Az előadás közben drámai fordulat történt: a Nemzeti színház egyik kiváló színésznője sztrókot szenvedett el.

Martos Hanga figyelmen kívül hagyta a figyelmeztető jeleket, amelyek már régóta ott lebegtek körülötte. A színházi próbák során is észlelhető volt, hogy a beszéde nem éppen mentes a hibáktól, sőt, néha olyan súlyos állapotba került, hogy mozdulni sem tudott néhány percre.

Már Oscar Wilde Saloméjának próbáján is felfigyelhettek volna a figyelmes szemek a furcsa jelekre a Nemzeti Színházban, hiszen Martos Hanga kollégái meglepődve tapasztalták, hogy a színésznő zavaros mondatokkal állt elő. "A rendezőnk ekkor éppen Diana Dobreva volt, aki bolgár származású, így nem beszél magyarul. Ha értette volna, amit mondok, azonnal észrevette volna, hogy teljesen értelmetlenül beszélek. De ez nem derült ki, mert csak ő, én és egy kellékes voltunk jelen, súgó vagy tolmács nélkül" - mesélte a színésznő, aki nem tulajdonított nagy jelentőséget a történteknek. "Mindezek után még egy kiadós futásra is elmentem" - tette hozzá egy napilapnak.

Az emlékezetes előadás során, éppen a színpad hátsó részén, a takarásban tartózkodott, amikor hirtelen ismét eluralkodtak rajta a különös tünetek. "Az előadás alatt megint feltűntek a szokatlan jelek:

Elkalandoztak a gondolataim, és a szöveg hirtelen elillant a fejemből; néha pedig, mintha megakadtam volna, lelassultak a szavak a mondatok közepén.

A partnerem kisegített, de éreztem, hogy valami nem stimmel. A takarásban ért a sztrók. Mondtam az öltöztetőknek, hogy hívják a mentőt. A mentősök eleinte nem akartak bevinni, mert minden értékem normális volt. A vérnyomásom rendben volt, csak a pulzusom volt alacsony. Majdnem hazaküldtek, de ragaszkodtam, hogy menjünk be a kórházba. A mentőben lettem rosszul. Onnantól nem emlékszem semmire" - idézi vissza a nap utolsó emlékeit.

A 26 éves színésznő a kórházi ágyán tért magához, miután életmentő műtéten esett át. "Az öcsém és a férjem látogatása élénken él bennem. A jobb oldalam teljesen lebénult, és kezdetben nem is tudtam felfogni, mi történt valójában. Azt gondoltam, hogy néhány hét múlva minden visszatér a régi kerékvágásba. Csak fokozatosan tudatosult bennem, hogy ez a helyzet nem fog nyomtalanul eltűnni. A sztrók örökre az életem része lett" – mesélte el egy évvel a megpróbáltatás után.

Martos Hangának újra meg kellett ismernie a járás művészetét, és a rehabilitációs folyamat továbbra is zajlik.

"Az élet megfosztott a mozgás szabadságától, és elvette tőlem azt az életet, amiért annyira harcoltam. Minden egyes lépést újra meg kellett tanulnom. És még mindig azt mondják, hogy színész lehetek?"

"Más ember lettem, és ezt már nem is bánom. Újra felfedezem, hogyan is lehet igazán élni. Rájöttem, mennyire sérülékeny az élet, és mennyire hálás vagyok a második esélyért. A sztrók után eltelt egy év, és most már visszaköltöztem Pécsre, felhagytam a színházi munkámmal, és nekiálltunk a közös otthonunk építésének. Nem volt könnyű döntés: úgy éreztem, választanom kell a karrierem és a párkapcsolatom között, de az élet végül megmutatta, merre kell tovább lépnem" - osztotta meg Martos Hanga.