A parajdi közösség nem csupán anyagi támogatást keres, hanem egy átfogó elképzelést, amely segítene megóvni falujukat a jövő kihívásaitól.

A májusi katasztrófa után hónapokkal Parajdon még mindig nem állt helyre semmi. A sóbánya alkalmazottait sorra bocsátják el, a Korond-patak elterelése elakadt, a Salrom és a kormány egymásra mutogat, a helyiek pedig egyre kevésbé hisznek abban, hogy lesz még új bánya. Elképzelés sincs arról, hogyan lehetne kimozdítani a települést a holtpontról, a magyarországi pénzekből és adományokból szervezett fesztiválok, turisztikai kampányok a valóságban semmit sem enyhítettek a veszteségen. A Google Térkép szerint a parajdi sóbánya "végleg bezárt" - és a helyiek szerint a remény is legfeljebb karbantartás alatt áll.

A parajdi sóbánya működésének leállítása a katasztrófa után nem csupán egy ipari üzem bezárását hozta magával, hanem a helyi gazdaság gyökeres megbicsaklását is. A turizmus, a kereskedelem és a környező vállalkozások hosszú évek során szorosan kapcsolódtak a bánya tevékenységéhez, így a katasztrófa közvetlen következményei mellett a gazdasági és társadalmi hatások is egyre inkább nyilvánvalóvá váltak. A bánya leállása új kihívások elé állította a közösséget, amelynek tagjai kénytelenek voltak átgondolni megélhetési lehetőségeiket és alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

A válság azonban nem egyetlen természeti esemény következménye volt, hanem egy hosszú ideje tartó, rendszerszintű felelőtlenség, halogatás és felügyeleti hiányosság eredménye. A jelentések szerint a veszélyek előre láthatóak voltak, a beavatkozások mégis elmaradtak.

Az állami válaszlépések sokak véleménye szerint nem találták meg a valódi megoldást: sem a bánya újbóli üzemeltetéséhez, sem a település gazdasági újjáépítéséhez nem nyújtottak érdemi, célzott támogatást. A helyi lakosok bizalma megrendült, és már nem várnak el azonnali vagy látványos eredményeket; sokkal inkább hosszú távú, megbízható stratégiákra lenne szükségük, amelyek azonban jelenleg még nem körvonalazódnak.

Hónapokkal a bányakatasztrófa után visszatértünk Parjadra, hogy lássuk, mi a helyzet a lakosokkal, milyen lépések történtek eddig, és miért nem halad előre érdemben sem a kármentés, sem az újrakezdés.

Érkezésünkkor Bánya utca napsütésben úszik, de nem a szokásos nyüzsgés fogad, a csend nemcsak a szezon végét jelzi. Október van, a gyógykezelésekre érkező buszok elmaradtak, a sóbánya bejáratát lakat és piros-fehér szalag őrzi: belépni tilos. A "Jó szerencsét!" felirat most inkább iróniának hat azon a helyen, ahol az elmúlt hónapokról sok minden elmondható, de az nem, hogy szerencsések lettek volna. A bezárt bánya és a hozzá tartozó létesítmények előtt lehúzott redőnyök, sötét kirakatok, üres padok sorakoznak. A kürtőskalácsos ház tetejének faszerkezetét épp újraépítik, a kormos cserepek felpolcolva várják, hogy visszakerülhessenek a helyükre, ugyanis alig ért véget a bányakatasztrófa első felvonása, augusztusban tűz pusztított a bódék között. Egyszóval vidámkodásra semmi okuk a helyieknek, annak ellenére sem, hogy a bányát irányító országos vállalat igazgatóját épp a napokban leváltották. A döntés senkit sem elégített ki, legfeljebb a kormánykoalíciót és az RMDSZ-t, amely erkölcsi győzelemként próbálja eladni a nyilvánvaló kudarcot.

Amikor az utcán faggatom az embereket arról, hogyan vélekednek a parajdiak a menesztésről, hamar kiderül, hogy őket cseppet sem izgatja a dolog. Egyrészt már hónapok óta vártak erre a lépésre, másrészt pedig az életükben nem hoz érdemi változást. "Valójában csak megfogalmazták, amit itt mindenki tudott. Az új információk alig hoznak újdonságot. Most inkább egy konkrét jövőképre lenne szükség - például egy gazdasági újjáépítési tervre" - mondta egy helyi lakos. Szerinte a Salrom élén végbement vezetőváltás papíron jól mutat, de a bizalom és a megélhetés helyreállítása továbbra is várat magára.

