Az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolat soha nem fog visszatérni a régi kerékvágásba.

Az Egyesült Államok azt kívánja, hogy az európai államok fokozottan részt vegyenek saját védelmük biztosításában.

A Blikk híradása szerint Donald Trump és Vlagyimir Putyin telefonbeszélgetésük során az ukrajnai konfliktus lezárásáról folytattak eszmecserét. A dialógus fókuszában Trump "Amerika az első" elve állt, amely új kihívásokat és elvárásokat támaszt Európa felé, potenciálisan jelentős átalakulásokat generálva a globális politikai tájképen.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője elárulta, hogy a két vezető közötti beszélgetés mintegy másfél órán át zajlott, és a találkozó végén Putyin meghívta Trumpot Moszkvába. Peszkov hozzátette, hogy a háborúval kapcsolatosan Putyin hangsúlyozta a konfliktus gyökereinek felszámolásának fontosságát, és egyetértett Trump azon nézetével, hogy a tartós megoldás válasza a béketárgyalásokra épülhet.

Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok új elvárásokat fogalmazott meg európai szövetségeseivel szemben, különösen a NATO keretein belül. Pete Hegseth, az amerikai védelmi miniszter Brüsszelben hangsúlyozta, hogy az európai államoknak felelősséget kell vállalniuk saját védelmükért. Az Egyesült Államok azt várja el a szövetségesektől, hogy a bruttó hazai termékük 5%-át védelmi költségvetésre fordítsák, miközben az amerikai figyelem egyre inkább Kína irányába terelődik.

Nem mellesleg Mark Rutte, a NATO főtitkára a múlt hónapban azt mondta az Európai Parlamentnek, hogy az európai országoknak több pénzt kell biztosítaniuk hadseregük számára. "Ha nem teszitek meg, tanuljatok meg oroszul, vagy költözzetek Új-Zélandra" - mondta.

Trump és Putyin telefonbeszélgetése során az ukrajnai konfliktus lezárásának lehetősége került a középpontba. Az amerikai elnök kifejezte, hogy a tárgyalások "azonnal" elkezdődnek, ami Ukrajnában aggodalmat váltott ki, különösen Volodimir Zelenszkij elnök távolléte miatt. Az amerikai kormányzat új irányvonala, amit most Hegseth is megerősített, azt jelzi, hogy Ukrajna nem térhet vissza a 2014 előtti határaihoz, és a NATO-hoz való csatlakozása is kizárt. Ez a helyzet komoly kihívások elé állítja a kijevi vezetést.

Trump szerdán felvette a kapcsolatot Zelenszkijjel, de az amerikai elnök már most is kifejezi aggodalmait egy esetleges Oroszország számára kedvező megállapodás kapcsán. Amikor egy újságíró arról érdeklődött, hogy Ukrajna részt vehetne-e a béketárgyalásokon egyenrangú félként, Trump így felelt: "Ez valóban egy figyelemre méltó kérdés." Láthatóan mélyen elgondolkodott, majd hozzátette: "Egyértelműen kifejtettem, hogy a háborúba való belépés nem volt a legjobb döntés." Ezzel mintha Putyin narratíváját átvette volna, amely szerint a konfliktus egy olyan nemzet hibája, amelyet egy autoriter rezsim brutálisan megszállt.

Az amerikai és orosz vezetők közötti legutóbbi telefonbeszélgetés, valamint a Putyinnal tervezett csúcstalálkozó komoly aggodalmakat váltott ki az európai politikai színtéren. Franciaország, Németország és más európai államok vezetői sürgetően figyelmeztették Trumpot, hogy Ukrajnának és az európai nemzeteknek is aktív szerepet kell kapniuk a tárgyalások során. Az európai politikai vezetők egyértelműen hangsúlyozták, hogy csak egy igazságos és tartós béke megteremtése Ukrajnában teremtheti meg az erős transzatlanti biztonság alapjait.

Carl Bildt, a korábbi svéd miniszterelnök, aggodalmát fejezte ki Trump és Putyin közötti, közvetlen kapcsolatot sejtető telefonbeszélgetés kapcsán. "A legaggasztóbb talán az, hogy két hatalmas befolyással bíró személy, mindkettőnek óriási egóval, úgy véli, hogy minden problémát egyedül is meg tudnak oldani" - nyilatkozta a CNN International műsorában Richard Questnek. Bildt egy súlyos történelmi analógiát is felhozott: emlékeztetett Nagy-Britannia egykori, Hitlert megcélzó megbékélési politikájára, amely lehetővé tette a nácik számára a Szudéta-vidék elfoglalását. "Európai fülnek ez olyan, mint München. Mintha két jelentős vezető a mi korunkban egy távoli ország sorsáról akarna dönteni, amelyről alig van ismeretük. Most pedig készülnek, hogy az érintett nemzet vezetője felett alkut kössenek. Sokan Európában tisztában vannak azzal, hogyan zárult le az a történet."

Trump megközelítése olyan szövetségesekkel, mint Kanada és Mexikó, valamint a Dániának tett Grönland-átadási ajánlata, egyértelműen jelzi, hogy elveti a hagyományos, többoldalú amerikai külpolitikát. Folyamatosan dicséri Putyint és Hszi Csin-pinget, hangsúlyozva azok intelligenciáját és hatalmát. Ezzel világosan kifejezi, hogy szerinte ők az egyetlenek, akik méltó partnerei lehetnek az Egyesült Államok szigorú vezetőjének, egy másik nagyhatalom képviseletében.

Trump stratégiája továbbra is ködös és nehezen átlátható. Zelenszkij különböző kezdeményezéseinek kudarcai azt jelzik, hogy Kijev beleegyezése egy lehetséges Putyin-Trump egyezséghez korántsem garantált. Továbbá, mivel az orosz elnök a harctéren számos sikert tudhat magáénak, nem valószínű, hogy annyira sürgősen kívánná a gyors megállapodást, mint Trump, aki régóta vágyik a Nobel-békedíjra.

A lehetséges rendezési keretek már hónapok óta napirenden vannak a washingtoni és európai fővárosok magánbeszélgetései során, még a Biden-adminisztráció idején is. Ahogy Hegseth is rámutatott, Ukrajna teljes területi integrációjának vágya valószínűleg irreális. Egy lehetséges forgatókönyv a második világháború utáni Németország felosztására emlékeztetne, ahol az oroszok által elfoglalt területek befagyott állapotban maradnának Moszkva irányítása alatt, míg Ukrajna többi része – egy éles határ túloldalán – a demokratikus berendezkedés keretein belül működne. Elképzelhető, hogy a nyugati régió az Európai Unióhoz csatlakozna, hasonlóan a régi Nyugat-Németország példájához. Viszont ezúttal amerikai csapatok nem fognák garantálni a szabadság védelmét.