Isztambul városában a macskák és kutyák nem csupán kóbor állatok, hanem a város szerves részét képezik. Itt, ahol az utcákon szabadon sétálnak, a kóborkák nem szenvednek félelemben, hanem barátságosan osztoznak az emberek mindennapjaiban. Az állatok és az
Isztambul macskái, ahogyan a város szívében barangolnak, valóban irigylésre méltó életet élnek. Ezek a fenséges négylábúak szabadon kószálnak a történelmi utcákon, a bazárok zsongásában és a kávézók teraszain pihenve, mintha a város minden zugában otthon lennének. Az emberek szeretetteljesen gondoskodnak róluk, etetik őket, és hosszú órákig simogatják a selymes bundájukat. Isztambul macskái nemcsak a város ékszerei, hanem a helyi kultúra szerves részét képezik, élő emlékeztetők arra, hogy a szeretet és a közösség milyen csodás módon ötvözheti az embereket és az állatokat.
Bazárok, műemlékek, mecsetek, kávézók, éttermek, közterek, no és a keleti színes nyüzsgés. Bár nem mindenhol a fényűzés volt jellemző, ám azt minden turista megtapasztalja: Isztambul macskái és kutyái a Mennyországban érezhetik magukat. Több évszázados, sőt, kettő évezredes kultúra, amiben az állatoknak kiemelt szerepük van. Állítólag Mohamed prófétát egyszer egy macska mentette meg a kígyómarástól, azóta "szent" állat az iszlámoknál a cica.
A macskák nemcsak a vallási szövegek lapjain bukkannak fel, hanem valódi segítőtársaink is voltak az egerek és patkányok számának csökkentésében. A keleti próféta ügyes marketinget alakított ki a kis szőrmóknak, akárcsak az egyiptomiak tették régen. "Ha megölsz egy macskát, mecsetet kell építened, hogy Isten megbocsásson." Ez valóban figyelemre méltó figyelmeztetés, de valószínű, hogy nem csupán emiatt élveznek olyan nagy szeretetet a négylábúak. Az állatkínzás ott ismeretlen fogalom. Csak abban bízom, hogy a keresztény szeretet nálunk is magában foglalja az állatok védelmét. A buddhista filozófia pedig arra tanít, hogy minden érző lény iránt tartsunk tiszteletet.
Isztambul macskái: hegyes fülek, békés természet és határtalan bizalom.
Isztambuli utunk során azt tapasztaltuk, hogy van valami elmondhatatlan harmónia az emberek és állatok együttélésében, ami erősen követendő példa. Nagyon sok török állampolgár, akár szegényes fizetése mellett is gondoskodik róluk, sőt. Ha kell, orvoshoz viszik őket, szinte gyermekként vigyáznak rájuk. Tény, hogy a török nagyvárosokban az egész világhoz hasonlóan régóta problémát jelentett a kóbor kutya és macska-állomány. "A városvezetés régi, sokkal kevésbé állatbarát módszereit megelégelték a törökök, és a nyomás hatására gyökeresen átalakult a gazdátlan kolóniákkal szembeni hivatalos protokoll. A városvezetéssel együttműködve a városi állatorvosok, és főleg önkéntes állatvédő szervezetek és csoportok végzik a munka nagyját. A kóbor kutya és macska-létszám kordában tartásának, későbbi csökkentésének első számú módszere a TNR (trap-neuter-release), azaz a befogás-ivartalanítás-visszahelyezés" - írja a Cirmosotthon portál.