A miniszterelnöki ellenőrző testület legfrissebb jelentése rávilágít, hogy a parajdi sóbányát fenyegető vízbetörés előre látható jelenség volt. Az állami tulajdonú Salrom azonban nem vette komolyan ezt a potenciális veszélyt, és csupán minimális karbantartási munkálatokra fordított pénzt, a hosszú távú megelőző intézkedések pedig elmaradtak. A jelentésből kiderül, hogy 2021 és 2024 között a cég rendelkezett a szükséges anyagi forrásokkal, ám ezeket nem használták fel megfelelően a kockázatok enyhítésére. Ráadásul a bányászati és vízügyi felügyelet ellenőrzési folyamatai formálisakká váltak, így érdemi ellenőrzések sem zajlottak, a technikai előírások betartása pedig háttérbe szorult.

A kormány hosszas huzavona után végül úgy döntött, hogy leváltja a Salrom teljes vezetését. A gazdasági miniszter ezt a lépést a hanyagság végének szánt változásként prezentálta. Azonban a parajdiak nem osztják ezt az optimizmust: "Ennyi idő elteltével már bárki érkezhet új vezetőként, de nehezen hiszünk abban, hogy ez nem csupán egy újabb időhúzás" - nyilatkozta egy helyi lakos.

"Nem hiszek semmilyen összeesküvésben Székelyföld ellen, de rendszerszintű hibák és halogatott döntések vannak" - jelentette ki a Transtelexnek Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke is. Az ellenőrző testület jelentése szerinte egyértelmű: nem a pénzhiány volt a probléma, a Salromnál megvolt a jóváhagyott költségkeret, csak nem arra költötték, amire kellett volna. Bíró szerint a felelősségre vonás az állam feladata, de a bizalmat csak működő programok és konkrét döntések tudják helyreállítani.

A tanácselnök véleménye szerint a kormány ugyan bevezetett kompenzációs alapokat, azonban a szigorú feltételek miatt sok vállalkozó elesett a támogatásoktól. Így az eredetileg tervezett 100 millió lejes (körülbelül 7,6 milliárd forint) keretből eddig csupán 4 millió lejt sikerült lehívniuk, hiszen mindössze 73 vállalkozó bizonyult jogosultnak bármiféle anyagi segítségre. "Minket is meglepett, hogy ilyen kevés pénz került kifizetésre" - nyilatkozta Bíró. A megyei tanács már a nyáron, a Tusványos fesztivál idején 7 millió lejes kifizetésre számított, bár ez még mindig nem érte volna el a keretösszeg tíz százalékát sem.

A fennmaradó 95 millió forint újratárgyalása a gazdasági minisztérium hatáskörébe tartozik. Bíró kifejtette, hogy kérdéses, vajon a parajdi lakosok valóban hozzáférhetnek-e ehhez a pénzösszeghez. A régóta stagnáló vízelterelő projekt kapcsán, amely a bányát is védené, így nyilatkozott: "A közösség egy hatékony helyreállítási tervet vár el, nem kampányfogásokat és félbehagyott ígéreteket."

Nyágrus László, Parajd polgármestere aggasztónak találja a község jelenlegi csendes állapotát, amely szerinte nem kedvező előjel. "Ez arra utal, hogy a folyamatok megakadtak" - fogalmazott. A bányavédelmi munkálatok, beleértve a Korond-patak elterelését, jelenleg stagnálnak. Ahhoz, hogy előre léphessenek, új műszaki terv kidolgozása válik szükségessé, ami jelentős anyagi terhet jelentene. "A kivitelező egy új ajánlatot terjesztett be, de az országos sótársaság úgy döntött, hogy inkább új közbeszerzést ír ki - emiatt most minden munkafázis késlekedik. Ha egy nagyobb eső érkezik, a jelenlegi csőrendszer nem lesz képes kezelni a víz mennyiségét" - tette hozzá a polgármester.

Nyágrus arról is tájékoztatott, hogy az információi szerint újabb mérések és fúrások tervezése folyamatban van, amelyek célja a meglévő, engedéllyel rendelkező területen belüli új bányarészek potenciális helyszíneinek feltérképezése. Ugyanakkor ő úgy véli, hogy ez a folyamat rendkívül időigényes lesz, ami Parajd gazdaságának szempontjából nem éppen kedvező, hiszen több országos fejlesztési projektjük már most is akadozik. A helyi önkormányzat is kézzelfoghatóan érzi a hatásokat, amikor a vállalkozók kénytelenek meghúzni a nadrágszíjat.

