Pór Andrea művészi keze által életre keltett magyar hímzések varázslatos világába kalauzolnak minket a japán kimonók. E különleges találkozás során a hagyományos minták és technikák egyesülnek, hogy egy új, lenyűgöző esztétikai élményt nyújtsanak. Andrea

Pór Andrea néhány évvel ezelőtt költözött Kiotóba, ahol azóta nemcsak egy japán cégnél dolgozik HR-esként, de idegenvezetőként is tevékenykedik, szabadidejében pedig különleges szenvedélyének hódol: használt kimonókat gyűjt és magyaros hímzésekkel díszíti azokat. Miért pont secondhand kimonók és miért pont hímzés? Na, és milyen az élet Kiotóban? Többek között ezekről is kérdeztem Andreát.

Japánba való kerülésem egy izgalmas kaland kezdete volt. Az első impulzusom az ország iránti vonzalom egy régi anime sorozatból fakadt, ami mélyen megérintett a kultúrájával és esztétikájával. Miután elvégeztem az egyetemet, úgy döntöttem, hogy megvalósítom álmomat, és egy tanulmányi program keretében utaztam ki. Jelenleg egy kis városban élek, ahol angolt tanítok helyi diákoknak. Emellett felfedezem a japán kultúrát, gasztronómiát és hagyományokat, igyekszem minél több helyi rendezvényen részt venni. A hétvégéket gyakran kirándulásokkal töltöm, megcsodálva a gyönyörű tájakat, templomokat és a helyi fesztiválokat. A nyelvet is tanulom, ami néha kihívások elé állít, de minden egyes új szó egy lépés közelebb visz a helyi közösséghez. Az élményeim és találkozásaim gazdagítják az életemet, és egyre inkább otthonra lelek ebben a csodás országban.

2019 tavaszán indultam el a kalandomra, amikor is Japánban folytattam a mesterképzésemet állami ösztöndíjjal. Nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem, és a diploma megszerzése után a Suzuki cégnél helyezkedtem el. Azóta azonban váltottam, és jelenleg egy japán IT vállalatnál dolgozom HR-esként, ahol az onboarding folyamatokkal foglalkozom. Emellett másodállásban idegenvezetőként tevékenykedem Kiotóban és a környező városokban. Az igazság az, hogy az idegenvezetés iránti szenvedélyem sokkal nagyobb, mint a HR-es munkám iránti érdeklődésem.

És mindezek mellett ott rejlik benned egy különleges szenvedély is, a kimonóhímzés, amely színes fonalakkal és aprólékos mintákkal öltözteti fel a hagyományos japán ruházatot...

A kimonók varázsa azonnal megragadott, ahogy kiléptem a szállodából. Kezdetben csak üzletekben és múzeumokban találkoztam velük, de azonnal beléjük szerettem. Eleinte csupán nézelődtem, eszembe sem jutott, hogy valaha viselni fogok egyet. Kiotóban minden hónapban megrendezik a piacot, ahol csodás használt kimonókra bukkantam – kicsit gyűröttek, néhol foltosak, de még mindig lenyűgözőek. Ezeket a kincseket meglepően kedvező áron kínálták. Csak úgy, a dekoráció kedvéért, beszereztem egy-két darabot, hiszen minden egyes darab egy külön történetet mesélt el.

Később egy piaci felfedezésem során bukkantam egy különleges haorira, ami egy kimonó fölé húzható, kardigán jellegű ruhadarab. Azonnal beleszerettem, és viseltem is egy ideig. Kb. fél év elteltével azonban eszembe jutott, hogy miért ne vágnám le a térd alatt végződő, foltos kimonóimat haori méretre, és viselném őket szoknyával? Azóta szinte minden nap ezt a stílust választom, és már több mint száz ilyen darab gyűlt össze a kollekciómban. Tavaly pedig elhatároztam, hogy alaposan megtanulom a kimonók hivatalos viselését. Ez a módszer jóval bonyolultabb, és a mozgás is nehezebb benne, így inkább csak hétvégente öltözködöm így, hogy élvezhessem a különleges megjelenést.

