Különleges tónusú, vagy esetleg rekedten csendül a gyermeked hangja? Az orvos részletesen magyarázza el, milyen tényezők állhatnak a háttérben.

A juvenilis diszfónia a hangproblémák széles spektrumát öleli fel, melynek egyik - de nem egyetlen - megnyilvánulási formája a rekedtség.

A gyermekkorban jelentkező hangképzési zavarok befolyásolják a gyermek kommunikációját, így szociális kapcsolataikra is rányomják bélyegüket, ezért az időben megkezdett kezelésnek jelentős preventív szerepe van - hangsúlyozza dr. Holpert Valéria, a Fül-orr-gége Központ fül-orr-gégész, foniáter szakorvosa.

A helytelen hangképzés és a hang túlerőltetése nem csupán a felnőttek számára jelenthet problémát. A gyermekkori diszfónia, más néven juvenilis diszfónia, meglehetősen elterjedt jelenség, amelynek előfordulása becslések szerint 6-24% között mozog. Ez a jelenség nemcsak a mindennapi kommunikációt befolyásolja, hanem az éneklés során is komoly nehézségeket okozhat. A szülők gyakran átmeneti jelenségnek tartják ezt az állapotot, és így nem mindig tulajdonítanak neki elegendő figyelmet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a diszfónia nem "kinőhető" probléma; ha figyelmen kívül hagyjuk, a nehézségek a felnőttkorra is áthúzódhatnak - hívja fel a figyelmet dr. Holpert Valéria.

A gyermekkori diszfónia egy olyan rendellenesség, amely szervi eltérések, működési zavarok és pszichológiai tényezők együttes hatására alakul ki, és a hangképzés nehézségeit okozza. Ezt a kórképet leginkább a hang teljességének csökkenése jellemzi, amely gyakran tartós rekedtség formájában mutatkozik meg. A jelenség hátterében leggyakrabban az áll, hogy a gyermek a zajos óvodai vagy iskolai környezetben próbálja túlszárnyalni társait, ami miatt a hangképzési technikája erőltetetté válik. Sok esetben a környezet, vagy akár a szülők is hajlamosak ezt az állapotot egy korábbi betegség, például megfázás maradványtüneteként értelmezni, míg a gyermek magától értetődő adottságként éli meg a rekedtséget. Gyakran előfordul, hogy egy gégehurutot követően a gyermek rossz beszédtechnikája rögzül, és a betegség során megszokott, kényszerített hangképzés tartósan megmarad.

Megfigyelhető, hogy a diszfóniás gyermek sokat krákog, hangja gyakran elcsuklik, légzéstechnikája/hangmagassága nem megfelelő, hangjának csengése és színezete is eltérhet a kortársak átlagos jellemzőitől. A diszfónia szemmel is jól érzékelhető a szülők és a környezet számára: a hangképzés során a gyermek váll- és nyakizomzata megfeszül, az erek pedig szinte kidagadnak a nyakán - mondja dr. Holpert Valéria, aki azt is megemlíti, hogy a szorongás, stressz vagy önbizalomhiány is hatással lehet a hangképzésre. A hangszalagok záródási elégtelenségéből fakadó suttogó, fátyolos hang különösen a visszahúzódó, szorongó gyermekek sajátja, esetleg traumatikus életesemény következménye.

A záródási elégtelenség következtében a hangszalagok megvastagodhatnak, sőt, csomók is kialakulhatnak rajtuk. Ahogyan azt a fül-orr-gégész és a foniáter szakértője is hangsúlyozta, a gyermekkori (juvenilis) diszfónia hátterében számos tényező állhat. Ezek között szerepelhet veleszületett rendellenesség, a hangképző szerveket érintő organikus elváltozások, és ritkábban neurológiai problémák is. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a diszfónia kialakulásáért egy rossz szokás, vagy a gyermek környezetében élők helytelen beszédmintájának utánzása felelős. Emellett a gyermek hangfejlődésének megfelelő nyomon követése és irányítása is kulcsszerepet játszhat a probléma megelőzésében.

Az első és legfontosabb lépés az, hogy a gyermeket elvigyük egy fül-orr-gégész és foniáter szakorvoshoz. Ők képesek felmérni, hogy vannak-e szervi problémák, és ha igen, azok milyen mértékűek. Ha a diszfónia hátterében funkcionális zavar áll, akkor a foniáter és a logopédus szoros együttműködésével elkezdődhet a terápia. Ideális esetben ezt az óvoda utolsó évére, körülbelül 5 éves korra érdemes időzíteni, mivel a fiatalabb gyermekek gyakran nem képesek megfelelően végrehajtani a bonyolultabb gyakorlatokat.

A diszfónia kezelésének folyamata magában foglalja a relaxációs technikák alkalmazását, amelyek segítenek a feszültség csökkentésében. Ezen kívül hangsúlyos szerepet kapnak a laza izomtónust támogató hanggyakorlatok, a helyes légzésmód elsajátítása, valamint a megfelelő hangmagasság és hangerő beállítása. Nem utolsósorban a célja a tiszta, egyéni beszéd dallamának kialakítása is, amely lehetővé teszi a beszéd harmonikusabbá tételét.

Holpert doktornő hangsúlyozza, hogy a terápia során elengedhetetlen a rendszeres foniátriai és gégészeti ellenőrzés is, mivel ez hozzájárul a kezelés hatékonyságának biztosításához.