Álomkórházak és rémálmok Nyugat-Európában: Fedezd fel a titkos történetek világát! Nyugat-Európa kórházai nem csupán gyógyítás színhelyei, hanem olyan helyek is, ahol a valóság és a képzelet határvonalai elmosódnak. Az álomkórházak bűvös világában a mode

Svájc sok magyar beteg számára csupán egy távoli álom, ahol a gyógyulás reménye él. Azonban még a festői hegyek között is rátalálhatnak a keserű csalódások, amelyek árnyékot vethetnek a reménykedésre.

Mint ahogy azt korábban említettük, a magyar lakosság az inflációs problémáknál is sokkal sürgetőbb gondnak tartja az egészségügy állapotát. Tavaly decemberben 839 olyan háziorvosi praxis volt, amelyet már legalább hat hónapja nem töltöttek be, összesen 568 településen. Ez a szám 27%-kal nőtt, és az elmúlt másfél évben további 51 település maradt orvos nélkül. Ezt a súlyos helyzetet a GKI Gazdaságkutató hívta fel a figyelemre.

Bár itthon joggal kelt aggodalmat az egészségügyi ellátás helyzete, és egyre inkább szükségessé válik az öngondoskodás, az alábbi beszámolók azt mutatják, hogy a közismerten gazdag és fejlett országokban sem minden fenékig tejfel. Az ott élők viszont valószínűleg nem tapasztalják azt az érzést, hogy a dolgok határozottan kedvezőtlen irányba haladnának.

Polácsik Éva több mint tíz éve él Norvégiában, ahol véleménye szerint sokkal könnyebb munkával boldogulni és nyugodt, kényelmes életet teremteni, mint itthon. Az állami egészségügyi ellátáson azonban - főként kezdetben - nagyon sokat csodálkozott.

Minden kezdet egy telefonhívással indul, hiszen egy rendelésre nem léphetsz be csak úgy, spontán. Az első lépés mindig a bejelentkezés, és sajnos nem garantált, hogy aznapra kapsz időpontot. Az asszisztens először érdeklődik a panaszod iránt, és ha úgy ítéli, hogy nem szükséges orvosi vizsgálat, csupán annyit mond, hogy szedj Paracetet (paracetamolt) és jobbulást kíván. Norvégiában szinte minden problémára ezt a megoldást ajánlják, de a gyógyszertárak is eltérnek a megszokottaktól: a kínálatukban csupán egy tizednyi vény nélkül kapható gyógyszer található, mint amit a hazai patikákban megszokhattunk.

Ha időpontot foglalsz, ne várj arra, hogy a saját háziorvosod vizsgáljon meg – helyette egy másik orvos foglalkozik veled. A saját háziorvosommal egy applikáción keresztül kommunikálok, ahol chaten tudunk beszélgetni. Ezen a platformon küldi el például a vérvételi időpontokat, és itt írja fel a rendszeresen szedett gyógyszereimet is.

Amit igazán értékelek, az az évente négyszeri lehetőség, hogy három napot orvosi igazolás nélkül otthon maradhassak. Csak annyit kell tennem, hogy értesítem a munkahelyemet, és az időarányos keretet kell figyelembe venni. Ha viszont már sokat voltam távol, akkor értesítenek arról, hogy legközelebb mikor tudok betegszabit igényelni, addig pedig orvoshoz kell fordulnom. A táppénz mindig 100%-os, ami különösen kedvező, hiszen ez azt jelenti, hogy senki sem kényszerül arra, hogy beteg állapotban menjen dolgozni.

„Ha komoly a baj, akkor jönnek a problémák” – mondta Éva, aki Svolværben él, az ország egyik legfontosabb turisztikai központjában. Sajnos a városban nincsenek szakorvosok, sőt, még röntgenberendezés sem áll rendelkezésre. A legközelebbi kórház 60 kilométer távolságra található, és ha valakinek műtétre van szüksége, akkor Bodø, Oslo vagy Tromsø felé kell repülnie. Az állam ugyan fedezi a költségeket, de a komolyabb beavatkozásokra a norvégok is hosszú várakozási időre számíthatnak.

