Pete Polgár Máté rédicsi plébános és író véleménye szerint: "A könyv ma is a menedékünk, egy olyan hely, ahol elbújhatunk a világ zaja elől."

Pete Polgár Máté rédicsi plébános már ismerős lehet olvasóinknak, hiszen évközben a lendvai Szent Katalin-templomban is celebrál miséket. Ezúttal egy újabb arcát mutatjuk be, hiszen a papi hivatása mellett ír és szenvedélyesen olvas is. A többkötetes szerzővel beszélgettünk.

Az irodalom iránti vonzalma egy varázslatos pillanatban kezdődött, amikor először fedezte fel a könyvek világát. Emlékszik, hogy gyerekként egy régi padláson akadt rá egy poros könyvre, amelynek lapjai tele voltak színes illusztrációkkal és lenyűgöző történetekkel. Az illat, ami a régi papírból áradt, azonnal megragadta a figyelmét. Ahogy belemerült a sorokba, úgy érezte, mintha egy másik világba lépne, ahol minden lehetőség nyitva áll előtte. Az olvasás nemcsak szórakozást nyújtott, hanem egyfajta menekülést is a mindennapokból. A karakterek életén keresztül saját érzelmeit és álmait is felfedezte. Később, tinédzserkorában, az írás iránti szenvedélye is kibontakozott. Naplókat vezetett, verseket írt, és próbálta megfogalmazni a gondolatait, érzéseit. Az irodalom számára nem csupán hobbivá vált, hanem egyfajta önkifejezési formává, amely során megértette, hogy a szavak ereje képes hidakat építeni emberek között, és megváltoztatni a világot. Ez az élmény indította el őt az írás és olvasás végtelen kalandján, amely azóta is kíséri az életét.

- Már egészen korán. Az első olvasmányélményem, ami igazán elindított ezen az úton, a Lessie hazatér volt, amit nyolcévesen olvastam el egy nyár alatt - vagy inkább küzdöttem végig. De onnantól nem volt megállás: háborús regények, indiántörténetek, kalandregények és később a klasszikus irodalom. Az olvasás azóta is az életem része - nincs benne szünet -, és bármilyen műfajt szívesen olvasok. Éppen az idén van az évfordulója annak, hogy a nemrég elköltözött Ferenc pápánk írt egy gyönyörű buzdító levelet "Az irodalom szerepe a képzésben" címmel, amelyben kiemelte, mennyire fontos az olvasás - nemcsak papoknak, hanem minden embernek. A könyv menedék, még ma is, a mesterséges intelligencia és a gyors információk világában. Az olvasás segít nemcsak túlélni, hanem valóban megélni a pillanatokat.

- És mi a helyzet az írással? Mikor bukkant fel először?

Az olvasás mindig is szorosan összefonódott az írással az életemben. Gyerekként, alig hogy megtanultam a betűket, máris mesék írásába fogtam. Az első komolyabb munkám hetedik osztályban született: egy 70 oldalas elbeszélés a Don-kanyarról, amelyben osztálytársaim karaktereit is megörökítettem. Azóta is folyamatosan írok, sok írásom fiók mélyén pihen – novellák, esszék és tárcák. Az írás számomra olyan, mint egy lelki gyógyír, ahogy egy amerikai író találóan megfogalmazta.

Melyik volt az első könyv, amelyet megjelentett?

Az első regényem, "A lelkész lánya", 2018-ban látott napvilágot dr. Gyurácz Ferenc irodalomtörténész jóvoltából a Magyar Nyugat Könyvkiadónál. A történet egy váratlan találkozás szüleménye, amely mélyen megérintett. Az amerikai déli államokban játszódik, és a Ku Klux Klan sötét világát tárja elénk, miközben egy fiatal lány lelki és erkölcsi fejlődését követi nyomon. A regény középpontjában az a kérdés állt, hogy miként lehet egy ilyen elnyomó közegből kiszabadulni. Milyen utakat találhat valaki, aki új életet szeretne kezdeni, és hogyan nézhet szembe a múltjával?

Ezek a témák valóban rendkívül erősek, különösen a Ku Klux Klan esete. Miért esett éppen erre a választás? Azért, mert a Klan története mélyen gyökerezik az amerikai társadalom sötétebb aspektusaiban, és fontos rávilágítani a gyűlölet és diszkrimináció hatásaira. Ezen kívül a Klan jelensége ma is releváns, hiszen a rasszizmus és intolerancia problémái továbbra is jelen vannak a világban. Érdemes megvizsgálni, hogyan formálta a Klan a közgondolkodást, és milyen tanulságokat vonhatunk le a múltból a jövőnk érdekében.

- A történelem és az emberi lélek érdekel. Az amerikai délen a Ku Klux Klan működése félelmetes volt - és máig ható jelenség. Felmerült bennem: mi van azokkal, akik ebbe a világba születnek bele? Tudnak-e más életet élni? Ez univerzális kérdés. A fiatalok kapcsán különösen fontos: lázadni tudnak - de nem mindegy, mi ellen és miért.

- Milyen reakciókat váltott ki a pályatársak körében a publikálásod?

