A magyarságkutatás interdiszciplináris megközelítése új dimenziókat nyit meg a magyar identitás és kultúra mélyebb megértésében. E megközelítés keretein belül a történelem, nyelvészet, néprajz, antropológia és más tudományágak összefonódnak, lehetővé téve

A "Kik vagyunk, honnan jöttünk?" címmel második alkalommal megrendezett Archeogenetikai Konferencia a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelvtudományi Intézete által, a Finnugor Nyelvtudományi Tanszéken zajlott. Ezen a tudományos fórumon különböző szakterületek szakértői, köztük nyelvészek, történészek, archeogenetikusok és matematikusok osztották meg a magyarság eredetével kapcsolatos legújabb kutatási eredményeiket, így gazdagítva a résztvevők tudását és a téma iránti érdeklődést.

A téma iránti lelkesedés továbbra is töretlen, ami egyrészt az újabb és újabb kutatási eredményeknek, másrészt pedig az interneten elterjedő, gyakran tudományos alapok nélküli spekulációknak köszönhető.

A konferencia - amelyet 2018 után idén második alkalommal szervezett meg a DE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszéke - a mostani alkalommal is a tévhitek eloszlatását tűzte ki célul, hiszen szinte mindenki szeretné tudni, honnan jöttünk, kik voltak a felmenőink, hol éltek, milyen nyelven beszéltek.

A modern világ egyik legnagyobb kihívása, hogy nehezen tudjuk megkülönböztetni a hiteles tudományos tényeket a laikusok által gyártott, sokszor szenzációhajhász kitalációktól. Napjainkban a hírek özönét és az interneten terjedő véleményáradatot nehéz szelektálni, főleg azok számára, akik nem rendelkeznek megfelelő tudományos háttérrel. A genetika és az archeogenetika területén az utóbbi években rendkívüli ütemben zajlanak az előrelépések. Egyre több információval gazdagodunk őseink életéről és a múlt rejtélyeiről, ám elengedhetetlen, hogy tudatosan tudjuk megkülönböztetni a valódi tudományos eredményeket a hamis információktól és a megalapozatlan fikcióktól - emelte ki Maticsák Sándor nyelvészprofesszor, a konferencia főszervezője a nyitóbeszédében.

A DE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetője kiemelte: amikor a rokonságról beszélünk, az első és legfontosabb feladatunk annak tudatosítása, hogy nép és nyelv nem azonos. A nyelvnek csak egy eredete van - esetünkben ez a finnugor, a népek viszont sok komponensből tevődnek össze, ahogyan a magyar is. Szinte lehetetlen megmondani, hogy a Kárpát-medence sok évszázados olvasztókohójában ki kicsoda, hiszen itt ezer évvel ezelőtt szlávok és magyarok találkoztak, később betelepültek ide németek, olaszok, franciák, éltek és élnek itt tótok, rácok, oláhok, ruszinok, bunyevácok. És akkor még nem beszéltünk a honfoglaló magyarság tarka etnikai összetételéről, amely egyben a konferencia központi témája is.

A nyelvtörténet, a régészet és a genetika mind különböző tudományos megközelítéseket alkalmaznak, és ennek következtében az általuk produkált eredmények is nagy mértékben eltérnek egymástól. Mivel ezek a területek különböző alapfeltevésekből és módszertani keretekből indulnak ki, a közöttük lévő eredmények összehasonlítása nemcsak kihívást jelent, hanem sokszor lehetetlen feladat is. Azért gyűltünk most együtt, hogy megpróbáljuk ezeket a tudományos eredményeket valamilyen módon összhangba hozni. Ez a folyamat nem egyszerű, és biztosan nem fog egyik napról a másikra megvalósulni. A mai esemény kiváló lehetőséget kínál arra, hogy folytassuk a különféle tudományágak közötti párbeszédet – zárta gondolatait Maticsák Sándor.

A megnyitót követően Szeverényi Sándor nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Finnugor Nyelvtudományi Tanszékéről, nyitotta meg a szót egy izgalmas előadással, melynek címe: "Nyelvészet és genetika". Az előadás során Szeverényi áttekintette az uráli nyelvek elterjedését befolyásoló kulcsfontosságú tényezőket, kiemelve az időjárási és gazdasági hatásokat, valamint a kereskedelem és a nyelvi kapcsolatok összefonódását. Az előadás során a hallgatóság betekintést nyert abba, hogyan formálták a környezeti és társadalmi körülmények a nyelvek fejlődését és terjedését.

Németh Endre, a Magyar Természettudományi Múzeum szakértője, előadásában a magyar identitás Magna Hungáriában való fennmaradásának időkereteit kutatta. A prezentáció középpontjában a történeti genetika állt, amely a rokonsági kapcsolatok széles spektrumát elemezte, kiemelt figyelmet fordítva a közös ős megtalálásának matematikai alapú validálására. Ez a megközelítés új perspektívát nyújt a magyar történelem és identitás mélyebb megértéséhez.

A vaskortól a honfoglalásig terjedően ismertette a kutatási eredményeket A népességmozgások a Kárpát-medencében, avagy miért beszélünk magyarul? című előadás, amelyben Fehér Tibor történész, a Family Tree DNA magyar projekt vezetője támasztotta alá téziseit többek között régészeti és nyelvészeti megközelítésben.

A program zárásaként Szeifert Bea, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének archeogenetikusa, izgalmas betekintést nyújtott a genomi elemzések világába, amelyek a magyarok eredetének és vándorlásának rejtélyeit tárják fel.

A Debreceni Akadémiai Bizottság Székházában rendezett tanácskozást a téma iránt kiemelkedően érdeklődő Szekanecz Zoltán, a DE Általános Orvostudományi Kar Belgyógyászati Intézet Reumatológiai Tanszék vezetője moderálta.