- A kollégám húsvéttól karácsonyig várt gerincműtétre, miközben morfium alapú gyógyszerekkel kezelték. Se ülni, se állni, se feküdni nem tudott. Ez annak ellenére volt így, hogy a cégünk külön biztosítást fizet azért, hogy gyorsabban meggyógyuljunk. A norvégok sem véletlenül mondogatják, hogy csak beteg ne legyél! A várólisták viszont áttekinthetők: bármikor meg tudod nézni a hivatalos egészségügyi applikációban, hogy hol tartasz.

Norvégiában érdekes módon nem találkozhatunk külön társadalombiztosítási járulékkal; a lakosoknak csupán a személyi jövedelemadót kell megfizetniük, és ez nem kis összeg. Az adókulcs az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben, átlagosan 45,46 százalékra rúgott 1995-től egészen 2024-ig, ahogy azt a Trading Economics forrása is rögzíti.

Az orvosi és laborvizsgálatokért ezen felül néhány 100 korona vizitdíjat kell fizetni, aki viszont eléri a 2 000 koronát (70 000 forintot), az abban az évben már mentesül a további vizitdíj alól.

Mivel viszonylag nehézkes időpontokat és alaposabb vizsgálatokat, ellátásokat szerezni, szigorúan büntetik azokat, akik nem jelennek meg. Egy-egy ilyen "megfutamodás" ára 1 100 korona, ami körülbelül 40 000 forintnak felel meg.

Zsengellér Dóri, aki már hosszú éveket töltött el az északi országban, amelyet a világ leggazdagabb államai között tartanak számon, mesélte el ezt a történetet. Több mint egy évnyi szenvedés után derült ki számára, hogy reuma gyötri a kezét. Ezen időszak alatt egy olyan gyógyszert szedett, amelyről később kiderült, hogy inkább ártott, mint segített neki. Végül itthon is megpróbálta a műtétet, de az eredmény sajnos nem volt a várakozásai szerint.

- Az orvosok között van, aki rendkívül precíz és alapos, míg mások eltérő módszerekkel dolgoznak, de a választás szabadsága mindig a pácienseknél van. A kórházak igazán impozánsak, modern kialakításúak és kiválóan felszereltek; az ellátás színvonala szinte egy szállodáéhoz hasonlítható - mesélte. Amikor végre eljutottam a kórházba, és fény derült a problémámra, valóban kiváló ellátást nyújtottak. Azonban a körzeti orvosomhoz való bejutás már nem volt ilyen zökkenőmentes, így tíz napon keresztül nem tudtam igazolni a táppénzemet, és végül szabadságot kellett kivennem.

Gabi, aki öt évet töltött Angliában, hasonló élményekről számolt be. Ezen időszak alatt kislánya is világra jött. Általánosan úgy véli, hogy az angliai élet rengeteg bonyodalmat és túlbonyolított bürokráciát rejt magában, de az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban kifejezetten negatív tapasztalatai vannak.

Ha a gyermeked megbetegszik, nem látogathatod meg az orvost azonnal; előbb telefonálnod kell. A hívást nem orvos fogadja, hanem egy egészségügyi végzettséggel rendelkező asszisztens, aki gyorsan végigkérdezi a tüneteket. Az általa adott tanácsok gyakran ismerősek lehetnek, mint például, hogy tartsd be a diétát, ha a kicsi hány, és ha a helyzet egy-két napon belül nem javul, ismét keresd fel őket telefonon.

- Az egészségügyi rendszerhez való alkalmazkodás nem volt egyszerű, és a mai napig furcsának érzem - osztotta meg tapasztalatait egy magyar nő a Minden, ami külföld platformon. Nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy itt a gyerekek és felnőttek esetében is gyakran azt hallom, hogy a "Calpol" szinte minden problémát megold. Valójában ez csak egy gyulladáscsökkentő és lázcsillapító szer, hasonlóan a Nurofenhez.