A polgármester megjegyezte, hogy a turizmus jelenlegi teljesítménye csupán húsz százalékos szinten áll. Parajdon ugyanis nem a hagyományos pihenés jellemzi a látogatásokat, hanem inkább a gyógyászati turizmus dominál, amely a helyi sóbánya hiányában gyakorlatilag összeomlott. A helyi önkormányzat és a vállalkozók most azon fáradoznak, hogy megalapítsanak egy turisztikai menedzsmentszervezetet (TDM), amely a település turizmusának koordinálására és a szolgáltatók összefogására vállalkozik. Céljuk, hogy közösen új irányokat találjanak. "A turizmus újjászervezése csak közös erőfeszítéssel valósulhat meg. A korábbi modellek teljes átalakításra szorulnak," hangsúlyozta a polgármester.

A Salrom ezzel szemben határozottan tagadja a vádakat, és ellentámadásba lendül. A cég nyilatkozata szerint a katasztrófát kizárólag "rendkívüli természeti tényezők" idézték elő, amelyek közé tartozik a Korond-patak áradása, amely az elméletileg várt 50 köbméter másodpercenkénti vízhozam helyett valójában 64 köbmétert produkált. A vállalat hangsúlyozza, hogy az elmúlt három év során "minden szükséges forrást" elkülönített a Paraid védelmére, ugyanakkor a régi bányák lezárása nem az ő felelősségük, hanem a gazdasági minisztériumé, amely, állításuk szerint, nem biztosított pénzügyi támogatást a szükséges munkálatokhoz. A Salrom azt is megjegyzi, hogy "a miniszter gyakorlatilag saját magát vonja felelősségre", ha őket hibáztatja, mivel az általa vezetett tárca tétlen maradt.

A valóság azonban a Bánya utcán mérhető az ilyenkor még mindig szokatlan csendben és a paradjiak panaszáradatában. "A vezető még hónapokig felvette a megemelt fizetését", "a cég meg luxusrendezvényeken verte el a román állam vagyonát, miközben itt lehúzott redőnyök és üres panziók maradtak" - fogalmaztak a helyi lakosok. A legtöbb parajdi számára ugyanis nem a győzelmi Facebook-posztok számítanak, hanem hogy konkrétan mikor épül meg a patakot elvezető záportározó a biztonságuk érdekében és mikor érkezik a segítség azokhoz, akik tavasz óta naponta számolják a veszteségeiket, hisz a helyiek a feketén dolgozó szállásadókkal együtt 600 vállalkozásról beszélnek, amibe az éttermek, szuvenír boltok és más létesítmények nem estek bele, ahogy a román állami támogatási lehetőség felvételére sem érezhették úgy, hogy jogosultak lennének.

A kormány közben részleges kompenzációkat hirdetett: a Salrom alvállalkozójaként dolgozó Sal Sind 30 elbocsátott munkása egyszeri, fejenként 9000 lejes (kb. 690 ezer forintos) támogatást kap. A döntés gyakorlatba ültetése azonban lassan halad, ahogy minden más is, minden hézag és késlekedés újabb bizalmi deficitet termel.

A megyei tanácselnök véleménye szerint a bizalom helyreállítása kizárólag a hatékony döntések és működőképes programok révén lehetséges. Ezzel szemben a polgármester figyelmeztet arra, hogy a győzelem nem lesz egyszerű, hiszen a közösség megosztott, és mindenki a saját irányát próbálja megtalálni. A turizmus újragondolása csakis közös erőfeszítéssel képzelhető el.

A bányakatasztrófát okozó Korond-patakot, amit átszeli Parajdot, most ideiglenesen elterelték az elárasztott bánya tetejéről. Csővezeték és rögtönzött védművek vezetik a vizet, de már az első nagy esőnél kiderült, hogy alulméretezték a rendszert, nem tudja elnyelni a megnövekedett vízhozamot. A vízügy új terve záportározót és egy új, vasbeton medret ír elő - kb. 350 millió lejért, vagyis lényegesen drágábban, mint az eredeti, 50 millió körüli elképzelés. Addig pedig marad az újra és újra meghosszabbított vészhelyzet.

A bánya hivatalosan még létezik, de valójában tetszhalott állapotban van. A Salrom decembertől 47 embert bocsát el, többnyire a háttérszemélyzetből, míg a többiek sorsa egyre inkább kérdésessé válik. "Amikor beomlott, három napig sírtunk. Most meg csak várunk" – osztotta meg érzéseit egy bányász. A fizetések még év végéig megérkeznek a számlákra, de a jövőkép sötét: "Aki teheti, külföldre megy." Jelenleg Aknavásárról hozott sót dolgoznak fel a telephelyen, amit parajdi termékként csomagolnak. "Ma már nem a munka fáraszt el, hanem az unalom" – jegyzi meg egy másik Salrom-alkalmazott, utalva arra, hogy bányászok, irodai dolgozók, takarítók és menzások egyaránt feladat nélkül várakoznak. Közben a vezetőség gyűlésezik, próbálja elérni Bukarestet, és összeírja a cégvagyont, mintha egy átadásra vagy teljes kivonulásra lenne készülődés.

