A sorsuk mély árnyékában élő sajóörösi családot teljesen elzárták a külvilágtól, mintha a világ többi része sosem létezett volna számukra. A legnagyobb kihívásuk egy elhanyagolt földút, amely már annyira elhanyagolt, hogy még arra sem mernek rálépni. A sz

Az önkormányzat szerint van másik út, de az leginkább csak papíron létezik. Riport.

Az autót igyekszünk száraz helyen letenni, nem sok reménnyel. A műútról a gáton át még könnyen lejutottunk a Sajó folyó jobb partjánál elterülő településen, az első tanyához érve már süppedős a sár. Innen még majd fél kilométert kell gyalogolni, hogy eljussunk Füzesi Attiláné Toldi Aranka kicsi tanyájához. Volt férjével, lányával, annak párjával és az unokájával él egy fedél alatt, egy valaha pásztorházként használt egyszerű épületben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tiszaújváros tőszomszédságában lévő Sajóörös határában.

Házukat még 1993-ban vették, amikor egyetlen kerítés sem választotta el a szomszédos, egymás mellett lévő majorsági épületeket. Annak idején számmal jelölt út vezetett az épületek között, amelynek egy része a 90-es évek végén megszűnt, ám az itt állatokat tartó, az épületegyüttes zömét birtokló nagygazda évtizedeken át biztosította a környékben élők és a horgászok áthaladását egy jelöletlen szolgalmi úton, amit az előző faluvezetés idején többször is karbantartottak. Csakhogy néhány évvel ezelőtt új tulajdonoshoz került az egyik tanyaépület, épp az, amelyik mellett az Arankáék által használt szolgalmi út is vezetett. Mivel ennek nem volt külön helyrajzi száma, így az automatikusan az új gazdához került: vele azonban már nem tudtak megállapodni az úthasználatról, mi több, egy kapuval el is zárta a korábban használt közlekedőfolyosót az érintett család elől.

Toldi Aranka az utóbbi három év során többször is benyújtott kérelmet az önkormányzathoz és a település első emberéhez. Kéréseinek alapját az adja, hogy családjuk helyzete már régóta megérdemelne figyelmet és támogatást.

Több mint harminc éve él a kis házában, ahol mindennapjait tölti, azonban az út lezárása következtében az utóbbi időben, a szántóföldekkel körülvett településrész lakói számára megnehezedett az élet. Sem orvos, sem mentő, sem tűzoltó, sőt még a rendőrség sem tud elérni hozzájuk. Ez a helyzet különösen megnehezíti a szennyvízelszívást és a tűzifa beszerzését is, ami további kihívások elé állítja őket.

Az utóbbi években bekövetkezett földtulajdonos-váltások következtében sokan elektromos kerítésekkel zárták körbe legelőiket, ami tovább szűkítette a korábbi majorság központjában élő család mozgásterét. A levelekre érkező válaszokban rendszerint azt hangsúlyozták, hogy a régóta használt szolgalmi úttól nem messze található egy helyrajzi számmal ellátott önkormányzati fenntartású út, amely bár nem rendelkezik szilárd burkolattal, mégis "járművel és gyalogosan egyaránt járható" - írta Szabó Gábor polgármester egy hivatalos levelében. Kérdéseinket írásban küldtük el neki, de végül nem kaptunk választ.

Télvíz idején jártunk erre, így a magunk szemével győződhetünk meg arról: amit a polgármester állít, az bizony nincs úgy. Lehet, hogy a nyári szárazabb hónapokban el lehet menni azon az úton, amit a polgármester annak nevez, de ha eső esik, hó olvad, a ki-, és bejutás bizony nehézségekbe ütközik. A leginkább a környékbeli szántóföldeket használó traktorok, egyéb mezőgazdasági gépek által kitaposott "úton", gyalogosan is bajos közlekedni, ha pedig megfagynak a nagy kerekek által kifordított göröngyök, nincs az a mentőautó, amelyik eljut a kis tanyaépületig. A családtagoknak is bajos az innen való kijutás, pedig az unokát reggelente óvodába kell vinni, a nagymama pedig rendszeresen jár munkába, takarít.

Aranka szatyornyi dokumentumot tesz elénk, amivel igazát próbálja bizonyítani, jelesül, hogy ha már elvették tőlük egy adásvétel után a korábbi utat, legalább az önkormányzatnak gondoskodnia kellene a saját útja rendbetételéréről. A törékeny asszony jogi harcát a település két korábbi polgármestere, Baranczó József és Bikki Imre is támogatja. Előbbi önkormányzati képviselőként tavaly azt javasolta a testületnek, vásárolják meg, vagy sajátítsák ki a korábban közlekedésre használt, de az új tanyatulajdonos által elzárt nyomvonal területét, hiszen így lehet takarékosabban elérni, hogy rendeződjenek az áldatlan állapotok. Egy ekkora falunak arra ugyanis érthetően nincs pénze, hogy több millió forintért leaszfaltozza, vagy szilárd burkolattal lássa el a pár száz méteres önkormányzati utat, amit egyetlen család használ rendszeresen - noha egyébként arra törvény kötelezi a települést, hogy biztosítsa a lakóházak normális megközelíthetőségét. Azt egyébként, hogy a korábbi utat egyfajta közmegegyezés alapján az itt élők szabadon használhatták, és ebben az önkormányzat is közreműködött, a volt polgármesterek szerint az is bizonyítja: 2010-ben és 2011-ben maga a település javított ennek a hajdani szolgalmi útnak a járhatóságán zúzottkövezéssel.

Senki sem vonja kétségbe, hogy az új tanyatulajdonosnak, aki lótenyésztéssel és gyerekeknek szóló lovasoktatással foglalkozik, jogában áll megvédeni a birtokát és állatait. Ennek érdekében lezárta a területén átmenő utat, bár a kárt szenvedett család szerint egy kis rugalmassággal kínálhatott volna egy alternatív nyomvonalat a kerítésen kívül. A család megpróbálta jogi úton érvényesíteni azt a kérését, hogy az ingatlan új tulajdonosa engedélyezze számukra az áthaladást, mivel autóval nem rendelkeznek, így csak gyalogosan vagy kerékpárral kívánták használni az alig széles folyosót. A tiszaújvárosi járásbíróság azonban elutasította a kérelmüket, hivatkozva arra, amit a sajóörösi önkormányzat korábban állított: a másik földút gépjárművel is járható. A bíróság indoklása szerint a szóban forgó út minősége - legyen az rossz, vagy gazos - nem indokolhat azonnali jogvédelmet, amennyiben az alapvető funkcióját ellátja. Érdekes módon a bíróság nem küldött ki szakértőt a helyszíni állapotok felmérésére, hanem csupán elfogadta az önkormányzat érvelését, miszerint az út használható és megfelelő.

A kör így bezárult. Toldi Arankák nem tudnak elköltözni, mert nincs pénzük másik házat vásárolni. Ha nagy sár van, az unokát nem tudják óvodába vinni, s ezért attól tartanak, a gyámhatóság erre hivatkozva akár ki is emelheti a gyereket a családból, mondván, nem biztosítják az egészséges értelmi és érzelmi fejlődését.

Bár két egykori polgármester támogatja őket, a jogi akadályok leküzdése nem sikerült, és helyi szinten egy teljes hivatallal szemben állva nem képesek megküzdeni azért, hogy legalább a múltban élt, egyszerűbb, de talán a jelenleginél könnyebb életüket folytathassák.