A fogadtatás természetesen sokszínű volt: akadtak, akik örömmel és támogató szándékkal álltak mellém ebben a munkában, míg mások némi távolságtartással tekintettek a kezdeményezésre, nem igazán értve, miért is van szükség erre. Talán a legfontosabb kérdés az, hogy vajon segítettek-e ezek az olvasmányélmények valakinek? Igen, többen is jelezték, hogy ezek az írások nagy jelentőséggel bírtak számukra – végső soron pedig értük készültek. Akik nem tudtak azonosulni a mondanivalómmal, azokkal nem érdemes foglalkozni, hiszen az irodalom mindig is egy párbeszéd volt: az író és az olvasó közösen írják tovább a történetet. Örömmel tapasztalom, hogy egy állandó olvasótábor alakult ki körülöttem, akik a visszajelzéseikkel és várakozásaikkal folyamatosan inspirálnak – ők valójában a legfontosabb közönségem.

Akadtak olyanok, akik nyíltan kifejezték nemtetszésüket?

Számomra kiemelten fontos, hogy a visszajelzéseket a megfelelő keretek között kezeljük, és világosan tudjunk különbséget tenni a bírálat és a támadás között. Az építő jellegű, jó szándékú kritikák mindig értékesek. Volt már több olyan észrevétel, amit örömmel beépítettem a munkámba, mert érezhető volt mögöttük a segítő szándék és a fejlődés iránti elkötelezettség. Ezek a visszajelzések valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövőben tudatosabban és más szemszögből közelítsek egy-egy témához. Éppen ezért rendszeresen megosztom a könyveimet öt, számomra rendkívül megbecsült emberrel, kérve őket, hogy legyenek őszintén kritikusak. A fejlődéshez elengedhetetlen az ilyen irányú visszajelzés. Más a helyzet a személyeskedő támadásokkal, amelyek mögött gyakran - ahogyan Almási Kitti pszichológus is megfogalmazta - a bíráló saját frusztrációja húzódik. Ezek a reakciók sok esetben nem rólunk szólnak, hanem arról az egyénről, aki megfogalmazza őket. Ilyen helyzetekben nem a harag vagy a viszontválasz a helyénvaló, hanem sokkal inkább az együttérzés, hiszen azok, akik így nyilvánulnak meg, gyakran valós, belső nehézségekkel küzdenek.

Almási Kitti munkássága jelentős hatással van a pszichológia területére. Ő nemcsak a tudományos megközelítéseket ötvözi az érzelmi intelligencia és a személyes fejlődés fontosságával, hanem a mindennapi életben is alkalmazható módszereket kínál. Kitti a pszichológiai ismereteket a gyakorlatba ülteti át, így segítve az embereket a saját problémáik megértésében és kezelésében. Ezen kívül hangsúlyozza a tudatosság és az önismeret fontosságát, ami hozzájárul a mentális egészség megőrzéséhez.

A pszichológia jelentősége megkérdőjelezhetetlen, még ha viszonylag új tudományágnak számít is, hiszen a 19. század végén vált önálló tudománnyá. Az emberi lélek mélyebb megértése érdekében sok értékes és hasznos felfedezést tett. Magyarországon is számos kiváló mentálhigiénés szakértő dolgozik, mint például Pál Feri atya, aki különleges és hatékony módszerekkel közelíti meg a pszichológiai problémákat. A pszichológia eszközei sok ember életére pozitív hatással vannak, és gyakran segítenek közelebb kerülni a keresztény hit mélyebb megértéséhez is. Almási Kitti például rendkívül érzékenyen és kifinomultan vizsgálja a mai társadalom aktuális problémáit, amelyek valóban fontosak számunkra. Ezért elengedhetetlen, hogy ne becsüljük le vagy utasítsuk el ezt a tudományt. Ugyanakkor fontos, hogy kritikus szemmel vizsgáljuk meg a pszichológiai megállapításokat, hiszen a Szentírás is figyelmeztet arra, hogy "Minden léleknek ne higgyetek." A pszichológusok állításai között találhatunk olyat, amivel nem feltétlenül értünk egyet, de emellett rengeteg értékes igazság is felfedezhető. A tévedések, bár aprónak tűnhetnek, súlyos következményekkel járhatnak, ezért mindig szükséges egy alapos és kritikusan gondolkodó hozzáállás. A pszichológia - akárcsak az irodalom - a megfigyelés tudománya, amelynek jelentőségét nem szabad alábecsülni. A gyakorlati példák pedig kétségtelenül segítik mindennapi életünket, így e tudományt valóban kiváló segédtudománynak tartom.

Nem fejezhetjük be a beszélgetést anélkül, hogy ne érdeklődjek: hogyan vált papá? Hiszen az első diplomája történelemtanárként született.

Igen, pontosan így történt. Először Szombathelyen szereztem meg a történelemtanári diplomámat, majd egy belső késztetés hatására jelentkeztem a győri teológiára. Hitem mindig is elkísért az utamon: középiskolás éveim alatt egy keresztény közösséghez tartoztam, ahol rájöttem, hogy a hit nem csupán egy templomi hagyomány, hanem egyfajta életstílus is. Nem voltak látomásaim vagy különleges jelek, csupán egy mély, belső vágy, ami irányított.