Trump és a tovatűnt béke Az Egyesült Államok politikai színtere az utóbbi években sok változáson ment keresztül, és Donald Trump elnöksége alatt a globális béke kérdései különösen éles figyelmet kaptak. A diplomáciai megközelítések és a nemzetközi kapcso

A keddi Trump-Putyin telefonbeszélgetés előtt sokan izgatottan várták, mi fog kiderülni, de sajnos egyre sötétebb képet látunk a békéről. Akik abban bíztak, hogy Trump megválasztása új utakat nyithat a békés megoldások felé, most csalódhatnak. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy Trumpnak korlátozott befolyása van Oroszországra, és ez Ukrajnára is érvényes. A következőkben azt fogom elemezni, milyen okok állnak a háttérben, hogy ez a helyzet kialakulhatott.

Amikor Trump azzal kampányolt, hogy megválasztása esetén 24 órán belül tűzszünetet lenne képes elérni, akkor sokan csóválták a fejüket, köztük én is, nyilván nagyon túlzó kijelentés volt ez. Az tény, hogy Trump és csapata nagyon belevetették magukat a békefolyamat előremozdításába, de azt kell mondanom, kezdetektől fogva kissé naivan álltak a dologhoz. Trump csapatának van egy számunkra igen furcsa doktrínája, nevezetesen, hogy a politikát is lehet tranzakcionálisan kezelni, minden más tényező kihagyásával.

Trump úgy közelített a békéhez, hogy ez egy "deal", üzlet, és ő, mint legendás üzletkötő, majd megköti az oroszokkal és az ukránokkal az évszázad dealjét. Csakhogy az ukrán háború nem azért tört ki, mert Putyin úgy érezte, hogy ő kimaradt valamilyen üzletből. Az orosz célokat elsősorban geopolitikai érdek mentén lehet a leginkább beazonosítani. A Trump féle kormányzat azonban nagyon kevés figyelmet fordított erre az aspektusra, az ő szemük előtt különféle előnyös üzletek kötése lebeg, és azt gondolták, hogy az előnyös üzletek kötése rábírhatja az oroszokat a geopolitikai érdekkel kapcsolatos kompromisszumokra.

Az oroszok számára a Fekete-tenger partvidékének dominanciája felülír mindenféle üzleti előnyt, az ő szempontjukból ennek a térségnek az uralása a geopolitikai helyzetük stabilizálásával kapcsolatos. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy nem véletlenül számolták fel az Asztrahán és Krími kánságokat azért, hogy a Fekete-tengerre kijussanak. Mivel az oroszok a fronton lendületben vannak, nincs az a deal, ami megállítja most őket, amikor már egyik áhított célpontjukat, Odesszát bombázzák. Sok elemző egyetért abban, hogy nagyon szeretnék Ukrajnát elvágni a tengertől.

Az oroszok az amerikaiakkal folytatott tárgyalásaik során nem zárkóztak el a különféle üzleti lehetőségektől, sőt, kifejezetten kedvezően álltak hozzá ezekhez. Ugyanakkor Ukrajna ügyében határozottan ragaszkodnak a céljaikhoz, amelyek középpontjában az áll, hogy Ukrajna állítsa le a mozgósítást, és ne részesüljön nyugati fegyverszállítmányokban. Továbbá, bizonyos területekhez való jogukhoz is ragaszkodnak, még az elfoglalt területeken túl is. Egyre inkább világossá válik, hogy számukra a konfliktus akkor zárul le, amikor Ukrajna, vagy legalábbis annak jelentős része orosz befolyás alá kerül. Ez a helyzet komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna hogyan tudna az Európai Unióhoz csatlakozni ebben a környezetben. Az idő múlásával úgy tűnik, egyre távolabb kerülnek ettől a célkitűzéstől.

A Washington Post értesülései szerint Trump az orosz-ukrán konfliktus kapcsán inkább az oroszok álláspontját képviselte egy telefonbeszélgetés során, amelyet európai vezetőkkel folytatott. Az információk szerint az európai politikai körök hiába reménykedtek abban, hogy Trump nyomást gyakorol Putyinra, ő nem mutatott hajlandóságot erre, sőt, már akkor jelezte, hogy az amerikai részvételt a tárgyalásokon jelentősen csökkentené. Bár Trump folyamatosan hangsúlyozta, hogy minden lehetőség nyitva áll, beleértve a másodlagos szankciókat is, a csalódást keltő Kína-vámügylet látszólag mérsékelte a szankciók iránti lelkesedését. Így egy határozott mozdulattal „átdobta” a problémát Európára, konkrétan a Vatikán újonnan kinevezett, kissé harcias pápájának az ölébe, aki valószínűleg meglepetten néz szembe a kialakult helyzettel.