A segítségnyújtás a magyar oldalról a legszembetűnőbb módon valósult meg: a bányászok és a kitelepítettek fejenként 500 ezer forintban részesültek, ami körülbelül 6-6,5 ezer lejt jelentett. Ez a gesztus egyszerre jelentett erkölcsi támogatást és anyagi segítséget, ám a fogadtatása vegyes érzéseket váltott ki. "Nem mondhatjuk, hogy nem lenne szükségünk rá, köszönjük is, de közben kaptunk fizetést, így talán azoknak a segítsége lett volna a leghasznosabb, akik igazán kárt szenvedtek" - osztotta meg véleményét az egyik bányász.

A nyáron kiosztott "egykaptafás" búza-segély – amely területi és valós kár mértékétől függetlenül 10 kg-ot jelentett – a parajdiak véleménye szerint tovább rombolta a közösségi hangulatot. Sokan úgy érzik, hogy az intézkedés nem volt arányos, nem célzott, és nem segítette a bizalom építését. "Ugyanannyi segélyt kapott az, aki a földjét parlagon hagyta, mint aki kemény munkával művelte és termesztette" – osztotta meg véleményét egy parajdi lakos.

A helyiek tömören foglalják össze, hogy mi az ábra: félmegoldások a patakon, félmunka a felszínen, felemás tervek a bányanyitást és a turizmus megmentését illetően. A közösség pedig továbbra is azt várja, amit egy jelentés, egy menesztés és egy sajtótájékoztató nem pótol: dátumokat, terveket, felelőst és egy működő, arányos, hosszú távú helyreállítási stratégiát.

Jelenleg a panziósok abban bíznak, hogy a téli hónapok talán pótolják a nyár elvesztett lehetőségeit. Bár a bánya már nem a turizmus fő hajtóereje, a Bucsin-tető sípályái és a wellnessközpont remélhetőleg elegendő vonzerőt nyújtanak ahhoz, hogy a csökkent létszámú, de hűséges vendégeket megtartsák.

Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy a megyei tanács döntése, miszerint 100 ezer lejes gyorssegélyt nyújt a parajdi wellnessközpontnak, stratégiai szempontból kiemelkedő fontosságú volt. Mivel ez az intézmény önkormányzati tulajdonban van, nem részesülhetett a kormány gazdasági minisztériuma által nyújtott támogatási keretből. A wellnessközpont két hónapon keresztül zárva tartott a környék veszélyeztetett státusza miatt, így a megyei tanács a Visit Harghita által a turizmus fellendítésére létrehozott 190 ezer lejes alapból biztosította számára a szükséges támogatást. Ezt a támogatást vócserek és belépők formájában juttatták vissza a turizmusba. Az alap egy része a helyi panziók és vendéglátóhelyek számára kerül, hogy azok saját vendégeiknek kínálhassák, míg a másik felét a megyén kívüli reklámkampányokra fordítják, célul tűzve, hogy új látogatókat vonzanak Parajdra.

Bíró véleménye szerint a megyei tanács munkája három különböző időtávra tagolható. Rövid távon azonnali megélhetési támogatásokat nyújtanak, míg középtávon a helyi vonzerő növelésére és különböző képzésekre összpontosítanak. Hosszú távú céljaik között szerepel egy új turisztikai ajánlat kidolgozása, amely segíthet visszaállítani a korábbi, 150-200 ezer fős éves látogatószámot. "A téli aktivitást nem a bánya garantálja, hanem a Bucsin-tető sípályái és a wellness szolgáltatások. Ezért is támogattuk a wellness működését, hogy télen is vonzó ajánlatokkal szolgálhassunk" - emelte ki.

A polgármester is keresi a fejlődés lehetőségeit. Nyágrus László hangsúlyozta, hogy az önkormányzat a helyi vállalkozásokkal és a Turisztikai Egyesülettel együttműködve egy öt-hat szolgáltatásból álló turisztikai csomagon dolgozik, amely tartalmazni fogja a wellness élményeket is. A cél az, hogy a különféle szolgáltatók – mint például panziók, éttermek, gyógyászati központok, kalandparkok és sípályák – egy integrált, egymást támogató kínálatot alakítsanak ki.