Ha nem kommunikálod meg eléggé drámaian a betegség súlyosságát, legyen szó rólad vagy a gyermekedről, akkor könnyen lehet, hogy nem kapod meg azt az ellátást, ami elengedhetetlen lenne számodra. Bár ez durván hangzik, a valóság az, hogy ha nem tálalod úgy a helyzetet, ahogyan az valóban van, előfordulhat, hogy nem kapod meg a szükséges figyelmet.

Hozzátette, hogy még akkor is érdemes "rátenni egy lapáttal", ha mentőt kell hívni, mivel az ilyen esetek ellátását is rangsorolják, és véleménye szerint nem mindig a megfelelő módon. Megosztotta, hogy előfordult, hogy a vérző fejű gyermeke mellett két és fél órát várt, mire megérkezett a segítség. Ha valaki saját magát viszi be a sürgősségire, az is könnyen 10-12 órás várakozással járhat, kivéve, ha 3 év alatti gyerekkel érkezik. Szerinte, akárcsak Magyarországon és más országokban, Angliában is problémák vannak az állami egészségügyi rendszer működésével, és "van még hová fejlődni".

Tóth Anita több mint egy évtizedet töltött Svájcban, ahol szinte egy elzárt világban élt, távol a hétköznapok zűrzavartól.

Az egészségügy terén egy jelentős eltérés figyelhető meg: szinte minden szolgáltatásra időpontot kell egyeztetni, ugyanakkor sehol sem kell hosszú órákat várakozni, még a sürgősségi osztályon sem. A rendelők és a kórházak rendkívül jól felszereltek, a mosdókban mindig van papír és tisztaság uralkodik. Amikor szültem, az állami kórházban olyan ellátást kaptam, amit itthon általában csak magánklinikákon tapasztalhatunk. Igaz, a szobában nem volt légkondicionáló, de a kezdőcsomag - pelus, popsitörlő, krém, hintőpor - mellett a szekrény tele volt mindennel, amire nekem és a babámnak szüksége lehetett. Az első alkalommal nem számítottam erre az ellátásra, így vittem magammal egy előre összekészített táskát ruhákkal, szoptatós melltartóval és hálóinggel. A legnagyobb meglepetésemre azonban a kislányomat kórházi ruhácskába öltöztették, és a szekrényben is várt ránk egy csodás, új babaholmi, valamint számomra is voltak ruhák, minden, amire szükségem lehetett.

A szülések sokkal természetesebb és nyugodtabb környezetben zajlottak, mint amit itthon tapasztaltam. Például a babát nem fürdetik meg azonnal, hanem hagyják, hogy a magzatmáz szépen beszívódjon a bőrébe. Az újszülötteket közvetlenül az anyuka ágya mellett helyezik el babaöbölben, ami különleges élményt nyújt. Azonban az első éjszakán kellemetlen meglepetésként ért, hogy a kisfiamat végig hagyták ordítani. Senki sem jött be segíteni, pedig a 12 órás vajúdás után rettenetesen kimerült voltam.

Az élmény, amit a második gyermekem születése után éltem át, sajnos nem volt éppen kellemes. Hét elején váltam édesanyává, és előre megállapodtunk, hogy pénteken haza tudunk menni, hiszen szombatra egy esküvőre is készültünk. Már reggel éreztem, hogy a nővér, aki a beosztottam volt, nem éppen a legbarátságosabb. Amikor jeleztem neki, hogy csak akkor tudok távozni, amikor a férjem befejezi a munkáját és értem tud jönni, a válasza meglepett: sajnálta, de ez nem lehetséges, mert jönnek takarítani, és el kell hagynom a szobát. Ekkor már a könnyeim között hívtam fel a férjemet, hogy sürgősen jöjjön értünk, amint tud.

Összességében az a tapasztalatom, hogy a kinti egészségügyi ellátás sokkal részletesebb és alaposabb. Még egy egyszerű nőgyógyászati vizit során is számos különböző vizsgálatot végeznek el. Most, hogy hazatértem, és látom, mennyi társadalombiztosítási járulékot vonnak le tőlünk, valamint azt, amit valójában kapunk érte, egyáltalán nem érzem magam elégedettnek.