Közben az oroszok a Trump és Putyin közötti telefonbeszélgetést úgy értelmezték, hogy az Egyesült Államok számára a gazdasági együttműködés Oroszországgal fontosabb, mint Ukrajna területi integritása. Ennek fényében egy olyan tárgyalási csomagot készítettek elő, amely részletesen kidolgozza mindazokat a kérdéseket, amelyek őket érdeklik, és amelyeket szeretnének megvitatni Ukrajnával. Az isztambuli tárgyalások kudarca jól jelzi, hogy az ukrán vezetés, különösen Zelenszkij, folyamatosan hangsúlyozza, hogy Európának is ott kell lennie a tárgyalóasztalnál. Ezzel szemben az amerikaiak láthatóan figyelmen kívül hagyják ezt a felvetést.

Az ukrán háború egy olyan aspektusa vonzza különösen a figyelmemet, amely magyarként mélyen rezonál bennem. Éppen ezért kisebb kutatásokat végzek az orosz hadseregben harcoló nemzeti kisebbségekről, különös figyelmet szentelve azoknak a csoportoknak, amelyek kapcsolatban állnak a magyar honfoglalókkal, vagy amelyek sztyeppei kulturális hagyományokkal bírnak. Minden olyan hír és információ iránt érdeklődöm, amely e témával összefügg, hiszen erdélyi magyarként kíváncsi vagyok arra, hogyan viszonyulnak a különböző nemzetiségek a kulturálisan domináló néphez az Orosz Föderáció területén.

A közelmúltban figyelmemet felkeltette egy aggasztó hír, amely szerint körülbelül négyezer baskír harcos vesztette életét az ukrán konfliktusban. A baskírok történeti hátteréről tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok genetikai rokonai, és hogy a baskír népbe beolvadtak bizonyos, keleten maradt magyar csoportok is. Érdekes, hogy a baskírok között ma is létezik egy yarmat nevű törzsszövetség, amelyről a kutatók úgy vélik, hogy a kürt-gyarmat törzs egyik ága a keleten maradt tagokkal bővült. Ez a felfedezés különösen megrázott, és elhatároztam, hogy alaposan utánajárok annak, miért oly magas a baskírok háborús elhalálozásának száma.

Mivel angol nyelvű információt nem találtam erről a témáról, török ismerőseimet kértem meg, hogy nézzenek utána baskír nyelvű híradásoknak. Közülük végül egy olyan személy akadt, akinek kapcsolatban áll egy kazanyi tatárral, így tőle érdeklődött, hiszen a kazányiak szomszédosak a baskírokkal. (Megjegyzem, a két nép viszonya legendásan feszültségekkel terhelt, ezért óvatosan kezeltem a kapott információkat, de úgy véltem, hogy a helyzet nagyjából reális lehet.) Kazannyal ellentétben Baskírföldön az orosz oligarchák irányítanak minden fontos gazdasági egységet. Bár Baskírföld gazdag olajkészletekben, az ebből származó jövedelmekhez a helyiek nem jutnak hozzá. Ezért a baskírok számára a hadseregbe való jelentkezés kifejezetten kedvező lehetőség, hiszen ez az egyik olyan régió, ahol rendkívül magas a katonai szolgálatra jelentkezők száma.

A beszámolók alapján a baskírok egy rendkívül harcias népnek számítanak, akik mélyen beágyazódtak az orosz kulturális szövetbe. Az elmúlt évtizedek során a köznép körében egyre elterjedtebbé vált az orosz identitás, sokan magukat oroszoknak vallják, és egyre többen beszélnek oroszul. A kulturális asszimiláció folyamata rendkívül felgyorsult, hiszen a baskírok már a középkor óta orosz fennhatóság alatt élnek. Ezt a birodalmi orosz identitást gazdagítja a törökös és uráli harci hagyományok öröksége is. Érdekes módon, ahogy egy tatár beszámoló is említi, sok baskír költő az orosz közösségi médiában, a VKontakt platformon osztja meg verseit. Míg Ukrajna a népesség csökkenésével küzd, a baskír harcosok aktívan posztolnak harci verseket, ezzel is kifejezve identitásukat és kulturális örökségüket.

Mindenesetre, minden nyugaton háborúzó sztyeppei birodalom hadserege multietnikus volt, így volt ez a hunok, de a mongolok esetében is. A harc, mint alkalmi életforma, ha a helyzet úgy hozza, az Urálban nem újdonság. Azért tartom fontosnak mindezen körülményekre felhívni a figyelmet, hogy érthető legyen: itt nem "oroszokról" van szó, az orosz hadseregnek a front első vonalaiban harcoló tagjai nem oroszok. Orosz a felső vezetés, oroszok a tisztek. De a katonák egy jelentős része pontosan azzal a mentalitással érkeztek a hadseregbe, mint minden sztyeppei harcos nép fia: harcolni dicsőség és a harctéren meghalni is. Ez pedig nagyon távol áll mindattól, amit Európában gondolunk mind a háborúról, mind a békéről.