Az Orloj, a híres prágai csillagászati óramű, nem csupán az idő múlását mutatja, hanem a város történelmét és csillagászati tudományát is magában hordozza. Ez a lenyűgöző szerkezet, amely a város középkori szívében található, minden órában varázslatos lát

Prága számos látnivalóval csalogatja a turistákat, évente több millióan keresik fel a cseh fővárost, köztük rengeteg felvidéki magyar is. Az Óváros egyik jelképe a bravúros és igencsak összetett csillagászati óramű, amely már több mint hat évszázada mutatja az időt és a csillagászati jelenségeket.

Az egyedülálló óraművet 1410-ben Koppenhágai Miklós mester alkotta meg. Az évek folyamán folyamatosan gazdagodott, és egyre komplexebb formát öltött. A történelem viharaiban, különösen a második világháború alatt, jelentős károkat szenvedett, de az utókor gondos helyreállításának köszönhetően sikerült visszaadni neki eredeti fényét és funkcionalitását.

Az Orloj lenyűgöző összetettsége három fő elemre épül: egy kifinomult mechanizmussal irányított bábjáték, egy gyönyörű szférakör és egy precíz naptár, amelyek együtt alkotják a varázslatos időmérő csodát.

A naptár két oldalán egy pajzsot szorosan tartó angyal figura látható, aki nem más, mint Mihály arkangyal. Mellette három szoborszerű, mozdulatlan alak áll, akik titokzatos aurát árasztanak magukból.

Az első figura a Filozófus, aki élete során folyamatosan kutatja a létezés mélyebb értelmét, mint egy szívós felfedező, aki sosem adja fel. A második karakter az Asztronómus, aki egyre impozánsabb távcsövekkel próbálja megpillantani az univerzum rejtett titkait, mint egy bátor kalandor, aki a csillagok között keres új horizontokat. A harmadik alak a Krónikás, aki fáradhatatlanul és hűségesen dokumentálja a világ eseményeit, mint egy ősi mesemondó, aki megőrzi a múlt szellemét a jövő számára.

A történelmi belváros központi látványossága,

Minden óra ütésével egy varázslatos játék varázslatos látványossággal vonzza a turisták sokaságát az Óváros tér szívébe.

A különleges attrakció építése 1572-re nyúlik vissza, ami igazán figyelemre méltó történelmi esemény.

Egy helyi mítosz szerint Hanus mester, a híres órás, egyedülálló mesterművét alkotta meg, amely az idő múlását nem csupán mutatta, hanem a város szívének ritmusát is tükrözte. A városatyák, féltékenyek a mester tehetségére, eltökélték, hogy megakadályozzák, hogy művét más városokban is megcsodálhassák. E célból izzó vassal megvakíttatták, és magára hagyták, hogy nyomorúságos életet éljen. Hanus, akiben a bosszú fénye lángra lobbant, egy sötét napon kezeit az óra bonyolult szerkezetébe merítette, titkos varázslatot szőve bele. Az ezt követő egy évszázad során senki, még a legképzettebb órásmesterek sem tudták megfejteni a rejtvényt, amelyet a mester hagyott hátra. Az óra egy rejtély maradt, amely a város legendái között terjedt, és a történelem homályába burkolózott.

Az óramű különleges bemutatójaként egy harang négyet kongat, majd a másik harang hosszan csendül, jelezve a pontos időt. Ezt követően a csillagászati óramű apró ablakai lassan kinyílnak, és megjelennek az apostolok, akik áldásukkal illetik a kíváncsi nézők sokaságát.

Ezzel egy időben az óramű két oldalán lévő három figura (a Fösvény, a Hiú és a Gyönyör) is mozgásba lendül. Egyfajta dialógust folytatnak a halált jelképező negyedik figurával, tiltakozva annak üzenetével.

A menetet megnyitó csontváz, a hatalmas kaszás, az élet múlandóságának szimbólumaként könyörtelenül megforgatja a kezében lévő homokórát, amely csak a kis előadás végén kapja vissza az eredeti állását.

Zárásként a kakas energikusan megrázza szárnyait, miközben hangosan kukorékol, ezzel kifejezve, hogy ideje felébrednünk és tudatosan élnünk a mindennapjainkat. Az említett aranyozott kakas a legfiatalabb szereplője ennek a bonyolult óraműnek, amely a 19. század varázsát idézi.

Az óramű egyik izgalmas eleme a két óralap, amelyek a bábjáték során kapnak szerepet. A felső óralap a szférakör szimbóluma, amely a napocskával és a kis kézi mutatóval együtt a Nap és a Hold mozgását ábrázolja a tizenkét állatövi jegy keretein belül. Ezen kívül, a római és arab számok segítségével nemcsak a pontos közép-európai időt mutatja, hanem a régi cseh helyi időt is, valamint a babiloni és csillagidőt is, így gazdagítva a nézők időbeli tájékozódását.

Az óralap egy különleges látképet mutat be, amely a középkori geocentrikus világkép szellemiségét idézi. Ebben a felfogásban Prága, mint a világ középpontja, a Föld helyét foglalja el, körülötte pedig a csillagok és égitestek táncolnak az éjszakai égbolton.

Az Orloj, a híres prágai csillagászati óra, lehetővé teszi számunkra, hogy nyomon követhessük a Nap jelenlegi helyzetét a jegyekben, valamint annak kelését és lenyugvását az adott napon. Ezen kívül a csodálatos óramű képes megjeleníteni az aktuális évszakot, jelezve a közelgő napéjegyenlőséget és napfordulót is. A Hold mozgása szintén figyelemmel kísérhető, így egy lenyűgöző betekintést nyújt a természet időbeli ritmusába.

A számlap sötétbarna szegmense az éjszakai égbolt titokzatos mélységét idézi, míg a kékre festett rész a napfényes nappal világát tükrözi.

Az óramű érdekessége, hogy az időt az aranyozott kezecske mutatja, ugyanakkor percmutató nincs rajta.

Az 1866-ból származó alsó óralap kalendáriumként is funkcionál, és ez a prágai Orloj legújabb eleme.

A 12 belső medailon az állatkör csillagképeinek varázslatos világát idézi meg. Ezzel szemben a 12 külső ábrázolás a hónapokat allegorikus módon jeleníti meg, minden egyes hónap sajátos karakterét tükrözve. A képeket körülvevő külső sávban pedig felfedezhetjük az év összes egyházi ünnepét, melyek többnyire a hozzájuk tartozó védőszentek neveivel gazdagítják a kompozíciót.

Az Orlojt ezenfelül hagyományos naptárként is értelmezhetjük. A kalendáriumot tartalmazó óralap egy év alatt egyszer fordul meg. A tetején lévő aranyozott nyilacska mutat az aktuális napra. Az óralap közepén az Óváros címerét helyezték el.