Medveczky Ilona így fogalmazott: "Az egyedüllétem hátterében az áll, hogy a saját elvárásaim igencsak magasra vannak téve."
Medveczky Ilona kalandos és eseménydús ifjú évei után Nagy Richárd egykori televíziós elnök oldalán találta meg a boldogságot. Egészségügyi okokból kifolyólag sajnos nem születhetett gyerekük, de a táncművésznő a mai napig végtelenül hálás az együtt töltött évekért. Így hát Medveczky Ilona élettársa halála óta magányosan éli mindennapjait, hiszen azóta sem talált hozzá foghatót. Bár elég rosszul éli meg, hogy nincs partner mellette, és igyekszik nyitott lenni, egyszerűen nem akad olyan férfi, aki megfelelne a kritériumainak: "Azért vagyok egyedül, mert magasak az elvárásaim. Nem azt várom, hogy nercbundát vegyenek nekem, hanem csak azt, hogy amit én megteszek, azt tegye meg a másik is. Ha valaki ilyen szinten nem tud velem lépést tartani, az lemorzsolódik. Ez időigényes, mert vagy megfizeti, vagy megcsinálja. Jobban örülnék briliánsgyűrű helyett egy kertésznek, aki megbízható és becsületes" - olvasható a Nők Lapja legújabb számában az életéről szóló könyvből - Medveczky Ilona - Az örök díva - vett részlet.
Bár azt állítja, hogy nem szokta másokhoz hasonlítgatni a néhai párját, a 83 éves művésznő tapasztalatai alapján úgy érzi, hogy a helyzete már nem fog megváltozni, és valószínűleg soha többé nem találkozik a szerelemmel. Ha élete végéig egyedül marad, visszatekintve is elégedett lesz az életével, és semmin sem kívánna változtatni. Büszkén vállalja, hogy mindig is a karrierje és a tánc voltak számára a legfontosabbak, és ezt a mai napig nem bánja: "A hivatásomért tettem le a voksom, amelyért éveken át keményen dolgoztam. Úgy hiszem, ha egy másik klasszikus balerinát kérdeznél meg, aki hozzám hasonlóan éjt nappallá téve küzdött, hogy egyszer majd megmutathassa tehetségét a színpadon, ő is hasonlóan érezne. Nincs más lehetőség. A táncot csak teljes odaadással lehet művelni. Mindig is maximalista voltam ebben a tekintetben. És van még egy dolog, amit nem szabad elfelejteni: imádtam a hivatásomat, és a színpadon éreztem magam a legboldogabbnak a világon."
