Mindannyian ugyanazt a különleges zenét hallgatjuk – Felfedeztük a Zene Háza legújabb időszaki kiállítását, a LISTEN.-t.
A Magyar Zene Háza legújabb időszaki kiállítása, a LISTEN, valóban eltér a megszokott tárlatok világától. Egy különleges utazásra invitál minket, ahol a zene segítségével szinte minden szegletét felfedezhetjük a Földnek.
A Magyar Zene Háza régen beharangozott, éppen ezért régóta várt kiállítása, a LISTEN. - Zenei utazás a világ körül (röviden: LISTEN.) nem hagyományos értelemben vett tárlat. Tehát nem műtárgyakat nézegethetünk egymás után a melléjük írt szövegekkel, hogy azután fejben mindent feldolgozzunk, okosan hümmögjünk némelyik előtt, majd a végén (képző)művészeti-esztétikai élménnyel a tarsolyunkban térjünk haza.
Képzeld el, hogy a Műcsarnok falai között egy különleges utazásra indulhatsz, amely a magyar animáció 111 éves múltját idézi fel. A kiállítás nem csupán a látványra épít, hiszen mozgóképekkel varázsol el minket, amelyek a tér minden szegletében életre kelnek. De itt van a LISTEN. is, amely szintén megjeleníti a szokatlant: egy évtizeden át forgatott dokumentumfilm-sorozat, amely a világ zenéit hozza el nekünk. Ez a kombináció egyszerre vonzza a szemet és a fülünket, így nemcsak nézni, hanem hallgatni is érdemes!
A LISTEN. ugyan nem hagyományos értelemben vett kiállítás, viszont nagyszerűen megtalálja a helyét a Magyar Zene Háza kiállítóterében (egyébként az állandó kiállítás alatt, a -2 szinten található), és miközben bejárjuk, egyáltalán nincs olyan érzésünk, hogy egy kiállításon vagyunk épp. Pedig a The Listen Project, amin a tárlat alapul, elsőre nem tűnik ideális alapanyagnak. Talán másodszorra sem. A kiállítás ugyanis hangfelvételeken és filmes anyagokon nyugszik, de némi tárgyi anyag is kíséri a többórányi nézni- és hallgatnivalót.
Garry Bassin amerikai filmrendező-producer és barátja, a japán színész-producer-író, Tomoko Yamaguchi fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy dokumentumfilm-sorozatban dolgozzák fel a világ zenei sokszínűségét, ám nem elsősorban a különbözőségekre fókuszálva - bár azokról is szót ejtve -, hanem az egyezésekre. Arra, ami ugyanazt jelenti Maliban, Chilében vagy a Kanadához tartozó, sarkvidéki Baffin-szigeten.
Az első epizód forgatása Magyarországon zajlott, ahol a csapat három hónapon át tartózkodott. Ekkor találkoztak a projekt másik két kulcsfigurájával, az operatőr Csoboth Attilával és a fotós Rákossy Péterrel, akik azóta elengedhetetlen részei lettek a stábnak. A sorozat több mint egy évtizeden át készült, és ebben az időszakban több mint 30 országot bejártak, több mint száz előadóval dolgozva együtt. Ennek a hosszú távú együttműködésnek köszönhetően olyan különleges és ritkán megfigyelhető intimitású felvételek születtek, amelyek igazán egyedivé teszik a sorozatot.
Egy ilyen kiállítás számos szempontból rendkívül gazdag élménnyel szolgálhat. Először is, megerősítheti azokat az érzéseket, amelyeket már régóta táplálsz magadban (például a fado iránti szenvedélyemet). Ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy egy új perspektívából fedezd fel azt, amit eddig ismertél – olyan dolgokat, amelyekről nem is sejtetted, hogy felfedezésre várnak, vagy amiket talán csak felületesen ismertél, de a tapasztalat során hirtelen egy új világ nyílik meg előtted. Egy emlékezetes pillanat volt számomra a flamencovideó, amelyben egy gitáros, egy énekes és egy apró táncos szerepelt. Az utóbbi egy kislány, aki, ahogy elkezdte a táncot, szinte azonnal átváltozott. A gyermeki ártatlanságát hátrahagyva, a flamenco szenvedélyének megtestesítőjévé vált. Ő volt a flamenco maga. Végül pedig a felfedezés öröme, hiszen a világ hatalmas, tele olyan csodákkal, amelyeket még soha nem tapasztaltunk meg. Mindig van újabb és újabb élmény, amely rávilágít arra, hogy a világ sokkal színesebb és gazdagabb annál, mint ahogy azt valaha is gondoltuk.
Az én nagy felfedezésem a katajjaq volt, az inuit nők zenei műfaja, amivel a stáb a Baffin-szigeten találkozott. A kiállításon látható videóban két neves énekesnő, Tanya Tagaq és Celina Kalluk előadásában hallhattam olyat, amilyet előtte még sosem, és az élmény olyan revelációt okozott, hogy többször egymás után újranéztem a videót. A természet hangjaiból álló ének egyfelől a vadászat sikere érdekében szól, másfelől amíg a férfiak vadásznak, addig a katajjaq a nők számára egy zenei játék, amolyan - ahogy a kiállítás anyaga találóan írja - "vokális kötélhúzás'' az abban részt vevők számára. Bárcsak egyszer élőben is élvezhetném ezt a rendkívüli zenei élményt, jut az eszembe, rögtön utána meg az: szerencsére addig itt van nekem ez a különleges kiállítás, a LISTEN.