Mesélj, hogy a piacon felfedezett secondhand kimonók valóban lenyűgöző kincsek lehetnek! Azért juthatunk hozzá ilyen hagyományos darabokhoz kedvező áron, mert sok esetben az emberek egyszerűen megszabadulnak régi ruháiktól, vagy új stílusok után kutatnak. A vintage divat iránti növekvő érdeklődés is hozzájárul a másodkézből származó darabok elérhetőségéhez. Emellett a kimonók gazdag kulturális háttérrel bírnak, így a piacon való keresgélés során gyakran igazán különleges és egyedi példányokra bukkanhatunk, amelyek története szövevényes és lenyűgöző.

Egy új kimonó beszerzése, a szükséges kiegészítőkkel együtt, mint például az obi (ez az övszerű darab - a szerk.) és a dzsuban (a kimonó alatt viselt kimonó, ami legalább egy réteg kötelező - a szerk.), igencsak megterheli a pénztárcát. Az új modellek ára körülbelül félmillió forinttól indul. Azonban használt kimonókhoz már sokkal kedvezőbb áron, akár két-háromezer jenért, azaz körülbelül tízezer forintért is hozzá lehet jutni. Ezeket a használt darabokat specializált üzletekben, piacokon vagy online secondhand platformokon is megtalálhatjuk.

Két fő indok áll a háttérben, amiért a kimonók ilyen könnyen és kedvező áron elérhetőek. Először is, a fiatalok körében a kimonók viselése már nem elterjedt, csupán néhány alkalommal bújnak bele ezekbe a hagyományos ruhákba életük során. Ezzel szemben, két generációval ezelőtt a kimonók sokkal népszerűbbek voltak, és a japánok gyakran viselték ezeket a gyönyörű öltözeteket. Ezen kívül, számos örökölt kimonót is fellelhetünk, hiszen sok japán család számára ezek a régi darabok már nem jelentenek különösebb értéket.

A kimonók többsége selyemből készült, ami megnehezíti a tisztításukat. Ha egyszer koszosak lesznek, vagy a magas páratartalom miatt bepenészednek, sajnos már nem sok esély van a megmentésükre. Persze léteznek pamut kimonók is, mint például a yukata, ami nyáron ideális viselet, vagy a hétköznapi gyapjú változatok. A selyem kimonók tisztítása viszont lehetséges, de ehhez speciális kimonótisztító szalonok szolgáltatásait kell igénybe venni. Ezekben a mesterek szakszerűen szétszedik a varrást, az anyagot nagy gőzhengerre tekerik, alaposan kitisztítják, majd végül újra összeállítják. Ennek hála a selyem megőrzi ragyogását, és a festék sem folyik el. Az ilyen eljárások azonban meglehetősen költségesek.

A nagyobb városok szinte mindegyikében felfedezhetünk secondhand kimonó üzleteket, ami már cseppet sem számít különlegesnek.

Főként olyan kimonókkal dolgozom, amelyek gazdag szín- és mintaválasztékkal rendelkeznek, valamint kiemelkedő minőségű anyagokból készültek. Az ilyen kimonók nemcsak esztétikailag vonzóak, hanem a viselésük kényelme is fontos számomra. A hagyományos japán motívumok és a modern dizájn ötvözete inspirál, mivel ezek a darabok nemcsak a kultúra gazdagságát tükrözik, hanem a mindennapi életbe is könnyen integrálhatók. Ráadásul ezek a kimonók lehetőséget adnak arra, hogy a viselőjük egyedi stílusát kifejezze, ezért választom őket.

Nem csak kimonókra, hanem a hozzájuk tartozó különböző apró-cseprő kiegészítőkre is hímzek. A kimonó valójában egy összefoglaló kifejezés, kb. annyit jelent, hogy ruha, amit hordunk. Ezen belül van hétköznapi (komon), formális (houmongi), nagyon formális (tomesode), olyan, amit hivatalosan csak a hajadonok viselhetnek (furisode), és a már említett nyári egyszerű darab (yukata) és a többi.

A közvetlenül kimonó alatt hordott réteget úgy kell hordani, hogy a nyaknál, mint egy gallér, kilátszódjon néhány centit (haneri). Ezekre szoktam még hímezni, vagy a japán kimonópapucs szalagjára, és így tovább.

