Teljes mértékben felkészültem rá!

Izráel így szólt Józsefhez: „A testvéreid Sikemben legeltetik a nyájat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!” József pedig válaszolt: „Készen állok, hogy elinduljak!” (1Móz 37, 13)

József, a későn érkezett gyermek, akit különös szeretettel öleltek körül, mindig is kitűnt a többiek közül. Apja tarka ruhákat készített számára, ami miatt testvérei irigykedtek rá, hiszen jól tudták, hogy apjuk szívében különleges helyet foglal el. Ám József nem csupán a ruhái miatt lett a figyelem középpontja; különleges álmokkal is megáldotta az élet. Az egyik álmában a testvérei kévéi hajoltak meg az övé előtt, míg egy másikban a nap, a hold és tizenegy csillag hódolt előtte. Ezek az álmok előrevetítették a jövőt, amikor József valóban testvérei fölé emelkedik, ám mindez feszültséget szült közte és testvérei között. Az ige világosan fogalmaz, hogy ez a helyzet csak fokozta a testvéri gyűlöletet. Az emberi érzések, sérelmek és indulatok tengerében találjuk magunkat, amely egy bonyolult és fájdalmakkal teli testvérkapcsolatot eredményezett. Még ha próbáljuk is megérteni, mi zajlik a háttérben, a valóság az, hogy a testvérek közötti kötelékek feszültségekkel telítődtek.

Ilyen körülmények között szól az apa felszólítása a fiához: Testvéreid Sikemben legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! József pedig csak ennyit válaszol: Kész vagyok rá! Nekem olyan természetes lenne, ha azt mondaná: Apám, tudod, hogy nem szeretnek engem, sőt gyűlölnek. Irigyek rám. Nem akarják, hogy ott legyek velük, és igazán nekem sincs kedvem menni. Küldj inkább valaki mást! Miért mérgesítsük el még inkább a kapcsolatunkat, jobb távol lenni egymástól, addig is békesség van. De nem ezt teszi, csupán ennyit mond: kész vagyok rá.

Ha tovább merülünk a történet részleteibe, világossá válik, hogy József testvérei már nem tartózkodtak azon a helyen, ahol ő kereste őket. Felmerülhetett volna benne a kísértés, hogy csendben visszatérjen apjához, azzal a prémből készült kifogással, hogy nem találta meg őket, ezzel könnyedén megúszva a helyzetet. De ő nem ezt választja; határozottan elhatározta, hogy teljesíti apja kérését. Kérdéseket tesz fel, és elindul Dótánba, hogy nyomozza a testvéreit. Az útja során először az életére törnek, majd kútba dobják, végül eladásra kínálják. Igen, valóban szívhez szóló gesztusok. Józsefnek bőven lett volna indoka arra, hogy tartson a testvéreitől, jogosan félhetett volna tőlük. Ennek ellenére ő minden bátorságát összeszedve, maradéktalanul eleget tesz apja kérésének. Ezzel Isten nemcsak őt, hanem az egész népét készíti fel a megmenekülésre az éhínség idején.

Virágvasárnap van. Jézus közel ér Jeruzsálemhez. Jön a nép és hozsannázik, királynak kiáltja ki, ünnepel. Jézus pedig nem hallgattatja el őket rámutatva, hogy milyen képmutatás ez, hiszen oly könnyen változik majd meg ez a hozsanna kiáltás feszítsd meggé. Közelebb érve Jeruzsálemhez Jézus sír a város felett, mert az nem ismerte fel a békességre vezető utat, nem kellett nekik az Atya által elkészített üdvösség. Jézus tudja, mi vár rá Jeruzsálemben, mégis elindul. Megy, bármilyen visszautasítóak is az emberek, bármilyen gonosz indulat van is bennük.

József számos szempontból Jézus példaképe, és ez a vonás is megmutatkozik. Elindul, hogy beteljesítse az Atya akaratát, hogy általa megvalósuljon az Úr szabadítása. Jézus is útra kel Jeruzsálem felé, hogy emberek kezébe adasson. Nincsenek mentségek, nincs kitérő, nincs más lehetőség. Értem, érted mindezt vállalta. Bement Jeruzsálembe, elviselte a rengeteg szenvedést, majd a kereszten adta életét.

Milyen kifogásokat találhatunk még, amikor az Atya elhív minket egy új útra? Képesek vagyunk-e őszintén kifejezni: készen állok erre?