - kezdjük mindjárt ezzel. A Szökevény film esetében a forgatókönyv után az első legnagyobb kérdése az volt Hollywoodnak, vajon ki játssza a főszerepet. És ekkor a már ötvenet taposó Harrison Fordra esett a választás, ugyanis ő volt Hollywood első számú vagány jófiúja, aki szinte csak pozitív szerepekben tűnt fel, igazi hős alkat. Ezzel azonban rizikót is vállaltak az alkotók, hiszen mégis egy ötvenes színészről beszélünk, akit eddig szőrős vukikkal és korbáccsal hadonászva láttak a nézők. Persze ekkorra már sorakoztak izgalmasabb Harrison Ford filmek (A kis szemtanú, Ártatlanságra ítélve), de Ford Han Solo és Indiana Jones volt a nézők szemében. A szökevény szereposztás végül elkészült, a meglepő főszereplő választás viszont nem sikerült rosszul. A film sztorija gyakorlatilag a cikk első mondatában benne van: egy orvos vérbe fagyva találja otthon a nejét, és a lakásban egy karprotézises ismertlen megtámadja Ford figuráját, dr. Richard Kimble-t. A tettes elmenekül, ám a rendőrség meggyőződése, hogy a férfi ölte meg a nejét, akit ezért ki akarnak végezni. Főhősünknek szerencsére sikerül megszöknie, és miközben keresi a tettest, addig Gerard rendőrbíró ered a nyomába, hogy elkapja a szökött rabot.
Még 32 év elteltével is megőrzi a Szökevény a figyelemfelkeltő erejét, különösen az izgalmas üldözési jeleneteivel, amelyeket mesterien koreografáltak. Az idő múlásával azonban néhány aspektusa kicsit megkopott. A mai fiatalabb nézők számára, akik már rengeteg hasonló filmélménnyel rendelkeznek, valószínűleg nem tartogat új meglepetéseket. Ford karaktere, akit Harrison Ford alakít, színészileg és fizikailag is megoldja a feladatot, de túlságosan is a jófiú klisébe illeszkedik; a kórházi jelenet például kicsit eltávolítja őt a valóságtól. Az adrenalin szintje sem mindig éri el a megfelelő tempót, ami a film feszültségét csökkenti. A film nagy fordulata is csak mérsékelten meglepő, a félkarú gyilkos karaktere pedig a premier idején is inkább mosolyt váltott ki, különösen a Leslie Nielsen által készült Sziki-szökevény paródia után. A csatornás nagyjelenet viszont a modern popkultúra egyik ikonikus pillanatává vált, és a film tele van hasonló akciójelenetekkel. Tommy Lee Jones, mint modernkori Javier felügyelő, ügyesen üldözi Ford karakterét, de ha őszinték akarunk lenni, az alakítása nem igazán Oscar-díjas szintű, pedig megnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat. Az a tény, hogy a filmet hét aranyszoborra jelölték, mai szemszögből nézve inkább meglepő, mint indokolt.