A magyaros hímzés ötlete a népi hagyományok mélyéről fakad, ahol a kézművesség és a művészet egyedülálló módon találkozott. Az évszázadok során a magyar nép kreativitása és a természet iránti tisztelete formálta ezt a műfajt, amely gazdag színeivel és motívumaival a táj és a kultúra szépségeit tükrözi. A hímzések gyakran mesélnek a vidéki élet mindennapjairól, a népi mesékről és a hagyományos szimbólumokról, amelyek generációkon át öröklődtek. A magyaros hímzés tehát nem csupán díszítőelem, hanem a nemzeti identitás szerves része, amely a múlt és a jelen összekapcsolását szolgálja.

A covid előtt kicsivel jöttem ki Japánba, és a teljes mesterképzést a vírus alatt csináltam, nyári szünetben sem tudtam hazamenni Magyarországra. Kicsit honvágyam lett. Kezdett hiányozni valami igazán magyaros. Ekkor olvastam egy újságcikket, hogy a tokiói olimpiára a japán államnak volt egy olyan projektje, hogy a résztvevő országokat képviselő kimonókat készíttet, mindegyiket nagy tudású szakemberek segítségével. Így született egy Magyarországot képviselő kimonó is, amire a Parlament, a Hunyadi vár és a többi szimbólum mellett kalocsai hímzésminta is került.

Ez a kimonó igazán lenyűgözött! Mivel csupán egyetlen példány létezik belőle a világon, és valószínűleg soha nem fogom élőben megpillantani, hiszen olyan különleges alkalmakra tartogatják, mint egy nagykövetségi ünnepség, úgy döntöttem, hogy ha a festést nem is tudom reprodukálni, a hímzés részét mindenképpen megpróbálom elkészíteni. Szóval...

az olimpiai magyar kimonó volt a fő inspirációm.

Milyen típusú mintákkal szoktál a legnagyobb lelkesedéssel dolgozni?

Személyesen három tájegység hímzését tartom a legszebbnek: a kalocsait, a matyót és a furtait. A minták elkészítése során nem a szabadkézi rajzolásra támaszkodom, hanem a múzeumok és tájházak gyönyörű fényképeit használom alapként. Ezekből a képekből montázsokat készítek, ügyelve arra, hogy a különböző minták a megfelelő méretben és elhelyezkedésben jelenjenek meg. Például egy abroszterítő sarkának hímzéséből és egy párnahuzat díszítéséből kiemelek néhány figyelemfelkeltő motívumot, majd ezeket egyesítem, így születik meg a végső montázs.

Ha jól tudom, korábban a mintáknak, színeknek nagy jelentősége volt a kimonókon. Mennyire "zavar be" egy-egy magyaros hímzés ezekbe?

Igen, a kimonókon található minták valóban hordoznak jelentéseket a mai napig. Például a teknős a hosszú élet jelképe, míg a daru a tartós házasságot szimbolizálja. Azonban a minták sokkal inkább az évszakokhoz kapcsolódó motívumokat tükröznek, és nem csupán a szimbolika az, ami számít. Az 1920-as és 30-as években a nyugati mesék, mint például Hamupipőke, elkezdtek beszivárogni Japán kultúrájába, ami új irányokat hozott a kimonók díszítésében: ekkor vált divatossá, hogy nyugati várakat festettek vagy hímeztek a hagyományos öltözetekre.

A spirituális jelentőségű minták kizárólag az esküvői kimonók díszítésére készültek, míg a többi ruhadarab esetében a divat hatása dominálja a mintázatokat. A színválasztás szabályai is hasonlóan alakulnak, mint a magyar hagyományokban: az életkor előrehaladtával a viselt színek egyre sötétebb árnyalatokat ölelnek fel.

