Aranysakálokban kimutatott mikotoxinok: Új felfedezések a magyar mezőgazdaságban Friss kutatások során aranysakálokban detektáltak mikotoxinokat, ami újabb figyelmeztetés a mezőgazdasági állattenyésztés és a vadon élő állatok kapcsolatára. E felfedezés r

A MATE-GBI kutatócsoportja új felfedezéseket tett a dél-magyarországi aranysakálokkal kapcsolatban: a mintáikban penészgombák által termelt mérgező anyagokat, azaz mikotoxinokat azonosítottak. Ezek a vegyületek jelentős egészségügyi kockázatot hordoznak, nem csupán az állatok, hanem az emberek számára is.

A kutatók 19 aranysakál májmintáit elemezték, és mindegyik esetében legalább három különböző mikotoxint azonosítottak. A leggyakrabban előforduló toxikus anyagok között szerepelt a dezoxinivalenol, a fumonizin B1 és a zearalenon, de emellett az aflatoxin és az ochratoxin-A is megtalálható volt a mintákban.

A kutatások során megfigyeltük, hogy a mikotoxinok szintje különbözött a különféle korú és nemű egyedek között. A felnőtt nőstények szervezetében az ochratoxin-A szintje magasabb volt, míg a hímek esetében a zearalenon koncentrációja emelkedett ki. Érdekes módon, a nőstények általában több dezoxinivalenolt halmoztak fel, mint a hímek. Az eredmények azt sugallják, hogy a sakálok nem csupán a környezeti szennyeződések áldozatai, hanem figyelmeztető jelként is szolgálhatnak a szennyezett élőhelyek állapotára.

A tanulmány rávilágít arra, hogy a vadon élő állatok egészsége szorosan összefügg az emberi tevékenységgel, különösen a szántóföldi gabonatermesztéssel, ami az élelmiszer-termelés egyik alappillére és a növényevő nagyvadfajok téli takarmány-kiegészítésének fontos alapanyaga. A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség, hogy jobban megértsük a mikotoxinok hosszú távú hatásait az ökoszisztémákra. A kutatás eredményei az International Journal of Molecular Sciences című rangos nemzetközi tudományos folyóiratban jelentek meg.

Az aranysakál az utóbbi évtizedek során robbanásszerűen terjedt el Európa-szerte, és Magyarországon is az elsők között tűnt fel újra. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár (www.ova.info.hu) statisztikái alapján a MATE kutatói alaposan tanulmányozták a faj térbeli eloszlását és populációdinamikáját. Kutatásaik eredményei azt mutatják, hogy az aranysakál éves átlagos növekedése eléri a 40%-ot, és mára az ország területének 86%-át benépesítette ez a figyelemre méltó visszatérő. Az elterjedés kezdetben a délnyugati régióban, a Dráva mentén indult, ahol az állományok rendkívül gyors növekedést mutattak, és a faj terjedése azóta is folytatódik hasonló ütemben. Emellett az ország északkeleti és északnyugati részén is új populációk alakultak ki. Ezek az újonnan betelepült csoportok tovább terjeszkedtek, és a központi régióban is új területeket hódítottak meg. A sikeres aranysakál a legtöbb magyar területet már birtokba vette, csupán a legészakibb és északnyugati csücskök maradtak mentesek tőle.

Érdekes adat, hogy a populáció terjeszkedési üteme csupán az utolsó években csökkent, ami arra enged következtetni, hogy az aranysakál-populáció hamarosan stabilizálódik, hiszen a növekedés elérte a maximumot hazánkban. Ez azt jelzi, hogy a kezdeti betelepedéstől az állomány stabilizálódásáig két-három évtizedre volt szükség.

Sertevad a kertben, sakál a parkban - elvettük az otthonukat - Magyar Mezőgazdaság