Ókori Ízek: Római Konyha Újjáélesztése Törökországban A történelem és gasztronómia találkozása különleges élményt kínál, amikor a római kori ételeket modern köntösbe öltöztetve idézik fel Törökországban. Az ókori Róma ízvilága, gazdag fűszerezése és külö
A gyógyító erejű varázsnövény, amely egykoron az egészség forrása volt, mára a halálos szenvedély szimbólumává vált: a dohány.
A délkelet-törökországi Gaziantep tartomány egyik leghíresebb régészeti lelőhelye kétségkívül Dülük városa. Az elmúlt években számos érdekes mozaikot és feliratot találtak már itt a kutatók. A mostani ásatás során azonban ezeknél is szenzációsabb leletanyag került elő a föld mélyéből. A feltárt maradványok között ugyanis ősi receptekre bukkantak a régészek, ami arra inspirálta a helyi történészeket és séfeket, hogy közösen megpróbálják újraalkotni ezeket a (számunkra) szokatlan ételeket.
Az együttműködés gyümölcseként a 2025-ös GastroAntep Fesztiválon a látogatók lehetőséget kaptak arra, hogy ízelítőt nyerjenek az ókori konyha remekeiből. Különösen nagy népszerűségnek örvendett a pompeji kenyér, más néven panis quadratus, amely a kerek formájával és ropogós héjával azonnal magára vonzotta a figyelmet. Gazdag ízvilága és erőteljes karaktere egyértelműen lenyűgözte a fesztivál résztvevőit. "A pompeji kenyér ízvilága páratlan" - osztotta meg véleményét Umut Yılmaz, Şehitkamil polgármestere.
Természetesen nem csupán a pompeji kenyeret ízlelhették meg a fesztiválozók: meg lehetett kóstolni még az oliumot (vagyis fűszeres olívapasztát), a linumot (egy mézzel édesített kenyérszerű süteményt), a globulit (magyarul mézes sajttortát) és a dulcia piperatat (fűszeres mézes süteményt) is. Gaziantep egyébként már eddig is Törökország egyik gasztronómiai központja volt, így az ókori receptek újrafelfedezése természetes folytatása a város kulináris hagyományainak.
A rekonstrukciót vezető séf, Mutlu Durgun elmondta: a receptek forrását az ásatások során előkerült mozaikok és feliratok adták. "A professzoraink precízen leírták azoknak a szövegeknek a jelentését, amelyek alapján dolgozni tudtunk. A lehető legpontosabban követtük az ókori előírásokat". Mivel az ókori Rómában nem használtak cukrot, a desszertekhez mézet használtak. A felhasznált alapanyagok meglehetősen egyszerűek voltak, hiszen a receptek gyakran háborús körülményekhez igazodtak.
A csapat legfőbb célja, hogy a dülüki receptek ne merüljenek a feledés homályába. A projekt így nemcsak egy régészeti siker, hanem kulturális és gasztronómiai örökségmentés is, amely újraértelmezi az ókor ízeit a 21. században.
