Németország: Mi az, amit nem lehet megvásárolni?
November 6-a örökre bevésődik Németország történetébe! Donald Trump választási győzelme önmagában is jelentős esemény lett volna, de ezen a napon Olaf Scholz német kancellár döntő lépésre szánta el magát: kirúgta a kormányból Christian Lindner pénzügyminisztert, aki a liberális FDP tagja. Ezzel a szociáldemokraták (SPD), a Zöldek (Grünen) és a liberális FDP alkotta hárompárti koalíció sorsa megpecsételődött. Az európai demokrácia egyik pillérének számító politikai táj jelentős válságba került, a helyzetet pedig tovább súlyosbítja a német gazdaság lassulása. Felmerül a kérdés: vajon 2024-re meginog a második világháború után létrehozott német politikai rendszer, amelyet az alapítók 75 évvel ezelőtt álmodtak meg?
"Férfiak!" - ez volt az első gondolata Angela Merkelnek, aki 16 éven át vezette Németországot, amikor Olaf Scholz váratlanul, éles hangnemben bejelentette Christian Lindner kormányból való eltávolítását. Scholz a bizalom hiányát hangoztatta a pénzügyminiszter kapcsán, kiemelve, hogy Lindner gyakran keresztbe tett a nemzet érdekeit szolgáló javaslatoknak. A konfliktus gyökere egy 18 oldalas dokumentum volt, amelyet Lindner készített, sürgetve a gazdasági fordulatot a lelassult német gazdaság élénkítése és a versenyképesség fokozása érdekében. (A Bundesbank előrejelzése szerint a német gazdaság 2024-ben 0,2 százalékkal zsugorodni fog.) Úgy tűnik, hogy Lindner a kormányzati felelősség helyett inkább saját pártjának pozícióját kívánta erősíteni a 2025-ös ciklus vége előtt. E lépése, valamint a politikai környezet - beleértve a 2025-ös költségvetés körüli nézeteltéréseket - végül a koalíció felbomlásához vezetett. Néhány héttel később kiderült, hogy a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) már előre kidolgozott forgatókönyvvel készült a kilépésre. Scholz ennek tudatában, Lindner látványos eltávolításával a liberálisok elé állt, ezzel gyakorlatilag megkezdve a korai választások kampányát.
A kancellár heves reakciója, amely éles ellentétben állt a német politikai kultúrával és Scholz eddigi megnyilvánulásaival, kétségkívül az őszinte pillanatok közé tartozott. A jelzőlámpa-koalíció három éve alatt számos alkalommal kellett alkalmazkodnia, hol az FDP, hol a Zöldek igényeihez. Ez a politikai rugalmasság nem kis nehézségeket jelentett, még úgy is, hogy a német politikai színtér – szemben a magyarral – alapvetően az együttműködésre épít, hiszen a különböző pártok képviselői a tartományi kormányokban gyakran közösen dolgoznak. Merkel egy interjúban a Scholz és Lindner közötti szóváltást "férfidolognak" nevezte, kifejezve azt a nézetét, miszerint a férfiak hajlamosak személyesen érintettnek érezni magukat a sértések kapcsán. Szerinte sokkal bölcsebb dolog a négy fal között kifejezni a feszültségeket, mint a nyilvánosság előtt. Ezzel szemben a liberálisok, a szociáldemokraták és a Zöldek folyamatosan a sajtóban vívták harcaikat, s belső konfliktusaik olyan természetes részét képezték a koalíció működésének, mint a currywurst és a döner az átlag német étrendjének.
