Az újpesti focilegendák tanúi voltak egy kettős kivégzés drámai eseményének.

"Egy harmincas apuka áll fenn a stage-en" - Videón, ahogy Krúbi bejelentette a Szigeten, hogy apa lett

A lelátón reszkető, sápadt szurkolók, a gyepen pedig napbarnított, vidám futballisták – így kezdődött a tavaszi szezon számos pályán a '60-as és '70-es években. A magyar élcsapatok, élükön a Ferencvárossal, a Vasassal, a Honvéddal és az Újpesttel, gyakran Dél- vagy Közép-Amerikában töltötték a január és február hónapokat, valamilyen nagylelkű valutával támogatott túrán. Ezen utazások során nemcsak a magyar labdarúgás hírnevét öregbítették, hanem hazahozták a gazdag dollármilliókat is. Ezek az élmények különlegesek voltak a játékosok számára, de ami 1979 januárjában Guatemalában történt, az valóban életre szóló nyomot hagyott a Dózsa futballistáin. A lila-fehérek megnyerték a tornát, de az utazás felejthetetlen pillanata nem ez volt, hanem az utcán elkövetett kettős gyilkosság, amelynek tanúi lettek…

Az Újpest a hetvenes években igazi labdarúgó hatalommá vált, sorra zsebelték be a bajnoki címeket. Az 1978-as őszi idényük is diadalmasan zárult, hiszen december 20-án hazai pályán 3-1-es győzelmet arattak a Zalaegerszeg felett. Az ünnepek után pedig egy új kaland várt rájuk: repülőre pattantak, és egyenesen a közép-amerikai országok felé vették az irányt.

- Arra egészen biztosan emlékszem, hogy ezt a bizonyos guatemalai tornát is megnyertük. Akkoriban ritkán jöttünk haza külföldről kisebb-nagyobb serlegek nélkül. Sajnos az ellenfelekre már nem emlékszem, talán az Ajax vagy a Feyenoord lehetett ott a helyi klubok mellett, esetleg a Dinamo Moszkva. De nem is emiatt maradt meg bennem ez az út. Emlékszem, ahogy indultunk az edzésre, ablak nélküli busszal, behúzott függönyökkel a nagy melegben. Aztán egyszer csak valami puffanást hallottunk. Furcsa hang volt, s persze, hogy rögtön kinéztünk. Én azt láttam, hogy a járdán cikázva fut, vagy inkább menekül valaki, miközben egy másik férfi pisztollyal a kézben rohan utána, majd lelövi. Aztán egy újabb lövés dördült, és egy másik férfi is a földön terült el. Rémisztő jelenet volt, csak a filmekben láttunk ilyet - emlékezett vissza lapunknak Tóth András, az Újpest egykori válogatott középpályása. - A helyiek azt mondták nekünk később, hogy ez valami bandaleszámolás lehetett, és hogy vigyázzunk magunkra, mert ez itt errefelé mindennapos látvány. Nekem egyébként nem ez volt az első ilyen megrázó emlékem. Egy évvel korábban, az argentínai világbajnokságon, Mar del Platán voltunk elszállásolva és szabadidőnkben biliárdoztunk. Kocsis Pista, a Honvéd azóta már elhunyt hátvédje olyan erőset ütött, hogy a biliárd­golyó a földön landolt és koppant egy jó nagyot. A mellénk kirendelt bóbiskoló fegyveres őr felriadt, azonnal pisztolyt rántott és tüzelt. A golyó Kocsis Pista feje mellett tíz centivel suhant el...

Guatemalába utazni abban az időben valóban kockázatos vállalkozásnak számított. Az országot gerillaszervezetek uralták, és a mindennapi életet áthatotta az erőszak. Ezt a sötét képet tovább árnyalja, hogy abban az évben, amikor az Újpest csapata meglátogatta ezt a vidéket, Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke megtiltotta a katonai támogatások folyósítását, mivel a guatemalai hadsereg folyamatosan megsértette az emberi jogokat. A lila-fehér mezesek tehát egy igazi háborús zónába érkeztek, ahol a feszültség és a veszély mindennapos jelenség volt...