Japánban a tradicionális viseletek és technikák egyedülálló szerepet töltenek be a kultúrában és a társadalomban. Ezek a hagyományos elemek nem csupán a múlt emlékét idézik fel, hanem élő részei a modern japán identitásnak is. A kimono, például, nemcsak egy ruhadarab, hanem a japán esztétika és filozófia megtestesítője is. Míg a mindennapi életben a nyugati stílusú öltözködés dominál, a tradicionális viseletek különleges alkalmakra, mint például esküvők, fesztiválok vagy kulturális események során kerülnek elő. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalabb generációk is kapcsolatba kerüljenek a múltjukkal és megértsék annak jelentőségét. A tradicionális technikák, mint például a papírkészítés, a kerámiakészítés vagy a bőrmunkák, szintén fontos részei a japán kultúrának. Ezeket a mesterségeket gyakran családi vállalkozásokban, kis műhelyekben űzik, ahol a tudás és a technikák generációkon át öröklődnek. Az ilyen mesterségek nemcsak gazdasági értékkel bírnak, hanem a közösségi összetartozás érzését is erősítik. Napjainkban a tradicionális viseletek és technikák iránti érdeklődés újjáéledt, különösen a fiatalok körében, akik szeretnék megőrizni és továbbadni a japán kultúra gazdagságát. A modern dizájnerek is gyakran merítenek inspirációt a hagyományos formákból, így a múlt és a jelen találkozása egy izgalmas fúziót eredményez, amely friss perspektívát ad a tradicionális értékeknek. Összességében elmondható, hogy Japánban a tradicionális viseletek és technikák nem csupán nosztalgikus emlékek, hanem élő, lélegző részei a kultúrának, amelyek folyamatosan formálják a társadalom arculatát és identitását.

Sajnos a kimonó viselése egyre inkább háttérbe szorul a japán kultúrában. A hagyományos öltözet csökkenő népszerűsége miatt a japánok csak a fontosabb életfordulóikra öltözködnek ilyen ruhába. Például a gyermekek a 3, 5 és 7 éves korukban a szentélyek látogatása során (shichigosan) öltözködnek kimonóba, de ugyanez érvényes a huszadik születésnapjuk ünneplésére is, amelyet általában a városházán tartanak, valamint az esküvőjük napján. Ezekre az eseményekre a legtöbben inkább csak kölcsönzik a kimonót, így a hagyományos viselet szépsége és jelentősége fokozatosan eltűnik a mindennapi életből.

Egyébként a covid után nagyon felkapott lett a kimonóbérlés a turistahelyeken. A japánok is be szoktak öltözni, de inkább a külföldiek kölcsönöznek néhány órára. A népszerű látványosságoknál rengeteg kimonós ázsiai embert lehet látni - ők első ránézésre japánoknak tűnnek, de általában inkább igazából a környező ázsiai országokból idelátogató turisták beöltözve. Ezek legtöbbször poliészter kimonók, így moshatóak, nem selyemből készült darabok.

Kioto, a japán kultúra gyöngyszeme, számomra egy varázslatos hely, ahol a múlt és a jelen harmonikusan egyesül. A város szívében a tradicionális teaházak és a híres szentélyek, mint a Kinkaku-ji aranytemplom, mintha egy időutazásra invitálnának, ahol a csendes kertek és a gyönyörű virágzó cseresznyefák mesélnek a régmúlt történeteiről. A séták során a keskeny, köves utcák hangulata magával ragad, és a geiszák elegáns alakja, ahogy a gésa negyedben suhan, még inkább életre kelti a város romantikus szellemét. A helyi ételek, mint a kaiseki, egy igazi gasztronómiai élményt nyújtanak, ahol a természet ízei és a művészet találkozik egy tányéron. Kioto számomra nemcsak egy város, hanem egy élmény, amely tele van felfedezésre váró titkokkal és inspiráló pillanatokkal. A templomok nyugalma és a természet szépsége egyfajta belső békét ad, amit nehéz elfelejteni, és amire mindannyian vágyunk a rohanó világban.

Kiotó egy nagyon élhető város, kb. másfél millióan lakják, biciklivel is lehet közlekedni. A világörökségek környékén persze mindig nagy a tömeg, de hacsak nem idegenvezetek arrafelé, akkor nem járok azokon a részeken, így nem zavar vagy akadályoz. Metróvonala csak kettő van, nem tudnak újat kialakítani, mert akárhol ásnának fel, több éves régészeti kutatásokat kellene végezniük, hiszen nagyjából 1100 évig ez volt a főváros, 794-től 1868-ig.